Sprok Antal faillatú házában egy életmese képei fogadják a látogatót. Felnőttmese ez, állomásokkal, útkereséssel, rátalálással. Szól még arról, mi taszigálja az embert, hogy rátaláljon önmagára. A hozzáfűzött történet aztán felsorakoztatja a szereplőket is.

A leghíresebb bajai tésztagyártó Komádiban született, a román határ közelében. Stranszki Júlia (alsó kis képünkön) otthonról nem hozhatta a receptet, mert nemhogy a gyufatésztát, de még a dunai halászlét sem ismerte gyermekkorában. Legfeljebb a kőrösit. Ifjú asszonyként nagybaracskai anyósától leste el a tésztakészítés titkát.

Várady Tibor nem úgy köszön el a vendégeitől, hogy jöjjenek vissza máskor is. Más kávézókba küldi őket. Ezt a szemléletet Londonból hozta Budapestre, és talán Tibor múltja is közrejátszik abban, hogy a felfogásnak ő az egyik hazai megtestesítője és képviselője.

– Éppen akkora kihívás volt, mint bármelyik más munkám – rögzíti Marcell Tamás (képünkön), amikor arról kérdezzük, más feladattal összevethető-e egy sportklub dizájnjának újrafogalmazása.

Megesik, hogy a nagy ötlet születéséhez elég egy unalmas téli este és egy lábsérülés. E kettő kombinációja halálos ítélet az olyan örökmozgóknak, mint Négyessy Nedda iparművész és Kovács Eszter cirkuszi előadó. Négy évvel ezelőtt egy decemberi estén elfeledett rajzaik kerültek elő az asztalfiókból.

Ritka a totális életfordulat. Amikor egy ember egy sorsdöntő esemény hatására alapjaiban megváltozik, átértékeli addigi életét. Mégis ez történt a most 35 éves Kanyó Zsolttal (képünkön) is. Ma már akár példakép is lehetne: ő az első magyar kerekes székes sportoló, aki fair play díjat kapott, de abban is úttörő, hogy Magyarországon elsőként ő szerzett dobóatlétikai edzői oklevelet. Kilenc éve kényszerült tolószékbe. A korábbi életében nem sok olyan mozzanat akad, amire ma büszke lenne. – Ha nem találkozom a sporttal, már nem élnék – mondja. – Öngyilkos lettem volna, vagy elvitt volna az alkohol. Most meg majdnem boldog vagyok a kerekes székemben. Talán egyszer valóban az is leszek. Amikor majd nem ébredek minden reggel ugyanazzal a sötét gondolattal. A bűnöm emlékével.

Hónapokig is eltart, amíg Sarkadi Bence (képünkön) összeszokik velük. Ha nem azt csinálják, amit akar, elgondolkodik: még nem tanulta meg mozgatni őket? Esetleg elrontott valamit, amikor összerakta a tudóst, a táncost vagy az öregasszonyt?

– Tényleg plusz egy órát hagyod még ázni a csontokat? – kérdezi Brüsszel Oslótól. És ez csak egy abból a sok száz félmondatból, amelyet ötnapos budapesti továbbképzésük alatt a világ tizenhét pontján szolgálatban lévő magyar külügyi szakácsok váltanak egymással.

Újabb tételt húzhatnak le a bűnök listájáról a cukorbetegek, inzulinrezisztensek, fogyókúrázók vagy egészségesen étkezők. Egyre több cukrászda kínál ugyanis cukormentes süteményt, tortát. Ezeket az édességeket, ha megfelelően készítik el, nem használnak hozzá finomított cukron kívül fehér lisztet, mesterséges adalékot vagy tartósítószert, akkor a szénhidrátot és kalóriát számolók is bátran elmajszolhatnak belőle egy szeletet – mondjuk uzsonnára.

Néha egy kényszerű költözés is elég lehet ahhoz, hogy megfelelő irányba állítson egy életet. Az ArtKRAFT márka kitalálójának, Baracsi Katinak (képünkön) egy ilyen „kitelepítés” volt a meghatározó élménye.

