Reggel megérkezett a porvihar. A lakóegység egész nap remeg a viharban, a meteorológiai állomás ugyan áll (inog), de adatokat nem közvetít. A távolabbi hegyek lassan eltűnnek a porviharban. Aztán a közelebbiek is és az egész égbolt halvány homokszínre vált.

Reggel esemény volt: megjelent Don - pontosabban A Don. A hab falán lévő dokumentumban ez áll róla: „Amikor A Don gimnazista volt, angoltanára a következő fogalmazást adta fel neki: „Mi a bátorság?" A Don csillagos ötöst kapott, pedig csak egyetlen szót írt fel a papírra: „A Don"." Szóval megjelenik A Don: „Van itt egy kis probléma. Szétesőben a generátor. Ha nincs áram, mehettek haza".

A nap eseménye, hogy a Csillagász személyes e-mailt írt a legénységnek. A levél előbb elment a Földre, majd visszajött mindannyikunkhoz. Ez pontosan az a fajta levél, amit eltesz az ember. Esetleg még ki is nyomtat. Amit melenget kicsit. Amit újraolvas. És amit nem küld tovább.

Amikor reggel felkeltem, átsuhant a fejemen az a gondolat, hogy „ez egy tipikus marsi hétfő”. Persze hamar rádöbbentem, hogy nem tudom milyen egy tipikus marsi hétfő, mivel ez az első napom szimulációban itt a Marson.

A mai napon arra ébredtünk, hogy erős széllökések rázzák meg lakóegységünket. Tétováztunk az indulással kapcsolatban a szeszélyes időjárás miatt. Végül belevágtunk az ATV-kkel az utazásba. A járgányunkat kicsit dobálta a szél, az űrruhánkba pedig belekapott egyszer- egyszer.

Tegnap hosszú útra mentünk, kiderült végre, hogy a Mars-béli táj nem csupán a HAB köré rendelt díszlet, fél kilométeres körzetben, hanem ahogy illik, tart, ameddig a szem ellát. Fontos tudás, ami legénység geográfusaitól lassanként csipeget föl az ember, hogy az ilyen kanyonok szabdalta Mars-béli tájon a hegy és völgy fogalma másképpen értelmezendő.

Az ember a Marson vagy kizökken a szimulációból, vagy kizökkentik. Egy sci-fiben volna ő szereplő, és egyszer csak másik filmműfaj is odaköszön, anélkül, hogy a sci-fi le volna fújva. A kétféle mozi ilyenkor összekeveredik, és Terry Gilliam sárgulna az irigységtől. Ezt egy filmkritikus csak tudja.

Azért az nem magától értetődő, hogy miért Utah-ban jelölték ki a Mars Bázis helyét. Ez még Salt Lake Cityben sem egyértelmű: a havas hegyláncok körös-körül alpesi országot sejtetnének, egy komoly szépséghibával: már itt is hiányoznak az erdők, egyáltalán, a gazdag növénytakaró.

Bradbury Marsbéli Krónikái úgy játszódnak az ő poétikus jövőjében, hogy sűrűn emlegetik bennük a múltat. Egyébként is, a sci-fi klasszikusoknál a Mars-kutatáshoz szükséges földi mesterségek közül az archeológusé előbbre való a botanikusénál, vagy a geológusénál. Bradbury Mars-ügyben etalonnak számító meséiben magától értetődő, hogy Marslakók igenis éltek, de kihaltak vagy éppen kihalnak, viszont nem akármilyen épített civilizációt hagytak maguk után.

Tegnap megérkeztünk a Bázisra, de „még nem szálltunk le". Az éjszaka közepén érkeztünk, a környék felárkolt kopárosa az autó fényszórójában mutatkozott meg. Az első biztos pont Zubrin feje volt: egy szikla, amit az első legénységek valamelyike nevezett el így. Pár percen belül egy bálnahát alakú vörös bucka mögül feltűnt a lakóegység fehér hengere.

Ez a mi szimulációnk ősi találmány. A harcosok nagyon szeretnének végre hatalmas barlangi medvét elejteni, vagy elindítani egy bolygóközi expedíciót. De mivel éppen egyik sem aktuális, a medvékből kevés van, az űrkutatásban pedig pénz- és akarathiány - megadja hát a jelt a Sámán, vagy itt nálunk Henrik, a parancsnok, és mi, akárcsak tízezer éve, hozzáfogunk az Idő sürgetéséhez.

Április elején hat fős magyar legénység költözik az Egyesült Államokban található marsi életkörülményeket szimuláló bázisra. Az expedíció kapcsán áttekintjük a Mars-utazás elméleti lehetőségeit, infografikánkban részletesen bemutatjuk a szimulált bázist és a magyar legénységet.

Nagyon könnyű volna elhitetni magunkkal, hogy tényleg a Marsra készülünk. Nem arról van szó, hogy máris belehülyültünk a játékba, csak túl sokan érdeklődnek, és túl macerás állandóan pontosítani. Mars bázis, de a Földön van… Na és hol? Miért éppen ott? Akkor hát a sivatagba mentek? Igen, de az a Mars.

Egy hatfős magyar csoport, melyet egymás közt is expedíciónak hívunk, ha másért nem, hogy ráérezzünk a hangulatra, hivatalos külső neve pedig „crew71”, ami ha lehet, még szigorúbb megnevezés - szóval ez a pompás kis csapat április tizenkettedikén beköltözik egy nagy fehér fémhengerbe, mely az Egyesült Államok egyik legnagyobb összefüggő kősivatagjának déli csücskében, Utah állam és Arizona határán, de még az Utah-i oldalon található. A fémhenger tudományos gondossággal tervezett, gonddal fölépített Mars-bázis a Földön. A „crew 71” pedig valóban a hetvenegyedik legénység lesz, mivel immár hetvenegyedszer tölt itt két szigorú hetet hol egy nemzetközi, hol egy kiválasztott (kitüntetett?) nemzeti túlélőcsapat.

Hatfős magyar expedíció kezdi meg a munkáját a hét végén egy amerikai Mars-bázison. A csoport munkájáról folyamatosan beszámol a Népszabadság Online.

E hét keddjén a vörös bolygó közvetlen közelébe ért az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszonda, és ha sikerül ma este a bolygó körüli pályára állítás, két éven át továbbít adatokat a bolygóról.

Műszaki okok miatt egy nappal elhalasztotta újabb Mars-kutató szondájának az indítását az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA.