A 2008–11-es pénzügyi és gazdasági válság a hosszú 2012-es választási évben adósság- és politikai válságba ment át. A világ politikai, gazdasági és szellemi erői megtalálták a közvetlen pénzügyi válságkezelés módozatait és a világgazdaságnak sikerült elkerülnie az általános gazdasági recessziót. Ám az adósságválság megoldása egyszerre ütközik a nagyhatalmak és az egyes régiók gazdasági és politikai érdekkülönbségeibe, illetve a demokratikus politikai rendszerek belső ellentmondásaiba. Lehet-e az adósságválságot demokratikus felhatalmazással, jogállami keretek között kezelni? Milyen erő milyen eszközökkel képes a választókkal politikailag, a fogyasztókkal gazdaságilag és a polgárokkal társadalmilag életforma-, politikai viselkedés-, fogyasztói magatartás-változtatásokat elfogadtatni?

„Hol van tehát a józan értelem, / Hol a tudósok annyi izzadása? / Remélhetünk-e vajjon jobb világot? / Gyaníthatunk-e olly időt, mikor / Az ész világa minden népeket / Megjózanít és összveegyesít...” – kérdi Berzsenyi a Pesti Magyar Társasághoz írott versében. Józan értelem? Nincs. Van helyette dús érzelem. Ész világa? Nincs. Van viszont csajkákba csurgó híg leves, kegyelmesen kiosztott kicsiny meleg.

A 2010 óta folytatott unortodox gazdaságpolitikáról megoszlanak a negatív vélemények: „őrült beszéd, de van benne rendszer”, vagy „őrült beszéd, és nincs benne rendszer”.

„Tízezer macska vonult fel, de egyetlen nyávintás se hallatszott. Minden a legpéldásabb rendben, olyan nesztelenül, ahogy csak tízezer macska tud felvonulni…” Mészöly Miklós: Érintések

„Most jöjjön háború és még egyszer háború. Egy tapodtat se engedünk. Soha, sehonnan nem vonulunk vissza. A világnak nevezett csatamezőn, mindannyian, mi, magyarok, férfiak és asszonyok, fiatalok és öregek, harcosok vagyunk. Megvédjük magunkat a ránk támadó európai, IMF-, multinacionális hordáktól. Még egy kis erőfeszítés, és mindent megnyerhetünk.” „Kössünk békét magunkkal és a világgal. Európa, a világ, a mi hazánk nem csatatér. Mi nem vagyunk harcosok, nem vagyunk ellenségek. Senki nem támad ránk, senki nem akar tönkretenni, legyőzni minket. Működjünk együtt. Beszéljünk egymással. Ezer és egy nehézség áll még előttünk. Ne szalasszuk el a béke, a nyugalom lehetőségét.”

2010 és 2012 között a magyar külpolitika megbízható és integráló nemzetközi szereplőből először furcsa partnerré, majd megbízhatatlan és hiteltelen nem partnerré változott. Mozgástere beszűkült. Kényszerpályán fut.

Született szegény. Lent a mélyben született. A betevő falatért foggal, könyökkel, tíz körömmel kellett ott küzdeni. Karikás szemű, halkan köhécselő külvárosi házak, tenyérnyi nagyságú szoba, salétromot izzadó falak, mindig összezárva mással.

Kisiklott forradalom címmel a napokban több mint 400 oldalas tanulmánykötet jelent meg, amely az Orbán-kormány első két évének teljesítményét értékelte. A József Attila Alapítvány gondozásában kiadott könyv bemutatóján Lengyel László reflektált a Kisikott forradalomra. Hozzászólásának élőbeszédből átírt, rövidített változatát közöljük.

Európa fölött éppen kockát vet a sors, az istenek, a történelem. Mindannyiunk valódi élet-halál kockázata, ha Görögország után Spanyolország is káoszba süllyed, ha a görögök a választások után képtelenek lesznek kormányt alakítani, ha az izraeli vadászgépek támadást intéznek Irán ellen, ha Kína gazdasága lelassul, végül ha az uralkodó nagyhatalmak többsége a fegyverkezésben találja meg a válságból való egyetlen kiutat.

Elszalasztott lehetőség. Ha szorult helyzetében, az Orbán-rendszer fenntartása érdekében Orbán valóban konszolidálni akar, itt volt a pillanat. Pártjában és kormányában repedés keletkezett. Politikai gépezete lefagyott.

Se velük, se nélkülük. A mai szocialista ellenzékkel nem lehet győzni 2014-ben. Egy megreformált kormányképes szociáldemokrácia nélkül semmilyen ellenzék nem győzhet 2014-ben.