A magyar filmek utóbbi hónapokban elért sikerei tudatában már meg sem lepődünk, hogy magyar vezeti a listát.

Spielberg nagy várakozás és titkolódzás övezte Münchenét a világ nagy részén a magyar premierrel egy napon mutatják be, visszhangja csak az előzményeknek, a forgatásnak van. A film a magyar származású kanadai George Jonas 1984-ben megjelent Bosszú című könyve nyomán készült, melyből Gedeon kardja címmel húsz éve már készült egy produkció.

Nem hiszek a szememnek: három magyar produkció is bekerült a hét legnépszerűbb filmjei közé (a 2., 9. és 10. helyen). Viszont szép csöndben elvérzett az Oscar-díjas Sam Mendes háborús víziója, a Bőrnyakúak és Tímár Péter legújabb dolgozata, A herceg haladéka.

Hiába esett a szilveszter szombatra, az évforduló mozihete az eredmények alapján pezsgő filmnézéssel telt a fővárosban.

Bezár hétvégén a budapesti Új udvar multiplexmozi - tudta meg a Népszabadság. A vasárnapi előadásokat még zavartalanul megtartják, de hétfőn már nem nyitják ki a filmszínházat - így a moziműsorban is hiába keressük az óbudai hattermes multiplex jövő heti előadásait. (Igaz, a bezárás tényét sem közlik.)

A tavalyi év utolsó toplistája bizonyítja, hogy a fővárosiak szeretnek moziba járni az év végi ünnepi időszakban. Kicsit furcsa is volt, hogy erre az időszakra nem tartogattak bombasikereket a forgalmazók - kivéve az igencsak rizikósnak tűnő Narniát.

A karácsonyi bevásárlási roham nem igazán hatotta meg a Harry Potterra és társaira kíváncsi nézőket, a varázslótanonc kalandjaira még a második héten is olyan sokan váltottak jegyet, hogy azt a premierfilmek zömének alkotói boldogan elfogadnák. Ez nem nagy baj, mert Mike Newell filmje a sorozat eddigi legjobb darabja.

Körülbelül fél éve attól hangos a szaksajtó, hogy válságban a mozipiac, de a Harry Potter és a tűz serlege megjelenése óta "fordul a kocka"-nyilatkozatok váltak hangsúlyossá. Úgy tűnik, két kasszarobbantó (a másik a Star Wars - A sithek bosszúja) elég egy évben ahhoz, hogy a multiplex-befektetők hátradőlve szivarozzanak. Sőt, már csillogó szemmel tervezik azt a profitot, amelyet vélhetőleg a harmadik nagy durranás, a ma mozikba kerülő King Kong fog hozni a konyhára.

Bár a héten kellemes csalódások is értek bennünket - David Cronenberg és Atom Egoyan új műve megkapaszkodott a listán, plusz egy remek film: Ördögűzés Emily Rose üdvéért - igazából még mindig válságról kell beszélnünk.

Öt gyengén muzsikáló premierfilm - röviden így lehetne jellemezni azt a hetet, amelyben négy neves rendező munkája nyitott. Szomorú látlelet, hogy Cameron Crowe, Tim Burton, Roman Polanski és Wim Wenders sem tudott átütő művel előrukkolni. Az ötödik egy - finoman szólva - elképesztően gyenge áldokumentumfilm, amely Kulcsár Attila és a szocialisták összeesküvését hivatott leleplezni - nem sok sikerrel (Kulcsár és a haverok). Kíváncsi lennék, hogy e mű esetében mi motiválta a forgalmazót és a mozikat, hogy vállalják ezt a kínosan dilettáns munkát.

Hat új film, ebből csak három a listán - bukásokból tehát jutott erre a hétre is. Az összkép azért biztató, hosszú hónapok után stabilnak látszik a százezer fölötti heti nézőszám, ráadásul a nagy durranások még csak most jönnek.

Alig hiszem, hogy Gyöngyössy Bence Egy szoknya, egy nadrág című vígjátéka a második héten sem vesztett semmit a népszerűségéből, bő ötven jeggyel adtak el rá kevesebbet, mint a premier időszakában. Alighanem azért, mert a több mint hatvanéves klasszikusból készült remake-ben szereplő arcok folyamatosan jelen vannak a médiumokban, és mindig sikerül valahogy szót ejteniük filmes fellépésükről.

Hivatalból örülni kéne, hogy hosszú hetek óta végre van olyan cím, amely a premier hetében elérte a bűvös 30 ezres határt - ráadásul hazai gyártású -, de az év legszomorúbb hírének tartom, hogy bemutatták az Egy szoknya, egy nadrág című produkciót. Ilyen rosszat ugyanis még nem láttam, mióta mozi a mozi.

Van valami bizsergető érzés abban, hogy az ember leírja: bukás. Ez a furcsa öröm lassan kezd eltűnni - a hazai filmforgalmazás eddig szinte példátlan vesszőfutásának hála már inkább az a meglepő, ha nem kell leírni a szót. Mintha a nyári uborkaszezon véget sem ért volna, most már hónapok óta mintegy húsz százalékkal kevesebb belépőt értékesítettek, mint tavaly ilyenkor.

A hét mérlege: négy premier, ami szinte senkit sem érdekel. A nézők joggal dohognak a rossz filmek, a moziüzemeltetők pedig a kiesett bevételek miatt: mintegy húsz százalékkal kevesebb belépőt értékesítettek, mint tavaly ilyenkor.

Most már biztosan kijelenthető: a fővárosi mozik idei forgalma legalább tíz százalékkal kevesebb lesz, mint tavaly volt.

Egészen pofás kis fiaskó a fővárosi moziknak, hogy négy toplistás premier mellett is ilyen siralmas volt a forgalom. Ráadásul Michael Bay új akciódarabjától csodát vártak, A sziget ahelyett, hogy ötven-hatvanezer nézőt toborzott volna, szépen beállt a futottak még produkciók közé.

Az e heti premierek kibérelve a dobogót alaposan átrendezték a toplistát: mindössze Kovácsék (Smith és Smithné) és a madagaszkári állatsereglet maradt a helyén, a többiek három-négy hellyel lépdeltek hátrébb, a felejtés felé.

Öt új film, riasztó eredmények: a hosszú hétvége és a tűzijáték nemhogy feldobta volna, csökkentette az átlagos nézőszámot. Az elvárásokhoz képest kifejezetten gyengén indult a vizuális zseninek tartott Tim Burton legújabb filmje, a Charlie és a csokigyár.

Ahogy a Rob Cohen rendezte Lopakodóé is. Csak azért nem álltam fel a vége előtt, mert az utolsó képkockáig reménykedtem, hogy elrugaszkodunk a celluloidra rögzített videojátéktól és végre történik valami, ha már a mesterséges intelligencia kérdését feszegetik. Nem is akármilyen szituációban.