Ha megszerveznék a Partium legrendezettebb, "virágos" városának versenyét, Szatmárnémeti minden bizonnyal első lenne. A városban, a központban és környékén sétálva, látva a számos virágágyást, a tisztán tartott utcákat, az első pillanattól kellemes érzés keríti birtokba a látogatót. A város, a magyar "tudatban", régóta Nagyvárad árnyékában él. Az M3-as autópálya Budapesthez háromórányi útra hozta, míg a határ menti régiókból "egy ugrás" alatt, a román nyelvű városnévre rácáfolt (Nagy Falu), hangulatos alföldi városba érhetünk.
Szatmárnémeti, a fényre törő város
1715-ben, a Szamos folyó két oldalán található két település (Szatmár és Németi) összeolvadásából jött létre Szatmárnémeti. A 115 000 lakosú város (39 százalék magyar), az utóbbi években mintha Csipkerózsika-álmából ébredt volna: rendezett közterületek, megújuló műemlékek, és fiatalos lendület. Szatmár megye székhelyén, minden út a főtérre visz, nagy, virágos-zöld szigetét körforgalom öleli közre. Itt és a környező utcákban találjuk a város főbb nevezettességeit.
A főtér képét két impozáns épület határozza meg: a Pannónia szálló, és a székesegyház. Előbbi 1902-ben épült, Lechner Ödön tervei alapján, az ún. magyaros szecesszió stílusában. A történelem sodrában Dacia Szállóra (át)keresztelt épület, mely felújítását várja, külsejében a lechneri gyönyörködtetés majd minden eszközét beveti: homlokzatát színes növényi ornamentika, tetejét pedig égetett majolikacserép borítja. Közel hozzá, találjuk a római katolikus püspöki székesegyházat, mely Erdély legnagyobb klaszszicista stílusú szakrális építménye. Nagyméretű két tornyával és kupolájával, amolyan komótos csigaként nézi, a nyugvóan-rohanó várost. Az 1797-ben emelt épület főhajójába lépve, a stílusából adódóan szolidan, visszafogottan tárja fel magát. Az épület előtt látható Hám János városépítő-püspök szobra, aki Hild József tervei alapján átépítette a templomot.
A főtéren találjuk még, a neogótikus arcú Vécsey-házat, ahol 1711-ben aláírták, a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békét (ennek emlékét őrzi a ház udvarában elhelyezett emléktábla), a külsejében nemrég megújult Csizmadiaszínt, a csizmadiák céhének eklektikus építményét (1830), a Főplébánia-palota historizáló épületét, a neoklasszicista Ormos-házat, ahol az épület falán elhelyezett emléktábla szerint Petőfi Sándor többször is megszállt, és az 1840-ben, a város első szállodájának épült, Korona Szállót.
A külvárosból és város főteréről egyaránt látható, egy magas, csalóka építmény. Az egykori Pannónia Szálló mögötti udvaron található, a 45 méteres magasságával, és karcsúságával az égbe törő Tűzoltótorony, melyet első ránézésre mindenki minaretnek hisz. Az 1903-1904 között épült, napjaink városjelképének magaslatából egykor a tüzet, ma pedig kíváncsi turisták tekintete pásztázza a tájat. A város további "kihagyhatatlan" építményei: a láncsorral körbevett neobarokk református Láncos-templom, az eklektikus stílusú zsinagóga és a klasszicizáló püspöki palota. A főtérről nyíló sétálóutcára fordulva, mintha első ránézésre egy alacsony költségvetésű sci-fi film díszletei közé csöppennénk: itt található Ceausescu-korszakban épült városközpont.
A vármegye jegyzője, képviselője volt Kölcsey Ferenc, aki Szatmáron is dolgozott, de sűrűn megfordult a városban Petőfi Sándor is, aki több tucat verset írt a helyszínen, illetve itt élte életének utolsó szakaszát, és a település temetőjében alussza örök álmát Jakabffy Elemér (1881-1963), a XX. századi erdélyi közélet kimagasló politikusa, közírója, a Magyar Kisebbség című folyóirat alapítója.
Szatmárnémetiben kiváló szállás- és éttermi lehetőségek várják a látogatókat, a városban igazi többnyelvűség dominál: a román, a magyar és a német nyelvvel egyaránt boldogulhatunk. A várost legkönnyebben autóval, vagy a Budapest-Keleti pályaudvarról induló Szamos nemzetközi gyors révén közelíthetjük meg. Az árak az itthonival azonosak, némely területen olcsóbbak. Fizetőeszköz, a román (új) lei, a RON (1 RON = 64,24 HUF).