Kétéltű városnéző buszokat indít Amszterdamban egy holland turisztikai cég: a jármű a nemzetközi repülőtérről egyenesen a város híres csatornarendszerére viszi az érdeklődőket, és ott egy vízi körúttal folytatódik a látogatás.

Ha a turista egy érintetlen középkori városban akar gyönyörködni, nem messze Párizstól, egy kis magyar beütéssel, akkor ez nem lehet más, csak Senlis. A fővárostól 40 kilométerre fekvő települést tömegközlekedéssel nehéz megközelíteni, autóval viszont gyorsan meg lehet tenni az utat. A senlisi városvezetők a XIX. század végén egyedülálló döntést hoztak: úgy határoztak, hogy nem kérnek az akkor épülő vasútvonalból, így őrizve örökségüket.

A fapados járatok korában ma már nem luxus a skandináviai utazás. Ha időben leköti az ember az utazást, oda-vissza megúszhat egy Budapest- Koppenhága-jegyet akár 5000-6000 forintból is. Landolás után pedig érdemes "Öresud-runt" jegyet váltani, ez érvényes Dél-Svédországban és Kelet-Dániában vonatra, távolsági buszokra, helyi járatokra egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy a múzeumi belépőkre és egyéb rendezvényekre is komoly kedvezményekre jogosít a jegy.

Olasz utakon autózva a hegycsúcsokra felkapaszkodott, tornyos kisvárosokat csodáljuk. Az umbriai Narni az egyik a sok közül, és mégis rendkívüli.Az olaszoknak Narni azért fontos, mert itt született a római császár, Nerva és Velence hadvezére, Gattamelata (akinek lovas szobra a perugiai dóm előtt, 134 darabból álló páncélja pedig a Szent Márk téri dózsepalotában látható). A mozirajongók a kisvárost C. S. Lewis fantáziaregényének filmváltozatából ismerhetik.

Ahogy ballagok fel a sötét lépcsőn, kellemetlen érzésem támad. Az emeleti terem sejtelmesen megvilágított, a falakon sokkoló fekete-piros árnyalatú képek. Valami gyanús körülöttem, a plafonra tekintek. A Nyolcadik utas, a halálból ismert lény alig fél méterrel fölöttem engem vizsgál, teljes életnagyságban. Végre sikerült leszámolni a magas hegyek-alpesi tó-sajt giccsszentháromsággal, legalábbis egy bő órára. A svájci Fribourg kanton fővárosában, Gruyereben meglepetés éri azt, aki nem tudja, mit keres.

Vízpart vagy kultúra? - egy nyári hosszú hétvégét tervezve ki ne morfondírozott volna ezen a dilemmán? A megoldás az 1200 éves Hamburg lehet. Szellős, zöld város a javából: területe hétszer akkora, mint Párizsé és két és félszer akkora, mint Londoné, viszont kevesebben, mint kétmillióan lakják Hamburgot.

Ez itt a huszonegyedik század első barokk katedrálisa - mutat széles mozdulattal a drezdai Frauenkirchére Cristoph Münch. Ő Drezda hivatásos szerelmese. Mindent tud a városról, amit érdemes tudni és azt is, ami felesleges, de az ember mégiscsak érdekesnek tartja. Ő egyébként a hajdani Nyugat-Németországból került a szász fővárosba, de - mondja tősgyökeret eresztett Keleten.

Ilyennek képzelhette Pasolini a kalifa városát, amikor forgatni kezdte az Ezeregyéjszaka meséit. Ezeket a vert agyagból készült vörös városfalakat, a tövükben megbúvó, gyékénnyel és kecskebőrrel fedett lapos kunyhókat, tevebőr sátrakat, ezeket a nesztelenül suhanó fehér és kék lepelbe burkolódzó nőalakokat, imákat mormoló derviseket szerette volna megörökíteni, ezt a titokzatos mesevilágot, ami nem is városhoz hasonlít, sokkal inkább unatkozó tevéhez, amely lustán nyúlik el a Magas-Atlasz északi lábánál, a Haouz-síkság közepén. Marrakech al-Hamra: a vörös város. Igazából nem is a Dél kapujának kellene nevezni, inkább a Dél gyomrának.

Listát készítünk Kínos helyek, amelyeket semmiképp se mutass meg külföldi barátodnak/üzletfelednek, és lehetőleg te is kerüld el nagy ívben címmel. Tegnap - bármennyire fájdalmas - erre a listára, a Bacsó Béla utca, az Ybl Bazár és a kőbánya-kispesti végállomás mellé fel kellett vennünk a Párisi-udvart is.

Ezerkétszáz méteres hegyek között, a macedón-albán határvidéken hatalmas, kristálytiszta tó köré szerveződött a két ország turizmusának egy része. A vidék legnagyobb városa Ohrid. Egykor ortodox egyházi központ volt, 365 temploma után el is nevezték "szláv Jeruzsálemnek". Ma forgalmas üdülőváros rengeteg kávézóval és csodálatos óvárossal. Ohridra markánsan rányomja bélyegét a vallási központ jellege, amely a turisták számára elsősorban a hihetetlen mennyiségű felújított kisebb-nagyobb templomban nyilvánul meg.

