Korántsem mindennapi dolog, hogy egy hatalmas motorosbandának a Szent Péter-bazilika főoltáránál celebráljanak misét.

Kereshetnénk napestig Szűcs Istvánt Tiszaföldváron, mégsem remélhetnénk útbaigazítást. Ilyen nevű embert nem ismernek a helybéliek. Talán még a szomszédai sem tudják, hogy valójában így hívják, pedig a vendéglátós az alföldi kisvárosban született.

Egy éve ilyenkor, amikor „Az 50 legjobb magyar étterem” megjelenésekor mérleget vontunk, szerzőink és szakértőink egybehangzóan állították: olyan étteremből lenne szükség jóval többre, ahová akár naponta is beugorhatunk. Ahol jó a húsleves, tisztességes alapanyagokból készül a rántott csirkecomb, friss szezonális zöldségekkel és szívvel-lélekkel dolgoznak.

Azt mondják, mindenki megtanulhat technikailag tökéletesen zongorázni, ám ha hiányzik belőle a tehetség, a „spiritusz”, akkor játékát sem ő, sem közönsége nem fogja igazán élvezni. A tisztes iparosmunka e műfajban nem elég. Kell a talentum.

Fördős Bence (képünkön) ötvösművésznek akadt olyan pillanata, amikor megfogta a medence alját, hogy aztán pontosan tudja: miként folytassa, illetve valójában kezdje újra onnan, legalulról.

Legóból épített asztali dekoráció, a Csillagok háborúja bolygóira alapuló ültetési rend, borkóstoló, főzőshow vagy filmtörténeti előadás: akár ezekkel is találkozhat a násznép egy esküvőn. Feltéve persze, hogy azt Madarász Zsuzsi szervezi. Az angolul green weddingnek nevezett irányzat hazai úttörője ugyanis azt szeretné, ha nem csak az ifjú pár, hanem a vendégek is jól éreznék magukat a nagy napon. Márpedig a hagyományos lagzikon ez sokszor nem így van: a násznép eszik, iszik és unatkozik.

Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya – hangzik az általános iskolások által is kívülről fújt mondóka, amely Arkhimédész törvényét tanítja. A jól ismert igazság ellenére gyakran mi, felnőttek is meglepődünk, ha olyan nagy súlyú anyagok vízfelszíni lebegéséről hallunk, amilyen a beton.

Vannak helyek, melyekről azt hihetnénk, csak mesekönyvben léteznek. A Gomb kávézó külön sziget a budapesti forgatagban. A teraszt szegélyező vasoszlopokat színesre pingálták, az ablakok alatti bőröndökbe ültetve retek és kankalin virít. Bent bohém zsibvásár fogadja a betérőt. Régi gyerekjátékok, kutyapersely és antik kis tűzhely, rongyosra olvasott könyvek, vintage-hatású kiegészítők, de leginkább gombok. Mindenfelé. Gombok a lámpákon és a tányérokon, a falon és a vázákon – még a kávé mellé is jár házi készítésű apró gombsüti.

Különös jelenség a pisztácia: ha kinyitunk belőle egy csomaggal, képes hipp-hopp eltűnni. A sós földimogyoró, a mandula vagy a pattogatott kukorica is „eteti magát”, de a pisztáciászacskók aljában titkos fekete lyuk lehet, amely elnyeli a magokat. Vagy egyszerűen az a magyarázat, hogy tökéletes az összhatás: nem túl sós és nem is túl olajos, ezért lassan telíti el az embert. Az édes és a sós keveredése pedig kevés más csemege esetében működik ilyen jól.

Amilyen kicsik a pisztáciamagok, olyan nagy politikai zűrt képesek okozni. A pisztáciapiacokért két ország verseng: Irán és az Egyesült Államok. A zöld magokra mint élelmiszerre nem vonatkozik az iráni termékeket sújtó legtöbb importtilalom, ezért ez a közel-keleti ország egyik legfontosabb kiviteli cikke, jelentős bevételi forrása.

