Denevéri bölcsességek
Minden farsangra jár egy Denevér, vagyis a jár, az az operajátszás állapotát nézve azért túl kegyetlen volna, de mondjuk úgy: a remény életben tartása végett meg kell próbálni. Nem azért, mert hátha jó lesz, olyan csodák ma már nem történnek, hanem mert hátha lesz benne valami. Nem tudom pontosan, mi az a valami, biztos nem stílus, mert A denevér jelenlegi rendezése azt igen valószínűtlenné teszi. Amennyire emlékszem, valószínűtlenné tette az előző is, sőt az azt megelőző is, nincs nálunk aranyélete a darabnak, mindig van valami parizeres-sörböffentő szag a színrevitelben, amitől a darab bája odavész, polgáriból kispolgárivá, elegánsból rongyrázóvá, szalonspiccesből merevrészeggé válik a történet. Ha három ilyet lát az ember egymás után, akkor gyanús, hogy ez nem tehetség és jóindulat kérdése, hanem a korszellemé, ezt értjük, ezt éljük, ezt is kapjuk vissza a színpadon.