Nádas Péter kaphatja az irodalmi Nobel-díjat az idén – legalábbis a Welt am Sonntag című vasárnap megjelenő konzervatív német lap szerint.

A magyar íróval készült interjút közölt pénteki számában a Der Standard. Az írót Párhuzamos történetek című regényéről és aktuális politikai kérdésekről is kérdezte a vezető osztrák liberális lap újságírója.

Az év 100 figyelemre méltó könyve közé sorolta Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét a The New York Times vasárnap megjelent, Book Review című könyvszemléje. Az amerikai napilap az elmúlt napokban két írásban is foglalkozott a művel.

A Guinness Rekordok Könyve szerint a világ leghosszabb színházi előadását tavaly játszották Dél-Indiában – 32 órán át. Nekem az már meg se kottyanna, gondoltam a Ruhr-vidéken „lefutott” kétnapos színházi maraton után. Az Európai Odüsszeia című teátrumtúra egyik drámáját Nádas Péter írta.

Mindenki a saját moráljáért felelős – mondja Nádas Péter író, akinek megvan a véleménye a morális állapotokról. Úgy látja, az ország logisztikai rendszere nem működik, így mindent szétmar a korrupció. Hiányzik ugyanakkor a politikai osztály, amely ezt a jelenséget képes volna megfordítani, s mindennek így, együttesen az a következménye, hogy a társadalom demokratikus jellegével szemben a törzsi jelleg erősödik.

A reformfolyamat 1989 után elakadt, illetve egyáltalán nem is volt, a Magyarországot hosszú időn át kormányzó baloldal is csődöt mondott - vélte a Der Standard osztrák napilapnak adott interjújában Nádas Péter. A szélsőjobboldal uralja a médiát, egyértelmű a folytonosság az 1930-as évek fasizmusa és a jelenlegi helyzet között.

Sikerült a tűzoltóknak megfékezniük a tüzet a Balatonszemeshez közeli Rádpusztánál, időközben azonban 70 hektárnyi nádas kapott lángra a Balatonboglárhoz tartozó Szőlőskislakon - tájékoztatott a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője.

Diktatúrában, a folytonos ellenőrzésre építő rendszerekben az írók és az olvasók is komolyabban veszik a szavakat, a nyelvet - írja Nádas Péter géniusza című cikkében Deborah Eisenberg. A The New York Review of Books (a kéthetenként megjelenő, tekintélyes könyvmagazin) júniusi számában három és fél kolumnás recenzióban elemzi Nádas Péter legújabb angol nyelvű kötetét, a Fire and Knowledge-t (Tűz és tudás).

Nádas Péter a paranoia mesteri szellemidézője - írta a The New York Times Book Review a Tűz és tudás (Fire and Knowledge) címmel az Egyesült Államokban megjelent, elbeszéléseket és esszéket tartalmazó kötet  kapcsán.

A vadkörtefa képe meg a mészárlás víziója: az esszéista bejárta tájnak két szélső pontja. A Hátországi napló alkalmi kötet: az író elmúlt fél évtizedben keletkezett esszéinek, publicisztikáinak, nekrológjainak, jegyzeteinek, könyvismertetéseinek, kiállítás-megnyitóinak gyűjteménye.

Nádas Péter író arról értekezett a The Wall Street Journal című amerikai lapban, hogy a magyar forradalom halott, mivel véget ért az európai forradalmak kora.

Van ez a keskeny mezsgye egy éles hegygerincen, amelyen minden valamirevaló fotográfusnak, egy életen át, teljes biztonsággal át kell haladnia. Olyan nincs, hogy hétfőn igen, kedden igen, szerdán igen, s így tovább, virágvasárnap pedig nem, ebben az elhaladásban nincsenek pihenők és szünnapok. Van fénye az éjszakának és van a napfogyatkozásnak, olyan még nem volt, hogy a tárgyak felületén a fotográfus ne látott volna valamennyi fényt vagy ne látott volna át a káprázaton, s ha lesz ilyen nap, akkor kell majd igazán dolgoznia.

A hétvégén lezajlott II. Debreceni Könyvszemlétől sokkal többet kaptam, mint amennyit vártam, pedig az első sikere és - a tervezett programok ismeretében - az előzetes várakozásom sem volt csekély. Először is azért, mert a szemle többről szólt és többet adott a könyvnek látszó tárgyak puszta reklámozásánál. Másodszor pedig azért, mert az ember nem csupán egy rangos könyvvásáron érezhette magát, hanem "regényünnepen", elsősorban a díszvendég Nádas Péter jelenléte okán.

Ma mutatják be Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét. A legnagyobb élő magyar írók egyikének legújabb, tizennyolc évnyi munkát összefoglaló hatalmas művét.

Azt mondanám most Nádas Péternek, mert hiszen ezért írom ezt a kis írást, hogy "Isten éltessen, Péter!", amiről az jut eszembe, hogy éppen neki nem merném ezt, csak úgy: kedvesen odaállni elébe, fülét meghúzni, mosolyogni, és így szólni, úgy értvén a dolgot, hogy "jó, hogy vagy, Péter", miközben persze minderre egy szép kerek születésnap szolgáltat ürügyet, ahogy általában.