Mostantól havi egy alkalommal benzinmentes napot tartanak Nagyvázsonyban. A polgármester jár elől a jó példával: ilyenkor ő hordja ki lovas kocsin az ebédet az időseknek.

"[...] Az okozta az országos Mohácsot, hogy egyfelől azok, akik éppen pillanatnyilag a hatalom birtokában voltak, bár látták az ország veszélyét: mégsem akartak semmit hatalmukból engedni; másfelől a hatalmon kívül állók azt, hogy a hazát megmenteni siessenek: attól tették függővé, hogy a hatalom emberei (...) fogadják el az ő álláspontjukat. E kettőnek szerencsétlen közreműködése teremtette meg Magyarországnak Mohácsot. [...] Hogyan leszünk mi most a parlamentalismus Mohácsával?"

Csak akkor maradhat az MSZP tartós és jelentős politikai tényező, ha a következő országgyűlési választásokon a mandátumok több mint egyharmadát meg tudja szerezni - ez szerepel a stratégiai munkatervben, amelyet az MSZP vezetése még az EP-választások előtt készített.

"Történelmi vereség". Ezt a két irgalmatlan szót ízlelgetik Nyugat-Európa nagy államaiban a szociáldemokraták. Ahhoz ugyanis nem kellett vasárnap magyarnak, emeszpésnek lenni, hogy valaki nagy verést könyvelhessen el: a britek, mindenekelőtt ők, aztán a franciák meg a németek is ugyanabba az almába, ha nem épp fűbe haraptak.

A Jobbik ott bizonyult vasárnap a legerősebbnek, ahol korábban szinte csak az MSZP tudott egyéni parlamenti mandátumot szerezni.

Pontosan egy évvel a megválasztása után felajánlotta lemondását a vasárnapi európai parlamenti választáson csúfosan leszerepelt SZDSZ elnöke. Fodor Gábor leköszönése csak a kezdet - kérdés persze, minek a kezdete.

A Jobbiktól eltérően a Fidesz most úgy látja: a gondokat nem az utcán, hanem a parlamentben kell megoldani.

Plasztikai sebészek vészjeleitől hangos az angol sajtó: a doktorok egy olyan - hazánkban is használatos - készítmény miatt fújtak riadót, amelyet injekcióval lehet a bőr alá juttatni, egyebek között mellnagyobbítási céllal. Az aggódók szerint a feszesítő zselének sok a mellékhatása - mindez azonban a többi mellnövesztő eljárásról is elmondható.

Tizenkétmilliárd forintnál is többre becsülik az épületekben és mezőgazdasági területeken keletkezett kárt, amit a vasárnapi vihar okozott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A kormány gyors anyagi segítséget ígér. A helybeliek, a tűzoltók és a katasztrófavédelem szakemberei közösen igyekeznek lakhatóvá tenni a megrongált épületeket.

Ekkora választási pofont 1945 óta nem kapott még az SPD - a német szociáldemokraták a voksok mindössze 20,8 százalékát szerezték meg az európai parlamenti választáson. Miközben a konzervatív táborban az SPD szétesését vizionálják, Franz Müntefering pártelnök a jókora "tasli" ellenére nem lát okot vészforgatókönyvre. Vagyis száztíz nappal a szeptember végi Bundestag-választás előtt szó sincs arról, hogy lecserélnék a kancellárjelöltet, Frank-Walter Steinmeier külügyminisztert.

A pénteki iráni elnökválasztás legfőbb kampánytémája kétségkívül az ország gazdasági teljesítménye, helyzete. A voksolás azonban vélhetően nemcsak Mahmud Ahmadinezsad gazdaságpolitikájáról fog szólni, hanem abban a külpolitika is fontos szerepet kap majd.

A parlamenti befolyását megtartó jobboldali Európai Néppárt kizárja az együttműködést a törvényhozásba bejutó szélsőjobbal - inkább együttműködést sürget a szocialistákkal és a liberálisokkal. A szocialisták csalódottak, mert a vártnál rosszabbul szerepeltek, a liberálisok viszont királycsináló szerepet vállalnának a posztok elosztásakor.

Tripoliban ismét megszólaltak a fegyverek. Most azonban nem a különböző politikai pártok hívei vívnak egymással ádáz utcai harcokat, mint egy évvel korábban. Tripoli többségében szunnita muzulmán lakosai vezetőjük, Szaad al-Hariri, a négy éve meggyilkolt miniszterelnök fia választási győzelmét ünneplik. Hariri hívei csapatokban járják a város utcáit, géppisztolyaikból sorozatokat engedve a levegőbe, mintha csak egy hagyományos arab lakodalmon lennének.

Az utóbbi két évtized talán legsikeresebb könyvhete volt a tegnap zárult nyolcvanadik - vélekedik a pesti Vörösmarty téren kiállító kiadók többsége. Volt, ahol megháromszorozták a tavalyi forgalmat. A hangulat nem, csak az ismerethiány utalt válságra.

Gyökeresen átalakítják a gépjárművezető-szakoktatók képzését. Nyolcvanórás gyorstalpaló helyett ezután egyetemen és egy évig képzik majd az oktatókat. Szakértők szerint jelentősen javulhat az úrvezetőképzés színvonala.

A parlamenti befolyását megtartó jobboldali Európai Néppárt kizárja az együttműködést a törvényhozásba bejutó szélsőjobbal, s inkább összefogást sürget a szocialistákkal és a liberálisokkal.

Göbbelsé az érdem, hogy felismerte, ha egy hazugságot kellő gátlástalansággal ismételnek el elég sokszor, akkor az "anyagi erővé" válik, és előbb-utóbb szinte mindenki elhiszi. Mivel ezt a technikát egyre gyakrabban alkalmazzák a hazai belpolitikában is, ehhez kénytelenek voltunk már hozzászokni, az azonban számomra sajnálatos újdonság, hogy ennek (remélem jóhiszemű) áldozatává vált Hargitai Miklós is (A demokrácia magjai, május 16.).

Noha nem értek egyet Labanino Rafaellel, tetszéssel olvastam Bächer Ivánnal vitatkozó cikkét (A zsarnokság nosztalgiája, május 20.). Számomra azért roppant érdekes, amit ír, mert az nem más, mint az utókor véleménye arról a harminchárom évről (1956-1989), amelyben meglett férfikoromat leéltem. A Horthy-korszakban nevelkedtem és nőttem fel, átéltem annak tragikus végkifejletét, Szálasi rémuralmát. Bizakodva néztem a kezdettől fogva bukásra ítélt, rövidéletű demokratikus kísérletet, beszámolhatok a viszonylag szerencsésen túlélt Rákosi-éráról, az azt lezáró 1956-ról és ezek tapasztalatai után voltam tanúja a Kádár nevét viselő több mint három évtizednek. Most pedig húsz éve élek az első, messze nem tökéletes, ám - remélem az is marad - tartós magyar demokráciában.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke nem szeret dobálózni a szavakkal, de a legutóbbi magyar-magyar kormányzati konzultáció résztvevőjeként ő is etnikai tisztogatásról beszélt a romániai köztisztviselői kar "magyartalanítása" kapcsán.