A mai napig irodalomtörténeteink férfiközpontú elbeszélések annak ellenére, hogy évszázadok óta tény: inkább a nők olvasnak, mi több, a szépirodalom művelése is sokszor afféle „nőies viselkedésnek” tűnik.

A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az – így hangzik Németh László fordításában az Anna Karenina jól ismert kezdőmondata, amelyre többször hivatkozik Herman Koch regénye is.

Hátizsákján kabalaként egy csiga fityeg. Két évvel ezelőtt, amikor a figurát kapta ajándékba a linzi kórházban, nem tudta még, hogy képes lesz-e valaha is hátitáskát hordani. Az orvosok nagy többsége akkor azt valószínűsítette, hogy soha többé. A jobb karját elvesztette, a súlyosan roncsolódott bal megmentéséért huszonkét műtéttel küzdöttek eddig az orvosok a budapesti baleseti intézetben, illetve később Ausztriában. A leghosszabb operáció tizenkilenc órát tartott Linzben, és a gimnazista lány még előtte áll néhány beavatkozásnak.

Tizenhat szelíd történet – szól az alcím, és ez tényleg „ne tévesszen meg senkit”, ahogy az egyik fülszövegban Szolláth Dávid írja; a történetek valójában cseppet sem szelídek, hiszen a szerelemről minduntalan kiderül, mennyire problematikus, a szeretet sem kevésbé, és egyáltalán, ahol két ember van, rögtön nem működik valami, még akkor sem, ha ők ketten azt szeretnék, ha működne.

Megint egy új hang. Az elbeszélt textúra az emlékek és a szerző közös szövevénye. Pókháló finomságú, légies beszéd, amelyet az élmények és történetek összefüggései tartanak össze.

Azt szokták mondani, a középosztály tagjai számára azért kellemetlen jelenség a hajléktalanság, mert kíméletlenül szembesíti őket azzal, hogy bármikor megtörténhet velük is.

Újabb krimije jelenik meg Robert Galbraith álnéven a Harry Potter-regényfolyam szerzőjének, J. K. Rowlingnak - számolt be róla a The Guardian című brit napilap.

A könyvszakma 2013-at 2,3-2,5 százalékos forgalomnövekedéssel zárta, vagyis hosszú idő óta először nem csökkent az árbevétele, a könyvkiadók mégsem túl bizakodóak.

Két regénnyel is megörvendezteti idén rajongóit Stephen King: a horror műfajának koronázatlan királyaként ünnepelt amerikai író nyáron és ősszel is piacra dob egy-egy új olvasnivalót.

Az érvényes szerződés ellenére eltávolították a győri buszokról a helyi Összefogás-jelölt könyvreklámjait.

Maga nem a Fenákel Judit unokatestvére? – kérdezte egyszer a hatvanas évek elején Király István, a Kortárs szerkesztője a versekkel jelentkező Gergely Ágnest.

Amikor az olvasó a bevezetésben odáig jut, hogy „a középkorimádó romantika leleménye”, már gyaníthatja, hogy nem száraz-taláros kézikönyvet tart a kezében. Később aztán olyanokat talál, hogy „a mindent jobban tudó historizáló építészek”, „Isten (egyre szerencsétlenebb) báránya”, sőt Szent László némi pimaszsága – de azért ne ringassa illúziókba magát.

Nagy, nehéz munka lehetett ennek A jobboldal és az állambiztonság 1945–1989 alcímű kötetnek a megalkotása. Nagy és nehéz, mert a tanulmányok írói legtöbbször csak hiányos forrásanyagból dolgozhattak.

Már ifjúkori városomban, Désen, a Petru Rare kereskedelmi iskolában, majd a gimnáziumban megsejtettem, hogy az életemet tanítással töltöm el.

24 "hivatalban lévő úr", köztük Orbán, Kövér, Semjén és Tarlós is könyvajánlót ír a Kerényi-féle Nemzeti Könyvtár új köteteihez.

Megírása után több mint 60 évvel először jelent meg Charlie Chaplin egyetlen regénye, amelyből a filmcsillag utolsó jelentős alakításának tartott Rivaldafény című film készült.

J.K. Rowling egy interjúban elismerte, rosszul döntött, amikor Ron Weasley-t és Hermione Grangert hozta össze.

A magyar szociológia legnagyobb nemzetközi tekintélye, Szalai Sándor „köztudomásúlag” besúgó volt. Én pedig sokadmagammal a diktatúra titkosrendőrségének kézre eső eszköze.

Sors- és családregény, történelmi és fejlődésregény műfaji kódjai keverednek Szécsi Noémi legújabb művében. Előző könyve, a Nyughatatlanok folytatásaként aposztrofált mű annyiban mindenképp rokonságot mutat elődjével, hogy Szécsi ugyanazokba a hibákba esik, mint korábban.