Két választás között a politikai pártok jó mélyen bele tudnak süppedni a saját rutinjukba, doktrinerségükbe. Az is előfordul, hogy értékrendjük, eszmerendszerük önmaga lehetőségeihez képest is beszűkül. Ilyennek éreztem a Szabad Demokraták Szövetségét, amely lassan már egy évtizede hagyja magát beleaszalódni a nagyvárosi, szelektíven liberális párt helyzetébe. Vannak hangsúlyos ügyeik - például fellépés a nők, a kisebbségek, a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése, továbbá a könnyűdrogok fogyasztásának kriminalizálása ellen. Gazdasági értelemben nem szeretik korlátozni a piaci versenyt. Támogatják az internet minél szélesebb körű hozzáférhetőségét.

A liberalizmusnak azonban sokféle lehetséges ügye, színtere, szereplője kimaradt a magyar liberális párt politizálásából. Talán emiatt is csökkent fokozatosan a szavazóbázisuk. Közvetve ezt a mind jobban érzékelhető hiányt és beszűkülést igazolja számomra Sándor Klára gyors, sokakat meglepő karrierje a pártban. Nem akarom kisebbíteni a pragmatikus szempontokat: nyilván kellett új arc, lehetőleg nő, lehetőleg vidéken élő. Kellett valaki, aki frissítve erősíti Kuncze Gábor és Magyar Bálint törekvéseit. De nem minden bokorban akad alkalmas személy. Sándor Klára alapvetően maga is nagyvárosi értelmiségi, aki nyelvtudósként indult el a társadalom felé, a nyelv és a gondolkodás összefüggésein keresztül fedezte fel, milyen mélyen gyökereznek a felszínen is tapasztalható társadalmi problémák - például a nők hátrányos helyzete.

A szegedi nyelvésznő azonban egyfajta nyitottságot is hozott az SZDSZ-be. Kampánya során az derül ki, hogy a liberális gondolkodásnak szélesebb terepe van a modern nagyvárosi társadalmaknál, lehetnek hívei a homokháti falvakban is, olyan helyeken, amelyeket a fővárosban az avítt jobboldaliság bástyáinak tartanak sokan. Csupán annyi nyitottság kell, amennyivel felismerhető például, hogy nemcsak a származás, a nem vagy a szexuális orientáció okozhat hátrányos helyzetet, hanem az életkor vagy a terület helyzete, ahová születtünk, ahol élünk. A ténylegesen szabadpiaci verseny támogatásához pedig az is hozzátartozik, hogy a szabályokat alkotó és betartató állam megakadályozza a gazdasági erőfölénynyel való visszaélést - ma nem elég hatékonyan teszi például az agrártermelők és a hipermarketek viszonyában. Jó jelnek látom, ahogyan minderre Sándor Klára - liberális gondolkodását nem feladva, hanem kiterjesztve - reagál.

Ráfér a frissítés a rendszerváltáskor verbuválódott politikai osztályra. Az MSZP-ben ez már előrehaladt, az SZDSZ-ben haladgat előre. A Fideszben is történik valami, de kérdés: nevezhető-e frissítésnek?