Az Andy Vajna fémjelezte Szabadság, szerelem három hét után is körülbelül duplaannyi nézőt vonzott, mint egy átlagos premierfilm; mondjuk a második helyen debütáló Borat - Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika című szatíra.

Különösen azok, akik premierfilmmel buktak a héten: a Csak barátok című romantikus egyveleg, Bertrand Blier Eladó a szerelem című csontigható drámája még csak kvalifikálta magát a legjobb tíz közé (tette ezt ráadásul csupán két moziban), de Takeshi Kitano önimádó tévedése, a Takeshi's és Mika Kaurismaki  Brazil ritmus című tánc-dokumentumfilmje észrevétlen maradt.

Két új és még egy annál is újabb mű a toplistán: ma már nagy szó, hogy három premierfilm jelentősen bele tud szólni a nézőszám alakulásába. Az viszont már szinte példátlan, hogy egy mű háromnapi forgalommal kiüti az összes konkurens mozit: Goda Krisztina Szabadság, szerelem című ’56-os filmje késve, rendhagyó módon csak október 23-án szállt be a versenybe – hiszen a többi premieralkotás október 19-én startolt.

Természetesen azoknak a véleményét is elfogadom, akik szerint az úgynevezett trash-movie-nak, azaz a sok pénzből készült B kategóriának igenis van létjogosultsága a nagy vásznon is, hiszen magyar változat készült Árpa Attila jóvoltából (Argo).

A múlt heti tragikus fővárosi nézőszám csupán jelképesen emelkedett - minden bizonynyal a mozinézőket is lekötik az elmúlt hetek rendkívüli belpolitikai eseményei.

A harmincötödik heti toplista történelmi jelentőségű abból a szempontból, hogy ilyen mélyen még nem volt a mozipiac 2006-ban: a 70 ezer néző pont a fele az elvárható, átlagos forgalomnak. Pedig bemutatókból most sem volt kevés, a listán is van három.

A hét teljesen érdektelen és jelentéktelen történéseit találóan jellemzi, hogy a lista első három helyezettje nem változott - viszont egyben örömteli, hogy Pedro Almodóvar legújabb munkája harmadikként számos hollywoodi produkciót utasít maga mögé. Meg az öszszes premierfilmet.

A hét legnagyobb meglepetése, hogy az utóbbi évek gyakorlatával ellentétben a moziünnep után is elfogadható heti nézőszámot produkáltak a fővárosi mozik. Ehhez persze kellett négy bemutató, azon belül is egy sírós-nevetős vígjáték, amely nagyon kedvelt műfaj kis hazánkban.

Nézem a táblázatot, és nem hiszek a szememnek: 279 ezer néző csak Budapesten! Karácsonykor szoktak ennyien lenni. Mi történt szeptember első hetében? Mindenki mozizással kezdte az iskolát? Ja, nem, ekkor volt a moziünnep, egy csomó filmre olcsón lehetett beülni. És ez sokat számít, hiszen a nagyobb multiplexekben amúgy 1200 forintba kerül a mozijegy.

Valahol azt a véleményt olvastam, hogy akinek tetszett a Miami Vice sorozat a tévében, annak a moziváltozat valószínűleg nem fog. Ebben lehet valami, mert nálam így működött, csak épp fordítva. Én annak idején egyetlen részt sem bírtam végignézni a Miami Vice-ból, most pedig a moziban elvoltam vele.

Lassan vége a nyárnak, így szépen szaporodnak a heti bemutatók, a héten már négy premierfilm színesíti a toplistát. Ennek ellenére a nézőszám épp csak hogy átlépte a százezres határt, a bevétel meg épp hogy nem érte el a százmillió forintot. Ez körülbelül húsz-harminc százalékkal marad a heti átlag alatt.

Az ilyen heteken gondolkodik el azon az ember, hogy vajon a forgalmazók milyen stratégia alapján küldtek versenybe két teljesen érdektelen filmet. A Bloodrayne és a Halálos iramban: Tokiói hajsza nyugodt szívvel kihagyhatta volna a mozikat, hogy végül elfoglalja jól megérdemelt helyét a videotékák alsó polcain. Felejtsük el őket!

Elmúlt a foci-vb, az emberek így kénytelen-kelletlen mégiscsak elmennek moziba: a fővárosi nézőszám visszatért a százhúszezres átlaghoz. Ami talán egy kicsit meglepő, hogy a nagy nézőszámot ismét egy rajzfilm, a Túl a sövényen hozta, míg a Superman világsikerű visszatérése szép csendben megbukott a hazai mozikban.

A legerősebb premier John Moore Ómenje, még tízezer nézőt sem tudott összekaparni. Ez nem is nagy baj, mert igazi filmművészeti merényletről van szó: arcátlanság, hogy egy régi klasszikust csak úgy lekoppintanak.

Vihar - vagy inkább A Da Vinci-kód - előtti csend jellemezte az e heti toplistát. Tom Cruise kémsorozata ugyan még tartja magát az első helyen, de borítékolható, hogy a szerény kezdést és a még szerényebb folytatást végképp megakasztja a misztikus thriller.

Legszebb öröm a káröröm - szokás hallani. Sok igazság van ebben: halkan vallom be, de Tom Cruise bukása valamiféle kéjes gyönyört okoz. Ilyen nagyon régen történt már az álomgyárban. A Mission Impossible harmadik epizódja nem azért bukott meg a tengerentúlon és itthon, mert rossz film, hanem mert a főszereplő Tom Cruise kivívta maga ellen a közvélemény haragját.

Folytatódik a Jégkorszak 2. - Az olvadás diadalmenete, az animációs film harmadik hete megingathatatlanul vezeti a legnépszerűbb művek listáját. Bár a fővárosi nézőszámot ismét a digitális lajhár, kardfogú tigris és mamut kalandjai tornázták fel, az is figyelemre méltó, hogy négy film érte el a tízezer feletti nézőszámot.

Ilyet is ritkán látni. A PIROSSZka - A jó, a rossz, a farkas MEGAnagyi című, krimiben és James Bond-történetben továbbgondolt Grimm-mesére ötezerrel több jegyet adtak el, mint a premier hetében; így a bemutató utáni második héten a lista élére ugrott.

Az ember lassan kezdi megszokni, hogy egyre kevesebb érdemleges művet mutatnak be a multiplexek, filmet nézni ma már nem esemény. Mégis mindig meglepődöm, amikor erre kézzelfogható bizonyítékot is kapok: a Martin Lawrence főszereplésével készült Gagyi mami 2. a nézhetetlen kategória klasszikusa, mégis ez vezeti a legnépszerűbb filmek listáját. Megmagyarázhatatlan, hogy ami a tengerentúlon megbukott - a Gagyi mami 2.-t beszavazták minden idők 100 legrosszabb filmje közé is -, abból nálunk sikert lehet kovácsolni.

A hatodik hét moziforgalmi adatai két örömhírrel is szolgálnak: az egyik, hogy ismét négy magyar film - Kútfejek, Rokonok, Üvegtigris 2. és a Csak szex és más semmi - szerepel a tíz legnépszerűbb produkció között, a másik, hogy a premier Kútfejek a nyerő.