Iszfahán városa Irán középső részén, csipkézett homokkő hegyek között helyezkedik el. Oázis a sivatagban. Az ősi Perzsia ékköve, amelyet I. Abbasz sah tett naggyá, s amelyet mind a mai napig Irán legszebb mesterművének tartanak. Ahogyan egy népszerű helyi mondás szól: "Ha Iszfahánt megnézted, akkor a fél világot láttad már." A város kulturális és történelmi gazdagsága láttán efelől kétségünk sem lehet. Mit láthatunk itt két nap alatt?
Perzsia gyöngyszeme: oázis a sivatagban
1. Iszfaháni kalandozásunkat kezdjük a Péntek-mecsetnél, amely a város legrégebbi és az ország legnagyobb mecsetjének számít. A XI. és XVIII. század közötti iszlám építészet különböző stílusainak a lenyomatát viseli. Lenyűgöző látványt nyújt. Innen a keskeny utcácskákon végighúzódó bazáron keresztül gyalogszerrel eljuthatunk az Imám térre, ahol a legnagyobb nevezetességek vannak. Csak arra kell vigyáznunk, nehogy eltévedjünk a sikátorok útvesztőjében, no meg hogy nehogy elcsábuljunk a megannyi színes portéka láttán.
Az Imám tér a világ második legnagyobb tere. Méginkább lenyűgöz minket a perzsa építészet három gyöngyszeme, amely a kétszintes épületsorral körbevett térhez igazodik. Az Ali Kapu-palota tetőteraszáról, ahonnan egykoron a sah a lovaspólójátékokat szemlélte, csodálatos kép nyílik a térre és az azt övező kék mozaikos, barackvirágszín kupolás, kalligráfiákkal díszített mecsetekre. A Mekka felé tájolt Imám-mecsetre és Sejk Lotfollah-mecsetre, amelyek egyaránt a világ legszebb iszlám építészeti alkotásai közé tartoznak. Megtekintésük imaidőn kívül a nem muzulmánok számára is lehetséges. Művészeti látványosság a Negyvenpillérű palota, amely csak rövid sétára van a főtértől. A lenyűgöző építményt egy csodálatos perzsa kertben találhatjuk, de a pillérek számolgatása fölösleges, hiszen az épületnek csak húsz oszlopa van, amelyek az előtte kialakított medence vizében tükröződve adják ki a negyven pillért. A palota belső szobáiban lévő freskók pedig az iszlám köztársaság talán legnagyobb meglepetésével szolgálnak: az egyik képen ugyanis egy félmeztelen leányzó található.
Az este közeledtével az Imám téren a turistaáradatot az iráni családok piknikezése váltja fel. A bazár bejárata feletti tradicionális teázóban iráni teát kortyolgatva és iszfaháni édességet eszegetve, az elmaradhatatlan vízipipával az oldalunkon, a megvilágított építészeti csodák és a híres keleti vendégszeretet közepette egyenesen úgy érezhetjük majd magunkat, mintha az Ezeregyéjszaka meséjébe csöppentünk volna.
2. Az iszfaháni városnézés második napját az örmény negyed megtekintésével kezdhetjük. Ez a városrész a síita Iránban üde színfoltot jelentő keresztény közösségnek ad otthont. Megférnek egymás mellett a kupolák és templomtornyok. Így például a Vank-katedrálisban, ahol az iszlám motívumok és a keresztény ábrázolásmódok érdekes egyveleget alkotnak. De van itt az örmény kultúrát és népirtást bemutató múzeum, valamint egy temető és tizenhárom örmény templom, amelyek közül a Betlehem- és Szent Mária-templomot mindenképpen érdemes felkeresni.
A délutánt a távolabbi látványosságok megtekintésére fordíthatjuk. Taxiba pattanva célba vehetjük a város határában, egy kisebb hegyen lévő, használaton kívül álló iszfaháni parszi tűztemplomot, ahonnan kisebb hegymászás árán pompás látványban részesülünk a városról és az azt keresztülszelő folyóról. Viszszafelé menet pedig útba ejthetjük az ún. táncoló minareteket. Az eredetileg temetkezési helyként funkcionáló épület onnan kapta a nevét, hogy az egyik toronynak nekitámaszkodva vagy azt erősen megütve a minaret párjával együttesen egy előre-hátra történő "táncoló" mozgást produkál.
A naplementét végül a Zajandeh folyó partján csodálhatjuk meg. Igyekezzünk azonban világosban érkezni, hogy az esti kivilágítást megelőzően még napfényben is megcsodálhassuk a folyón átívelő hidakat A Harminchárom ívű híd 298 méteres hoszszával a leghosszabb a 11 híd közül. Vagy a Sáhresztan híd, amelynek alapjait állítólag már a XII. században lerakták. Végül a Khadzsu híd, amely kettős, teraszos felépítésének köszönhetően remek kilátóhelyként és találkozási pontként szolgál. A hidakat szegélyező tradicionális teaházak egyikébe betérve pedig biztosan jól fogunk szórakozni.
A nagy városnézés közepette - ha tehetjük - látogassunk el egy szőnyegárushoz, az iszfaháni szőttesek ugyanis messze földön híresek, és ne hagyjuk ki a tradicionális édességboltokat sem, amelyek a szárított epertől kezdve a karamellizált cukorig ezerféle földi jóval kényeztetnek.
Magyar állampolgárok csak érvényes vízummal utazhatnak Iránba, amit előzetesen az Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetségén (30 napos vízum kb. 15 ezer forintért) vagy érkezéskor a helyszínen (7 napos vízum kb. 5 ezer forintért) válthatnak meg. Egyre több magyar utazási iroda is szervez Iránba is körutazásokat. Saját szervezésben olcsóbb a kalandozás.
Az Iránba történő utazást megelőzően nincsen szükség semmilyen kötelező védőoltásra, továbbá fontos megemlíteni, hogy Iránban a csapvíz szinte mindenhol bátran fogyasztható. A piacokon és utcákon kínált portékákat pedig nyugodtan kipróbálhatjuk.
Teheránból Iszfahánt elérhetjük távolsági busszal (3-4 USD), másrészt vonattal (5-15 USD) vagy repülővel (30-40 USD). A gépek a szankciók miatt igencsak rossz állapotban vannak. Iszfahánban egyszerűbb szállást (ún. hostelt) már 4-5 amerikai dollárért is találunk, egy jól felszerelt, középkategóriás szállodai szobáért 20-40 amerikai dollárt kell fizetnünk.
A látványosságokba a belépőjegyek legfeljebb pár dollárba kerülnek. Iránban a bank- és hitelkártyánkat nem tudjuk használni, ezért célszerű készpénzt vinni magunkkal. Az iráni bankok többségében rövidebb procedúra mellett könnyen válthatunk valutát, de megtehetjük ezt az utcai pénzváltóknál is. Egy amerikai dollár megközelítőleg 10 000 iráni riál.