Viszonylag későn lett világsztár, és nagyon korán, ötvenegy évesen hagyott itt minket, de minden idők egyik legmarkánsabb színészeként marad meg az emlékezetünkben a tragikus hirtelenséggel elhunyt James Gandolfini (képünkön). Aktori zsenialitása az HBO által gyártott, világsikert hozó tévésorozatban, a Maffiózókban derült ki. A széria megalkotója, David Chase fedezte fel, ragaszkodott hozzá, hogy az annak idején még a kvázi ismeretlen unortodox színész kapja meg a főszerepet: egyszerűen, mert meglátta benne „a Marlon Brandót és Steve McQueent idéző férfiasságot, de mindemellett határtalan és egyben természetes érzékenység is jellemezte”. Chase látnoki képességei megkérdőjelezhetetlenek: Gandolfini a lelki problémákkal küszködő maffiavezért, Tony Sopranót lehengerlő karakterré varázsolta.

A Billboard, az ismerős, na de kicsoda Alexandra Stan? – kérdezgették sokan Romániában, amikor hétfőn a hírcsatornák közölték, hogy az amerikai zenei magazin toplistáin is jegyzett popénekesnőt brutálisan megverte a menedzsere.

Van, aki meg tudja csinálni, amit kitalál, és van, aki nem – vetette oda Czok Ildinek (képünkön) négy évvel ezelőtt az egyik kolléganője, a megjegyzés pedig annyira felbosszantotta, hogy hazament és elkészítette élete első nyakláncát.

– Nem tudják véletlenül, merre van a Délirium? – érdeklődik egy fiatal lány Brüsszel központi terén, a Grand Place-on. Szerencséje van. Tudjuk, és nem is véletlenül. A Délirium a világ egyik legizgalmasabb kocsmája, ahol közel kétezer-ötszázféle sört kínálnak a földgolyó minden szegletéből. A választékát tekintve a hely abszolút világcsúcstartó. Több szinten, különböző hangulatú termekben kóstolgat a nép, a pultoknál páratlan gazdagságban sorakoznak az egyszerűbb, modernebb, és néha meghökkentő formájú sörösüvegek. Ezek száját gyakrabban zárja dugó, mint koronazár.

Hiába próbálták minden erővel leplezni, csak kiderült, hogy belső perpatvar sújtja a Bon Jovi amerikai rockegyüttest. A gitáros, Richie Sambora két hónapja kiszállt a banda új, What About Now című lemezét bemutató világ körüli turnéból, amit a hivatalos közleményben elnézően „személyes ügyekkel” indokoltak.

– A püspöki konyhán természetesen nem árultam el, hogy melyek a legkedvesebb ételeim, mert a szakácsok olyan jó szívűek, hogy azokból bizonyosan gyakrabban főztek volna. Márpedig azt előre láttam, hogy ebben az esetben meg fogom unni a kedvenc fogásaimat.

Az orosz bakelit kemény, izomból kell vágni, a lengyel meg olyan puha, mint a vaj; könnyen megcsúszik benne a szerszám. A magyar lemezek viszont éppen megfelelőek, se nem túl lágyak, se nem túl merevek: nem véletlenül voltak világszínvonalúak hangzásban – vezet be a bakelitkorongok rejtelmeibe Bohus Tamás, aki mégsem a zenei élmény miatt keresgéli a régi idők lemezeit az antikváriumokban. Inkább a színeket vizsgálja.

Kényelmetlen, zavarba ejtő könyv a gyermekek elleni szexuális abúzusról egy olyan nőtől, aki gyerekkorában maga is áldozat volt.

Több mint tíz éve nem vették le a robotsisakjukat. Összenőttek a szerepükkel. A Párizsból indult disc-jockey duó, a Daft Punk már jó ideje diktálja a trendet a francia elektronikus zenében. Jean Michel Jarre óta nem volt még francia, aki így lázba hozta volna a világot. A Daft Punk sikerének titka egyszerű: ismerni a trendeket, de mindig letérni a megszokott útról.

Az élet, a nagy huncut, mindig produkál olyan történeteket, amelyekből táplálkozhatnak a magukat nyugtalanul kereső fiatalok, és megnyugodhatnak az aggódó szülők is: van remény. Tóth Gergely Máté (nagy képünkön) bútortervező története ilyen, még akkor is, ha maga azt vallja, igazából a bukások jelentették számára a fontos szakmai állomásokat.