A népnyelven kakastaréjnak nevezik. Latinul Celosia plumosa, és ennek magyarok által nemesített Arrabona fajtáját választották a 2013-as évre a világ legszebb dísznövényének. Az itáliai Velencében odaítélt büszke cím egy évre szól. A nemesítő, Kováts Zoltán azonban sajnos nem érhette meg ezt a dicsőséget, három évvel ezelőtt elhunyt.

Ez itt a vulkánok birodalma, hát miért nem szítjuk fel újra a tüzet? – tette fel a kérdést Kolonics Károly somlói borász egy szép napon. Az ország legkisebb borvidéke hiába bővelkedik meglepetésekben, hiába páratlan a hegy tetejéről nyíló panoráma, és a bor is hiába jó, ha a girbegurba utak mellett épült takaros pincékbe alig tér be valaki.

Olyan visszatérés lesz ez, amely bőven lepipálja a betegségéből kilábaló Lady Gagáét, mert sokkal komolyabb emberi dráma rejlik mögötte. A napokban jelentették be: novemberben szólóalbummal jelentkezik Bertrand Cantat (képünkön), a három éve feloszlott Noir Désir francia rockbanda egykori frontembere.

Nagyanyáink magasra vetett ágyai és hatalmas paplanjai ihlették meg Csík Orsolyát (képünkön), mikor megtervezte natúrfehér, modern ruhakollekcióját. A Gombold újra! divatpályázatának „newcomer”, azaz újonnan felfedezett nyertese olyan témát keresett, ami tipikusan kelet-európai.

– Fogalmam sincs, hogy mit csinálsz, de nagyon tetszik – mondta Valentino Rossi motoros világbajnok Kun Ádámnak (képünkön), miután a MotoGP egyik futama előtt végignézte a magyar fiatalember néhány perces bemutatóját.

Toronyi Péter (képünkön) az utóbbi három évben kilenc nagyobb dizájndíjat is besöpört az általa fejlesztett tárgyakkal, a Nissyoku „napfogyatkozás” lámpával, a Paprikummal és a „Kálhával”. A Nissyokuért 2011-ben megkapta a szakma Oscarjának számító Red Dot Design Awardot is. Jó ideig azt gondolta, ez a lámpa lesz a fő projektje, meg is szervezte a gyártást, kiépítette a terjesztési hálózatot. Most mégis úgy tűnik, egyre fontosabbá válik a Paprikum, amellyel tavaly megnyerte a Magyar Formatervezési Díjat. Legutóbb pedig a hozzá való csomagolással lett a Pakk Csomagolásdizájn verseny első helyezettje – megosztva olyan versenytársakkal, mint a Mira prémiumcsokoládé csomagolása és a Totoya Creature szőrmók iPhone-tokja.

Mikor megbukott cukrászvizsgáján, akkor sem jutott eszébe, hogy feladja dédelgetett tervét, a saját cukrászda létrehozását. A gyerekkori álmok azért vannak, hogy valóra váltsák őket: pláne, ha ilyen édesek. Sallay Fanni (alsó képünkön), a Cake Shop 26 éves tulajdonosa pedig nem ismer lehetetlent, ha süteményről van szó.

„Mi ez a sz...r?” A külvárosi éjszakai élet emblematikus, később komoly (könnyű)zenei karriert befutó figurája adott hangot így a csodálkozásának, amikor először hallottuk az Anthraxet, közel három évtizeddel ezelőtt. A kolléga arcára kiülő döbbenetet nehéz lenne leírni: akkoriban a fémszektorban az Iron Maiden meg a Judas Priest volt a fősodor.

„Terveztem két új borjút. Sőt meg is csináltam őket.” Ezzel a meglepő hírrel fogadott minket Polányi Máté (képeinken) Csámpapusztán. Óvatosan néztünk körbe a Paks melletti lovas tanyán, nem pontosan értve,mire is gondolt a házigazda. Aztán megmutatta a saját gyártmányú bikáit. Feketére festett fémből készültek, az egyik egy forgó zsámolyon áll, a másik két talpon, aminek segítségével kiválóan csúsztatható a füvön.