Hétfőtől élnek azok az új szabályok, amelyek szigorúbb keretet szabnak a lakossági hitelezésnek. A jelzálog- és gépjárműkölcsönök, valamint a lízingtermékek finanszírozhatósági arányának maximálása mellett az előtörlesztési díjaknál is meghúzták a plafont.

Biztonsági szempontból egyik hazai sportstadion sem felel meg maradéktalanul az előírásoknak. A legrosszabb körülmények az MTK pályáján tapasztalhatók, ezért ott „kiemelt kockázatú” mérkőzést csak zárt kapuk mellett rendezhetnek, s az enyhébb megítélésű, „fokozott kockázatú” meccseken is korlátozni kell a nézőszámot.

Hosszas tárgyalássorozat után tegnap éjjel megszületett a megállapodás, amelynek értelmében a magyar állam tulajdonrészt szerez a Malévben – úgy, hogy lényegében tőkésíti a légitársaság köztartozásait. A Pénzügyminisztérium képviselői, valamint a társaság közgyűlésének résztvevői késő estig vártak arra, hogy Oroszországból megérkezzen az aláírt dokumentum. A közgyűlés ugyanis érdemi döntést csak akkor hozhat, ha már biztos a kormányközi megállapodás.

Mardzsa, Afganisztán. – Miközben az amerikai tengerészgyalogosok és az afgán katonák benyomultak a tálibok mardzsai erődítményébe, mód nyílt arra, hogy az afgán csapatok teljesítményén teszteljék: a nem túl távoli jövőben rá lehet-e bízni az ország biztonságát az amerikai pénz és vér árán felállított helyi erőkre.

Amikor már biztosra lehetett venni, hogy Sztálin agyvérzése következtében nem fog felépülni, Berijából minden, a vezér iránt érzett düh kitört, ám amikor a beteg megmozdította szemhéját, megijedt, majd letérdelt, és a kezeit csókolgatta. Amikor megint „elaludt”, rálegyintett.

Jákob és feleségei szenvedélyekkel terhes történetét tanultuk. Még a fordulat előtt jártunk, amikor Jákob átkel a Jabbok folyón és megküzd az angyallal, amikor megcsörrent a telefon. Gyakran előfordult, hogy elzárkózott a világtól, és nem fogadta a hívásokat. Most is így tett.

A Ranschburg Jenővel készült interjú olvasását követő felindultságomban ragadtam klaviatúrát (Redőnyszindróma, január 23.). Általában nagyon tisztelem a professzor úr munkásságát, magam is lelkes nézője voltam a Családi körnek, de bizonyos nézeteivel nem értek egyet.

– Anyu, ne hülyéskedj már, nem vagy öreg egyáltalán! A nő a próbafülkék előtt folyosón állt és próbálta visszatuszkolni az anyját. A karjukon ruhákkal várakozó németek értetlenül nézték őket, az öregasszony meg csak rázta a fejét, hajthatatlannak tűnt. Nem az volt a baj, hogy megpillantotta magát hátulról a dupla tükörben. Hogy meglátta a széles hátba bevágó melltartót, a kopott, ősz hajat.

Micsoda szerencse! Más persze azt mondaná, törvényszerű, hogy megszülethetett ez a könyv (vagy legalábbis egy ilyen könyv). De nem szerencse, hogy Csonka Mihály, az 1875-ben született, saját bevallása szerint nagyon is visszahúzódó parasztfiú olyan jól megtanult olvasni, hogy megszerette a könyveket, meg járatni kezdte a Tolnai Világlapját?

Alulkódolt abdukció, betegápolási források elosztása, tettutilitarista, Rolling Stones, szubatomi szintű indeterminizmus, Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalása. Huszonegy amerikai filozófus-filozófiaprofesszor tizennyolc esszében elmélkedik a Princeton-Plainsboro Oktató Kórház sátánfajzata, dr. Gregory House jelleméről, alpáriságáról, kriminális eljárásairól abban a kötetben, melynek „Differenciáldiagnózisok: Név és tárgymutató”-jából citáltam.

Jó évük van a bűnregények rajongóinak: 120 éve született minden idők legkedveltebb krimiszerzője, Agatha Christie, és ebből az alkalomból új kiadásban jelenik meg több műve. Két kötet az író titkairól is föllebbenti a fátylat.

Az útnak vége. A világvége megtörtént. „Hosszú fénycsóva nyílt szét ollószerűen aztán egy sor gyenge rázkódás következett. (...) Az ablaküveg fakópirosan felizzott.” Ennyi. Az ég elsötétül, a városok lángokban, a fekete fák kifordulva, mindent beborít a pernye. Nem maradnak érvek, se történetek. Morális viszonyítási pontok se. „A férfi az égre pillantott. Egyetlen szürke hópehely hullt alá. Elkapta és nézte ahogyan semmivé válik a tenyerében mint a kereszténység utolsó szentostyája.”

Soweto, Dél-Afrika. – Az apartheid óta, amikor a feketéknek még olyan távoli településeken kellett lakniuk, mint amilyen Soweto is, Susan Hanong, 67 éves háztartási alkalmazott naponta jár be Johannesburg gazdagok lakta északi alvóvárosaiba. Egyike azoknak, akik a még sötét utcákon hosszú utat tesznek meg, hogy aztán kimossák a fehérek ruháit és vigyázzanak a gyerekeikre.

Nem állítom persze, hogy a régi jó városismereti vetélkedők unalmasak, netán haszontalanok lettek volna. Stencilezett papír a kézbe, egyforintosok a zsebbe (telefonos segítség), aztán már rohantunk is felkutatni a szobrokat, emléktáblákat, meg hogy hol áll a ház, melynek helyén állt a ház, ahol élt és alkotott… Jó móka volt, ráadásul ha nem lett volna, ugyan mikor tanulta volna meg az ember, hogy ki volt Savoyai Eugén?

Információink szerint kényszerhelyzetbe került a Csiky Gergely Színház vezetője és a társulata is amiatt, mert a tulajdonos kaposvári önkormányzat komoly megtakarításokra kötelezte a színházat üzemeltető közhasznú nonprofit kft.-t.

Kimondva-kimondatlanul az első profi k egyike volt a magyar labdarúgók közül: 1922-ben havi hatezer koronát keresett a Spartánál. Akkor éppen Prágában játszott – tehető hozzá –, mert futballista-pályafutása során tizenkilenc alkalommal váltott klubot. Edzőként tizenkétszer ismételte meg e mutatványt, ám nem ez a fontos: a lényeg az, hogy Schaffer Alfréd mind játékosként, mind trénerként a legnagyobbak közé emelkedett. „Mi volt ő? A fenség.

1977 első munkanapján leégett az újpesti fonoda. A gépek elolvadtak, a falak leomlottak, a sok gyapot seperc alatt füstté vált. A tűz mindig is imádta a textilipart. És viszont. Ahogy a pamutgyárak elszaporodtak Magyarországon a XIX. században, úgy szaporodtak a pamutgyári tüzek is. Leégett a régi, fölépült az új. „Textiles mendemondák szerint, ha egy gyáros újjáépítést tervezett, előfordult, hogy tűz ütött ki éppen a szóban forgó üzemrészben, éppen a tervezés időszakában. Így, miután a tulajdonos felvette a tűzbiztosítási térítést, folyamodhatott rendkívüli államsegélyért, kamatmentes kölcsönért.” (Mátyus Alíz: Holnapon innen, tegnapon túl, Szépirodalmi Kiadó, 1980.)