Az iszlám országaiban vége a stagnálás korának. Lám, mit tesz a liberális gazdaságpolitika és az iszlám elegye. Legalábbis így értelmezi a történteket a kutató, aki egyaránt híve az iszlámnak és a gazdasági liberalizmusnak.

Tekintélyuralmi  politikájának megváltoztatására hívták fel az orosz elnököt az  Európai Parlament (EP) liberális képviselői a frakcióvezetőjük  kézjegyét viselő nyílt levélben, amelyet két moszkvai lap tett közzé  csütörtöki számában.

A hirtelenszőke konzervatív amazon szerint a liberalizmus hivatalos vallássá vált Amerikában. Az új államegyház hívei Darwinnak áldoznak. Szentháromságuk az abortusz, a feminizmus és a bűnözőimádat.

Amerika már nem a demokrácia születésénél bábáskodik Irakban, hanem a polgárháború bébicsősze lett. Thomas Friedman visszavonulót fúj, de közben újabb haditervet latolgat.

A liberális aktivista anyukák mozgalmat indítanak a család- és gyerekbarát politikáért. A konzervatív szülőket is szeretnék megnyerni az ügynek.

A konzervatívok szeretik úgy látni magukat, mint akik a tapasztalatból indulnak ki, liberális ellenfeleik meg elveken lovagolnak. Egy liberális publicista szerint viszont épp a kis állam párti konzervatívok nem elég gyakorlatiasak.

Budapesti látogatása során nem sok szó esett arról, hogy a híres újságíró támogatja az iraki háborút. Még most is. Egészen addig, amíg vannak irakiak, akik kiállnak a demokrácia mellett.

Az amerikai jobboldal adócsökkentéssel igyekszik serkenteni a gazdasági növekedést. A liberálisok viszont a gazdagoknak juttatott támogatásnak tartják az adócsökkentést.

Az amerikai elnök a nagy államot okolja kormányzása hibáiért. Úgy tesz, mintha nem ő lenne hatalmon. Saját kudarcait is a kis állam ideológiájának igazolására fordítja.

Konzervatív vallásos családokban sok gyerek születik. A konzervatívoké a jövő? Nem biztos. A nagyobb termékenység és a jobboldali pártválasztás közt megállapított összefüggés csalóka.

Lehet, hogy végső soron tényleg a médiapolitizálás dönt majd a választáson - valamilyen botrány, kommunikációs balfogás vagy éppen bravúr. Lehet, hogy az összegyűjtött címlisták háborúja, aktivistahadak mozgósító ütközetének kimenetele dönti el a hatalom kérdését. De a választási kampány, ellenszenves vonásai dacára, mégis megőrzött valamit abból, hogy ilyenkor elkezdi érdekelni a politikusokat a társadalom. Melyik térségben melyek a fő gondok, mit szeretnének - legalább hallani - az ott élők.

A kis állam hívei szerint a magánkézben lévő cégek minden tekintetben színvonalasabb szolgáltatást nyújtanak. Tényleg jobb lenne, ha a kórházban olyan nehéz lenne nővért találni, mint eladót a szupermarketben?

Sok liberális szeretné nagyobbnak látni a válságot, mert a liberalizmus ereje a bajban mutatkozik meg. Dahrendorf szerint azonban még tartanak a jó idők Németországban.

A liberálisok hevesen támadják a keresztény témájú sikerfilmeket. Dühük az egyszerű emberek megvetéséből fakad. Ezt állítja egy magát világi humanistának tekintő brit politikai író.

Socialism. (Azaz szocializmus.) Ezzel a tömör, egyszavas címmel jelentette meg az Oxford University Press Michael Newman professzor könyvét. A "nagyon rövid bevezetőnek" nevezett kötet a XIX. század utópista szocialistáival kezdi a történetet, s a XXI. század utópistáinak (azaz a szocializmus mai híveinek) szóló üzenettel zárul. E szerint a szocializmusnak jövő időben is van értelme, noha jelentése némiképp más lesz, mint ahogy azt a "klasszikusok" elképzelték.

Úgy tűnik, csak egy szocialista párt van talpon e vidéken. Európában egyedül a Francia Szocialista Párt olyan kormányképes nagy baloldali politikai erő, amely szembe mer szállni az uralkodó neoliberalizmussal és annak baloldali változataival. Az idén százéves párt november végén tartotta kongresszusát. Noha az elemzők a kongresszus előtt a párton belüli ellentétek végleges elmérgesedésétől tartottak, végül mégis megszületett a szocialista egység, a szintézis. Ennek létrejöttét nyilvánvalóan elősegítette az egész Franciaországot megrázó mély szociális krízis és az erre "válaszoló" rendpárti jobboldali offenzíva.

Az utóbbi időben ismét heves vita bontakozott ki néhány liberális politikus és közéleti személyiség, valamint a magyar történelmi egyházak között. A vita alapja, hogy megilletik-e az egyházakat bizonyos kedvezmények. A kérdés az, hogy valós konfliktus feszül-e a liberális gondolkodás és a vallásosság között a XXI. század elején, és ha igen, akkor mi ez.

Szeretsz engem? - kérdezi a Hegedűs a háztetőn-ben Tevje, a tejesember Goldétól, a feleségétől, akit a szülei választottak neki, akit az esküvőig nem is látott, akivel huszonöt éve él együtt, s akivel öt gyereket neveltek föl. Golde visszakérdez: "Hogy én, Téged? Már a lányok férjhez mennek, majdnem ránk szakad a ház. S te itt állsz, ilyet mondasz. Mi jött rád? Idegláz? Agyadra ment a sok gond?" A hagyományos családfölfogás szerint a válasz adekvát, a kérdés aberrált. Föl sem tévődne, ha Tevje lányai nem mennének a hagyományokkal szembe a szívük után.

Az alproletariátus gyújtogat Franciaországban. Mit csinál közben a kommentariátus? Igazolva látja magát. Ők előre megmondták. De a régi ráolvasások nem fognak az új bajokon.