Kellemetlen, majdhogynem megalázó feladat lett volna Braun Róbert Szabó, Heidegger, Karajan című véleményére (február 2.) válaszolni, az ő szavai szerint: "Szabó István filmrendező mellett kiállva" az első száz aláíró egyikeként.

Elítélés és felmentés, megbocsátás és a múlttal való szembenézés. Kulcsszavak az ügynökvita tétjéről a Bence György filozófussal folytatott beszélgetésből.

A Népszabadság január 30-i számának 5. oldalán közölték Kamondi Zoltán Nyílt levelét, amelyben sokat sejtetően azt állítja, hogy 1988-ban az Objektív Filmstúdióban voltam sajtófelelős, a stúdióvezető-helyettes, Szabó István pedig az egyik munkaadóm volt.

A magyar szellemi közvéleményt sokkolta Szabó István múltja - írta a Vecernje Novosti című belgrádi napilapban hétfőn megjelent kommentárjában Sava Babic szerb író, műfordító, aki szerint a magyar filmrendező példája arról tanúskodik, hogy milyen mélyre süllyedt a magyar társadalom az elmúlt rendszerben.

"A társadalom legnagyobb bűne, ha letagadja, meghazudtolja a múltját" - nyilatkozta Szabó István három évvel a rendszerváltás után, és tizenhárom évvel azelőtt, hogy megtudtunk a múltjáról valami fontosat, amiről soha nem beszélt (lásd a Beszélgetések Szabó István filmrendezővel című kötet 114. oldalát). Akkor sem, amikor beszélhetett volna. "- Milyen életrajzi események megismerése segítené az ön filmjeinek jobb megértését?" - kérdezte tőle Szekfű András 1975-ben. S ő azt válaszolta, hogy "- Nincsenek ilyenek... Nincsenek, mert az a véleményem, hogy egy filmnek önállóan kell érthetőnek lennie, és teljesen érdektelen, hogy ki csinálta." (uo. 93. o.).

Valamikor a régi csúnya idők vége felé, bőven a nyolcvanas években egy szociológiai terepmunkás barátnőm mesélte a történetet. A VGMK, a Vállalati Gazdasági Munkaközösségek témájában készített mélyinterjúkat. Eközben vette föl egy öreg szaki arany szavait.

Az ügynökmúltjuk miatt reflektorfénybe került filmrendezők, Szabó István és Kézdi-Kovács Zsolt mellett álltak ki egykori évfolyamtársaik, a Színház- és Filmművészeti Főiskola Máriássy Félix vezette filmrendező szakos osztályának tagjai: Elek Judit, Kármentőné Singer Éva és Rózsa János tegnap, a Millenáris Teátrumban megtartott nemzetközi sajtótájékoztatón.

Szabó István pénteken azt mondta, korábban nem volt meghatalmazása, hogy ügynökmúltjáról beszéljen; az Oscar-díjas filmrendező és egykori főiskolai osztálytársai közösen értékelték az 50 évvel korábban történteket a sajtónak.

Az ország egyébként sem nyugodt közhangulatát időről időre szinte menetrend szerinti gyakorisággal kavarják fel egyes erre hivatottak.

Szabó István új filmje, a Rokonok a tervezettnél egy hónappal korábban, már jövő csütörtökön a mozikba kerül. Az Intercom azért döntött így, mert "óriási érdeklődés" tapasztalható a Móricz Zsigmond azonos című regényéből készült alkotás iránt.

Száz(negyven) értelmiségi aláírása egy dokumentumon, elegáns hölgyek és urak felvonulása, tapsa, ölelése a filmszemle megnyitóján - Szabó István filmrendező mellett kiállva - elszomorító helyzetképet ad a mai magyarországi közgondolkodásról, s érthetőbbé, ám elkeserítően szomorúvá teszi az emlékezést a holokauszt hatvanadik évfordulójára.

Igazi Szabó-film a filmszemle nyitányaként kedd este bemutatott Rokonok, de valahogy mégis más.

Petíciópamflettel válaszolt Kálmán C. György irodalmár-publicista arra a néhány napja megjelent aláírásgyűjtésre, mellyel értelmiségiek álltak ki az ügynökmúltját megvalló Szabó István mellett.

A leleplezés, hogy Szabó István filmrendező 1957-től a hatvanas évek elejéig beszámolókat írt a belső elhárításnak tanárairól és diáktársairól, Magyarországon olyan robbanóerővel bír, mintha Németországban az válna ismertté, hogy Günter Grass író az amerikai hírszerzésnek, a CIA-nek dolgozott - írta kedden a berlini Die Welt.

Már filmje bemutatása előtt elismerésben részesült tegnap este Szabó István a 37. Magyar Filmszemle megnyitóján. Az ügynökmúltját az Élet és Irodalom cikke nyomán feltáró 68 éves rendezőt e körben a megértés és a rokonszenv légköre vette körül.

Szabó István abban a hiszemben élt és döntött fiatalkorában, hogy osztálytársa, Gábor Pál a Köztársaság téri pártház fegyveres ostromlói között volt 1956-ban. Ebben erősítette meg egy híradófelvétel. Történészek szerint azonban azon nem Gábor Pál látható, hanem Marsányi László, aki ma Új-Zélandon él. Ő lapunknak telefonon nyilatkozva elmondta, hogy ott volt a Köztársaság téren, de a kép alapján nem tudja biztosan megmondani, hogy kit ábrázol.

Törvénysértőnek tartja az adatvédelmi biztos Szabó István ügynökmúltjának nyilvánosságra hozatalát. A filmrendező volt állambiztonsági kapcsolatait feltáró újságírónak kutatási engedélyt adó kuratórium elnöke úgy véli: nem történt jogsértés.

Módosítva korábbi álláspontját Szabó István az MTV A szólás szabadsága című műsorában közölte: magát mentette, amikor 19 éves korától öt éven át jelentett a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóiról.

Az újból felkorbácsolódott ügynökvita apropóján ismét felmerül a kérdés, vajon az állambiztonsági anyagokhoz ki és hogyan férhet, illetve fér hozzá a gyakorlatban.

Mind többen kifogásolják, hogy az Élet és Irodalom három kolumnán beszámolt a filmrendező-géniusz, Szabó István 1956 utáni, fiatalkori ügynökmúltjáról.