Nem aratott osztatlan sikert a helyzetelemzés a közgazdászok körében, bár tény: tegnap még alig találtunk ismertebb szakértőt, akinek ideje lett volna a terjedelmes írást végigolvasni. Az értékelésre vállalkozók ugyanakkor az elemzést többnyire elnagyoltnak, és helyenként hiányosnak tartják.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a koalíciót vezető párt - minden valószínűség szerint - egyetlen elnökjelöltje új politikai irányt szabott a pártjának. (Persze a nagyját elmondta már - blogban, interjúban, könyvben - csak nem így, összefoglalva, egyben.)

A Fidesz és a KDNP határozottan visszautasítja a miniszterelnök elemzésének minden pontját. Az MSZP a dokumentum mellett érvel, a kisebbik kormánypárt pedig nem vitatja a kormányfő írását, ám azt igen, hogy az összpolitikai párbeszéd startköve lehetne.

Eltérően ítélik meg a pártok a miniszterelnök Szembenézés című elemzését, amit a Fidesz mellébeszélésnek tart, a KDNP szerint pedig elmélyíti az ellentéteket. Gyurcsány Ferenc írásáról az MDF úgy vélekedik, hogy az a jövő helyett a múlttal foglalkozik. Az MSZP szerint az elemzés a reformok értelmét ismerteti, az SZDSZ elnöke pedig a politikai diskurzus más irányba történő terelése kísérletének tartja az írást.

Magyarország veszélyes útra tévedt. Messzi múltban gyökerező és új keletű félelmek, az általuk is táplált rossz politikai ösztönök, az ezektől nem független szakmai és politikai hibák hosszú láncolata vezetett el 2006 őszéig. Sokan vagyunk szem a láncban. Jó lenne egyetlen huszárvágással rendet teremteni az összekuszálódott viszonyokban, de tartok attól, hogy ez lehetetlen. De sok apró lépéssel talán megszakítható a hibák láncolata, széttéphető az önigazoló féligazságok és hazugságok szövevénye, és visszatérhetünk egy nyugodtabb, sikeresebb pályára.

Gyurcsány Ferenc kormányfő Szembenézés címmel elemzi az ország, a társadalom, a politika és önmaga helyzetét a Népszabadság holnapi számában, az MSZP által támogatott mellékletben. Az első mondat: "Magyarország veszélyes útra tévedt." Az utolsó két sor: "Nekünk is, Magyarországnak is változnunk kell. Mire várnánk?"

Orbán Viktor pártja legutóbbi győri kongresszusán a következő megjegyzést tette: "a kritikai értelmiségből mára hatalompárti értelmiség lett". Örülök ennek a megjegyzésnek, melyből azt olvasom ki, hogy ma már ő is kívánatosnak tartja a pártonkívüli értelmiség időnkénti kritikus megszólalását, a politikusok nézeteitől eltérő véleményének kifejtését. Ez korábbi álláspontjának némi módosulását jelenti, mivel 2005. január 31-én még azt nyilatkozta a Magyar Rádiónak, hogy a legnagyobb hiba, melyet a Fidesz elkövethetne, az volna, "ha mindenfajta politológusi elvárásokhoz, elemző leírásokhoz akarná igazítani a saját munkáját, ahelyett, hogy azzal foglalkozna, ami fontos az emberek számára". Az igazság az, hogy a Fidesz valóban nem igazította programját az elemzéseket író, javaslatokat megfogalmazó értelmiségiek elképzeléseihez.

Nyitás után néhány hónappal még egy vegyeskereskedésben sem szokás leltározni. Nehezen érthető, hogy Gyurcsány Ferenc tegnap a parlamentben miért érezte mégis égető szükségét a hat hónapos szaldó megvonásának. Száz nap vagy egy év kormányzás után, esetleg a ciklus félidejében lehet helye ilyesminek, ám amikor a mérleg másik serpenyőjébe optimális esetben is csak évek múltán jelentkező "eredményeket" pakolhat egy miniszterelnök, azt gondolnánk, inkább nem szól, ha már egyszer nem muszáj. Márpedig fél év elteltével semmilyen írott vagy íratlan szabály nem kötelezi a kormányfőt rituális eredménykommunikálásra.

Mottó: "Sikert neked, ha tiszteled, a Dzsungel törvényeit..." (R. Kipling)

Megdöbbentett, amikor a sors furfangjából - vagy szerkesztői megfontolásból? - Miért szeretem Gy. F.-et? c. írásom egyazon oldalon jelent meg e lap november 14-i számának Vélemény oldalán Pálinkás József Útiterv c. merőben ellentétes szellemiségű dolgozatával.

A nagy pénzügyi hiány három kormány hibáinak következménye - de nem egyenlő mértékben. Az Orbán-kormány első két évében a Horn-kormány 1995 és 1998 közötti sikeres pénzügyi és gazdaságpolitikáját folytatta - bár ezt nem hangoztatta. 2000-től azonban a kétéves költségvetéssel vad költekezésbe, túlzott pénzügyi kötelezettségvállalásokba, értelmetlen presztízsberuházásokba bocsátkozott. Az Orbán-kormány idején gazdaságpolitika címen hitbizományokat osztogattak, szubjektív és morálisan kétes módon bíráltak el pályázatokat, miközben leszakadás fenyegette a nyugdíjasokat, az alacsony jövedelmű nagycsaládosokat, és az a veszély keletkezett, hogy az ún. jövőszakmák leértékelődnek, az egészségügyi és a pedagógiai pályák kiürülnek. A külpolitikában a nemzetközi elszigetelődés jeleit lehetett érzékelni. Nem volt megnyugtató a viszony az Egyesült Államokkal, megromlottak a kapcsolatok a környező országokkal, a határon túli magyarságot szétszakították, s nem volt a kormánynak elképzelése az egyre erősödő ázsiai országokkal folytatandó politikáról sem.

Tévéostrom, tüntetések, utcai harcok - megkértük Csepeli György szociálpszichológust, segítsen megérteni bajaink okait, adjon valamiféle diagnózist.

Eszemnél vagyok, hogy épp most fejtem ki ezt nyilvánosan? És a miérteket miért kell felvetnem? Hithű humanistaként vajon nem elég utalnom a jézusi tanításra: "... egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást". (János, 13.34) Végre beláthatnánk, hogy a zsidók rabbija, a kereszténység krisztosza, az iszlám prófétája, Buddha reinkarnációja - és a humanizmus talán első megtestesítője - korunk ökumenikus reménye.

Az egyre abszurdabb tragikomédiába hajló magyar belpolitikai válság utcai interpretációja szerint, Gyurcsány egyrészt hazudott, a balliberálisok hazaárulók, másrészt elloptak sok ezer milliárd jó magyar forintot, és ezért van a hiány. A parlamenti ellenzék - amely egyre nehezebben különböztethető meg az utcai harcosoktól - nagyjából ugyanezt mondja, legfeljebb nem zsidózik és árpádsávos zászló helyett a fehér szalagot kultiválja.

A tavaszi választások után az ország kapott egy halovány esélyt, hogy valódi problémáival foglalkozzon. Nem éltünk vele, ehelyett folytatjuk a szokott műsort némileg véresebb változatban.