Évtizedes mélypontot jeleznek a lakásépítési statisztikák, de a válság ennél nagyobb, az idei évről szóló adatok a várakozások szerint húsz éve nem látott visszaesést mutatnak majd. Az építési engedélyek zuhanása azt jelenti: szinte teljesen leáll mind az egyéni, mind a vállalkozói lakásépítés.

Kár lenne Dávid Ibolyára ráerőltetni a Magie Thatcher-jelmezt. Azt a szerepet nem neki írták, még ha most épp tetszik is neki. Hiszen az a Thatcher kiskosztüm is, amit itthon manapság a kölcsönzőből kapni lehet, feltételez bizonyos mozgási szabadságot. Egy törpepárt élén nem lehet a nagyáriákat rendesen végigénekelni. Mindent meg lehet próbálni, de minek? A miliő és a mandátumok nélkül, „koncertszerű előadásban” a darab végül csak komikusra sikeredhet.

Lezajlott Budapesten a nukleáris ipar kommunikációs tanácsadóinak háromnapos konferenciája, a Paksi Atomerőmű támogatásával. Nos, lenne itt még egy-két probléma, melyekre nincs válasz, s amíg nincs, addig nem az atomenergia kommunikációjának tökéletesítésén kell dolgozni, hanem az atomerőművek leszerelésén.

Ahogyan közelednek a választások, úgy szaporodnak a csillagszemű látnokok, akik megváltanák, kivezetnék, újraépítenék, boldoggá tennék az országot.

A sávolyi MotoGP-beruházásban való állami szerepvállalást túlságosan kockázatosnak tartja három civil szervezet, ezért a kifizetések felfüggesztését kérik a kormánytól.

Ha ma sincs megállapodás, előállhat az a helyzet, hogy a Budapest Airport Zrt. nem engedi felszállni a Malév gépeit Ferihegyről. Reménysugár, hogy az utóbbi napokban kompromisszumkésznek mutatkoztak az oroszok a légitársaság működőképességének fenntartásáról folyó tárgyalásokon.

Házkutatásokat tartott a rendőrség hűtlen kezelést és jelentős fővárosi vagyonvesztést gyanítva a Rác fürdő kilencmilliárdos bővítésénél. Nyomoznak a fővárosi fürdők beléptetőrendszere miatt is.

Egy ideig nem tudott olyan történni a hazai politikában, ami ne a Fidesz malmára hajtotta volna a vizet. A tavaly nyári uniós választás óta viszont nincs olyan közéletet érintő esemény, amely ne a Jobbikot segítené a svéd modellről szóló áldatlan vitától a megvesztegetési botrányokig.

Tizenkét olyan körzet volt a tavalyi EP-választáson, ahol a Fidesz nem érte el az ötven százalékot, a Jobbik viszont megelőzte az MSZP-t. A szocialisták nagy dilemmája: az esetleg a szélsőjobb felé billenő körzetekben az első forduló után vissza kell-e léptetni a jelöltet a Fidesz javára, hogy a Jobbik térnyerését megakadályozzák.

Terjed a debreceni modell:egyre több önkormányzat viszi a cégeit holdingba. Egyes településeken az ellenzék azzal vádolja a Fideszt, hogy átláthatatlan cégbirodalmat épít ki, de léteznek olyan városok, ahol a szocialisták támogatják a fideszesek központosító törekvéseit. A gondolat nem ördögtől való – állítják –, csak a megvalósítás rejt buktatókat.

Rendeződni látszik a BorsodChem sorsa. A vállalat tulajdonosai megállapodtak a kínai Wanhua vegyipari céggel, hogy az ázsiai társaság 140 millió euró kölcsönt nyújt a BC számára. Ennek fejében idővel irányítást szereznek majd a cégben.

Fantáziadús szerelmeseket, új utakat kereső történelemtanárokat diákjaikkal, Kelet-Európa történetére kíváncsi utazókat, és egyszerűen csak izgalmas élményre vágyó közönséget vár a Sziklakórház a budai Várhegy gyomrában.

Az Arcade belső terének kialakítása kifejezetten igényes, bár az étterem közepén domináló szökőkút kicsit talán már túlzás.

Ott volt Miles Davis és John Coltrane mellett, amikor azok új hangjaikat próbálgatták.

Őrzünk néhány örökre összetapadó élménymorzsát kicsi korunkból. Nekem az egyik ilyen Szabó Magda verses meséje, a Bárány Boldizsár – ahogy Márkus László hangján ropog a bakelitről.

Ha nincs forgatás éppen – mert élni olyankor is kell valamiből –, beugrik kéthárom hónapra egy kertészeti boltba, vagy a pult mögé a McDonald’sba, és olyankor hálát ad az égnek, amiért „főállásban” izgalmas, kreatív munkát végez.

Szokatlan tálalásban kapják kézhez a műsortájékoztatót a békéscsabai teátrum nézői. Az Elnöknők szereplői, a rendező és más közreműködők nevét rögzítő papírszalag egy tekercs vécépapírt fog össze.

Emlékszem, mennyit vitatkoztunk arról, hogy vezet-e út a Bob hercegtől vagy a Csárdáskirálynőtől a Don Giovanniig! Vagyis, aki egyszer megmerítkezett az operett vagy a giccs más formáinak nyúlos-tapadós álvilágában, megragadhatja-e az autonóm művészet igazságait?

A láthatatlan templomi kórus a You Can’t Always Get What You Wantot kántálja a kórus kötelezettségeit régóta hanyagoló Rolling Stonestól: Isten pálmafákkal szegélyezett háza elé egy másnapos Porschegördül, a sportkormány mögül pedig egy, a verdájánál is másnaposabb fickó kászálódik ki. Hank Moody, a Kaliforgia istent-embert egyaránt nem tisztelő, alkoholista, lepedőakrobata, megcsömörlött sztárírója üzleti megbeszélésre érkezett a legfőbb menedzserhez.

Verjék az arcom törött üvegtéglával, de két különös migráns, Gojko Mitic (Jugoszlávia) és Dean Reed (Egyesült Államok) kivételével egyetlen figurát sem tudok felidézni az NDK filmtörténetéből, akkor se.