Mintha egy intelligens informatikus rendezte volna az egykor Európa egyik leggazdagabb országaként ismert Burgundia szőlőparcelláit, annyira szépen sorakoznak egymás mellett. Az alacsony művelésű kordonokról világhírű fehér-, vörös- és rozéborok kerülnek a pincékbe, majd az üzletekbe. A térség központja Dijon, ahová dugóhúzó nélkül elindulni felér egy jókora bűnnel.
Dugóhúzóval Burgundiában
Burgundia évszázadokon át önálló hercegség volt. Jó Fülöp nevéhez a németalföldi régiók egyesítése kötődik, de Merész Fülöp vagy Félelemnélküli János nevét is szívesen emlegetik arrafelé. A római korban Divio néven létezett ott település. A város a középkorban vált gazdaggá, ami ma visszaköszön a műemlék házak díszes homlokzatáról, a háztetők értékes színes-mázas cserepeiről vagy a számtalan köztéri szoborról.
Dijonban is a katedrálisnál kezdjük felfedezőutunkat. Zászlókkal teletűzdelt utcán közelítjük meg, amelynek elején egy szőlőtaposó fiú szobra áll vízköpőkkel. Továbbhaladva impozáns kirakatok kínálják áruikat, és a borosüvegek sokasága is felkelti a turisták kíváncsiságát. Burgundiában a boroscímkéken feltüntetik a származás szinte méterre pontos helyét, a hozzáértők pedig azt mondják: dűlőnként változik a bor minősége a mészköves talajon. Mindez látszik az árban, hiszen termőhelytől és évjárattól függően flaskánként 2-től 30 euróig kínálják az átlagos tájjellegű nedűt.
A katedrálist az 1200-as évekig ötször építették át, akkor még területileg a városon kívülre esett. Végleges formáját az 1700-as évek végén nyerte el. A domborműveket a francia forradalom idején leverték a falról, majd a XIX. században pótolták.
Dijon 200 ezer lakosú város, ahol római diadalív is épült, és számtalan középkori, favázas épület maradt az utókorra. A szűk és lezárt utcákon ingyenbuszokat közlekedtetnek, amelyekre bárki felszállhat. A Francois tér mellett, a város közepén muzeális értékű körhinta forog. Ezek egykor a párizsi divat hatására készültek, és hagyománytiszteletből fennmaradtak.
A hercegi palotában XV. századbeli, 13 méter magas terasztorony áll, az épületet Németalföldön készült, drága, mázas cseréptető fedi. Az első mázas cserepek egyházi épületeken jelentek meg Burgundiában, majd a gazdag polgárok és nemesek is ezt használták. A színek szólnak a tulajdonos társadalmi rangjáról. A tehetős polgárokat sokáig a máig fennmaradt osztott kőablakok után adóztatták, mivel az is gazdagságot jelentett. A látnivalók dömpingje között érdemes megtekinteni a gótikus házat faragott tornácos belső lépcsőházzal, ahol a csigalépcsőn reneszánsz elemek fedezhetők fel.
Az egyedülálló itáliai hatást tükröző Notre-Dame-templomot 1220-ban kezdték építeni, és bő két évtized alatt elkészült. A hármas kapuzat előtt előcsarnok áll, a megszokott rozetta helyett pedig velencei típusú ablakokon érkezik a fény. Benn a Németalföldön szőtt faliszőnyegek és a világhírű, fekete Madonna-szobor kínál kulturális ínyencséget. A templom falára faragott kőbagoly megérintésekor a legenda szerint lehet valamit kívánni, ami a fáma szerint teljesülni fog. A bagoly egyébként jellemző madara a városnak: a járdákon rézbaglyok mutatják a haladási irányt, majd egy nagyobb méretű madár egy számot mutat. Aki bérel "gépi idegenvezetőt", ez a jel tájékoztatja arról, hogy hol járunk.
A Burgundia-csatorna, valamint a Suzon és az Ouche folyók teszik változatosabbá Cote-d'Or megye székhelyét, amelynek a bor mellett jól ismert terméke a dijoni mustár. Dijon turistacsalogató város, ahol olyan sok a látnivaló - múzeumok, paloták stb. -, hogy érdemes jól felkészült turisztikai szakembert felkérni a kalauzolásra.
Középkori, favázas épületek a városközpontban