Vízpart vagy kultúra? - egy nyári hosszú hétvégét tervezve ki ne morfondírozott volna ezen a dilemmán? A megoldás az 1200 éves Hamburg lehet. Szellős, zöld város a javából: területe hétszer akkora, mint Párizsé és két és félszer akkora, mint Londoné, viszont kevesebben, mint kétmillióan lakják Hamburgot.
Hanzáktól a HafenCityig
EurópaHamburgKocsmaKultúraMúzeumok-kiállításokNémetországfesztiválhajókedvezményekutazásvitorlázásvároslátogatás
Az Alster, a varázslatos belső tó a helyiek egyik büszkesége. Vitorlással, kajakkal, csónakkal, sőt augusztusban, a hagyományos hamburgi vigasságok közepette akár vízibiciklivel is bejárható. A tó közepéből időnként látványos sugárban tör fel a víz, sötétedés után a szökőkutat színes fénynyalábok világítják meg. Abszolút világpolgárnak érezhetjük magunkat, ha egy part menti kávézóban felhörpintünk egy kávét, netán egy korsó sört - vagy a helyi specialitást, az Alsterwassert, a limonádé és sör sajátos keverékét.
A kisebb csatornákon keresztül bekukkanthatunk a helyi gazdagok hátsókertjébe is, és konstatálhatjuk, hogy az egykori Hanza-kikötő, ami ma Németország újságkiadó és médiaközpontja, nemhiába az egyik leggazdagabb német város. Ám a hamburgiak igen jó ízléssel bánnak a pénzükkel: az Alsterből elágazó csatornák mentén a belvárosban vörös téglás angolos házak, a csatornák felett Velencét idéző hidak pompáznak, a parton pedig elegáns, árkádos bevásárlóutcák húzódnak. Többségük sajnos már nem eredeti, mert az 1842-es nagy tűzvészben a belváros fele - köztük a Városháza is - megsemmisült. Utóbbiba érdemes azért bekukkantani, de mivel itt működik a tartományi adminisztráció (lévén Hamburg, Berlinhez hasonlóan önálló tartomány Németországban), a nyitvatartási idő sajnos eléggé korlátozott.
Az igazi attrakció a kikötő, amit külön kis vízitaxikkal, sétahajókkal is bejárhatunk. Lehet hüledezni a hatalmas méreteken, ha olyan szerencsénk van, hogy éppen ott horgonyoz néhány nagy konténerhajó, szigorú katonai szállító jármű vagy netán a luxus-óceánjárók királynője, a Queen Mary II. Hamburg Európa második legnagyobb kikötője, ahova még ma is évente 13 000 hajó fut be. De kifelé is volt bőven forgalma, 1850 és 1940 között ötmillió ember vándorolt ki innen az Újvilágba: ma a Ballinstadt nevű múzeumban lelhetjük fel emléküket. A kikötő menti sétány nyüzsgő életét kár kihagyni, sőt a vasárnap is korán kelőknek bátran ajánlható Európa egyik legnagyobb halpiaca - zárás után egy órával locsolóautók pucolják tökéletesen tisztára az aszfaltot, nehogy az úri közönségnek bármilyen kifogása támadhasson. A kikötőtől délre régi dokkokat találunk, ám ezek már az új Hamburg jelképei: kísérlet arra, hogy miként lehet régi, feleslegessé vált raktárakból valódi XXI. századi kerületeket varázsolni. A HafenCity névre hallgató, lakásokat, üzleteket, szórakoztató- és kulturális létesítményeket egyaránt magába foglaló projekt "csúcspontja" a 2011-re ígért Elbphilharmonie: a víz közepéből kiemelkedő, hajó formájú futurisztikus koncertterem. És akkor még egy szót sem ejtettünk Hamburg legendás vigalmi negyedéről, St. Pauliról és piroslámpás házairól híres Reeperbahnról. Ma már ez is a látványosságok része, bár őszintén bevallva némi csalódást kelt kissé leharcolt külsejével; az egykori matrózok csehóiból lépten-nyomon kínai boltok és játéktermek lettek. A piroslámpás utcát este elbarikádozzák, hogy a lányok békében dolgozhassanak, de saját felelősségre be lehet lógni, ha az ember feltétlenül látni akarja a kirakatokban magukat közszemlére bocsátó lenge ruhás hölgyeket. E sorok íróját kíváncsisága miatt egy termetes félvér asszonyság jókora veréssel fenyegette meg, ha nem takarodik rögtön.
Hamburg persze alapjában igen békés város: a St. Michaelis (a helyiknek csak: Michel) evangélikus templom főhajójában például egy kerékpározó úrba botlottunk. Aki ráadásul énekelt. Operaelőadást próbálunk - súgta a kegytárgyakat árusító hölgy. A bicikli a rendező ötlete, de senki sem kifogásolta. Sőt a hívők kifejezetten örülnek az újításnak, és annak, hogy tódulnak majd az érdeklődők az előadásra, mert így lesz miből rendbe hozatni az orgonát. A Michel egyébként a város egyik szimbóluma, 130 méter magas tornyából csodálatos panoráma tárul elénk. Többek között az építészek szemében etalonnal számító Chile-Hausra, amit 1924-ben építette a város leggazdagabb kereskedője. Henry Sloman (chilei) salétromkereskedéssel tett szert mesés vagyonára, innen az elnevezés: a tízemeletes, roppant kiterjedésű, hajót formázó irodaépület az első világháború utáni fellendülés jelképe lett Hamburgban. Az UNESCO világörökségei között tartja számon az építészeti nevezetességet.
Info
Budapestről a Malév, illetve a Lufthansa gépeivel közvetlenül repülhetünk Hamburgba. Érdemes előre szállást foglalni, mert a városban szinte állandóan rengeteg rendezvény zajlik, és a szállodák nem olcsók.
A HamburgCarddal ingyenesen használható a tömegközlekedés, és kedvezményt kaphatunk a belépőjegyekből, hajótúrák és városnéző buszok tarifáiból (egy napra 8, három napra 18, öt napra 33 euró személyenként).