Két vulkáni eredetű hegy emelkedik ki a sík Bodrogközből, ezek egyikén áll Királyhelmec. A város már a XII. században magyar királyi birtok volt, 1461-ben mezővárosi rangot kapott, ma szlovákiai járási székhely. A Tisza, a Bodrog és a Latorca által közrezárt régió a folyók szabályozásáig és a kanálisrendszer kiépítéséig vizes, mocsaras terület volt. Ennek ellenére a XIII. században többször feldúlták a tatárok.

Mintha egy intelligens informatikus rendezte volna az egykor Európa egyik leggazdagabb országaként ismert Burgundia szőlőparcelláit, annyira szépen sorakoznak egymás mellett. Az alacsony művelésű kordonokról világhírű fehér-, vörös- és rozéborok kerülnek a pincékbe, majd az üzletekbe. A térség központja Dijon, ahová dugóhúzó nélkül elindulni felér egy jókora bűnnel.

Iszfahán városa Irán középső részén, csipkézett homokkő hegyek között helyezkedik el. Oázis a sivatagban. Az ősi Perzsia ékköve, amelyet I. Abbasz sah tett naggyá, s amelyet mind a mai napig Irán legszebb mesterművének tartanak. Ahogyan egy népszerű helyi mondás szól: "Ha Iszfahánt megnézted, akkor a fél világot láttad már." A város kulturális és történelmi gazdagsága láttán efelől kétségünk sem lehet. Mit láthatunk itt két nap alatt?

Ha megszerveznék a Partium legrendezettebb, "virágos" városának versenyét, Szatmárnémeti minden bizonnyal első lenne. A városban, a központban és környékén sétálva, látva a számos virágágyást, a tisztán tartott utcákat, az első pillanattól kellemes érzés keríti birtokba a látogatót. A város, a magyar "tudatban", régóta Nagyvárad árnyékában él. Az M3-as autópálya Budapesthez háromórányi útra hozta, míg a határ menti régiókból "egy ugrás" alatt, a román nyelvű városnévre rácáfolt (Nagy Falu), hangulatos alföldi városba érhetünk.

Igaza lett Edi Ramának, Tirana egykori polgármesterének, amikor az optikai tuningot jelölte meg a városszépítés legfőbb eszközének. Az egykori szürke-barna betonkockákat vagy eufemikus nevén a "szocialista lakótelepeket" Hundertwasser álmaira festették. Az eredmény egy piros-narancs-kék színekben pompázó mediterrán város.

Mint egy igazi mediterrán város! - kiáltott fel meglepetten a minap egyik Bécsbe látogató ismerősöm. Nem is elsősorban a kánikulára gondolt, sokkal inkább a virágözönre, a kávéházak és éttermek utcai teraszaira, amelynek színes ernyői alól jókedvűen kávézó, söröző vendégek vidám hangzavara árad az utcákra. Bécs ilyenkor - és még nagyon sokáig, a vénasszonyok nyarába belenyúlva - az utcákon él.

A laboratóriumi vizsgálatok már 2007. október végére kimondták az eredményt, az idei tavaszi választásokra készülő római főpolgármester azonban nem hozta őket nyilvánosságra. Nem akarta azzal csökkenteni az esélyeit, hogy bejelenti: mandátuma alatt még a Romulust és Remust szoptató anyafarkas sem volt eredeti.

A pesti polgárok majorságai, gyümölcsösei voltak hajdan ott, ahol ma a pesti zsidó negyednek nevezett Belső-Erzsébetváros házakkal zsúfolt, szűk utcái kanyarognak. A telkeket a Király és a Dob utcáról lehetett megközelíteni, átjárásra nem is volt semmi szükség. Ám amikor a kertek helyét lassan elfoglalták a lakóházak, a praktikum már mást diktált. Így születtek meg a városrész átjáróházai, amelyek keresztutcákként kötötték össze a főútvonalakat.

Kevesebb mint másfél óra alatt teszi meg a kétszáz kilométeres Róma-Nápoly távolságot a nagy sebességű vonat, de a harminceurós jegy miatt ezen többnyire amerikai turisták utaznak, és persze a Vezúv lábához szemétriportra küldött újságírók. (Az olaszok inkább a húsz perccel lassúbb, de jóval olcsóbb intercityre szállnak). Pedig ebben a gyönyörű városban sok mindent látni, csak éppen olyan sok szemetet nem.

Ahogy sötétkeretes, enyhén zsíros szemüvegén át rám hunyorgott Jose, inkább könyvelőfélének tetszett, mintsem idegenvezetőnek. Magas fejhangon, kimódolt tanárossággal bizonygatta, hogy itt Puerto Platában, Dominika északi csücskében keresve sem találnék embert, aki jobban eligazodik az ország történelmének útvesztőjében mint ő, s uram bocsá!, még angolul is kifejti.