Egy hatalomért bolonduló magyar — ezzel a címmel közöl portrét Orbán Viktorról a Cicero című német politikai magazin, Paul Lendvai tollából. A publicista szerint Orbán egész pályafutását a hatalom megszerzésére irányuló abszolút akarat jellemzi.

"Az a düh, amelyet Lendvainak az 'éllovasból válsággóccá vált Magyarország' drámájáról írott könyve kivált, drasztikusan illusztrálja a leírtak valóságtartalmát" — írja a Süddeutsche Zeitung Paul Lendvai új könyvéről A gyűlölet kultúrája címmel közölt értékelésében.

Paul Lendvairól és a magyar kormány politikájáról közölt jegyzetet szerdai számában a Die Presse.

„A pártállam szolgálatára”; „Itt a vége: lebuktatjuk Orbán legnagyobb kritikusát”; „Dokumentumok Paul Lendvai kettős életéről”; „Exkluzív dokumentumok Paul Lendvai kettős életéről”; „Önkéntes informátorként jelentett 1985-ben Paul Lendvai a diktatúra külügyminisztériumának”; „Szinte szimbiózisban élt a Kádár-rendszer hivatalosságaival”.

A Heti Válaszban idézett dokumentumok szerint Lendvai Pál bizalmas információkat szolgáltatott a Kádár-diktatúra Külügyminisztériumának az 1985-ös kulturális ellenfórum szervezéséről. Lendvai a Népszabadságban reagált erre a vádra (Paul Lendvai visszautasítja a vádakat, 2010. november 19.).

A végül lemondott frankfurti könybemutató meghívójának szövegében melléfogás az a kitétel, amely szerint Magyarország „Kádár hatalomra jutása óta a vasfüggöny mögötti térség legliberálisabb országának" számított - írja a német napilap, amely szerint a magyar szélsőjobb mostanra már minden mértéket elveszített.

A német Heinrich Böll Alapítvány biztonsági megfontolásokra hivatkozva mondta le azt a rendezvényt, amelynek keretében a Bécsben élő magyar születésű publicista mutatta volna be új könyvét Frankfurtban.

Azért sok tekintetben gyomorforgató, amit a jobboldal csinál Paul Lendvaival. Nem a Fideszről beszélek, hanem a jobboldalról. Sajtóstul, civil szervezetestül, pártostul - írja Gyurcsány Ferenc legutóbbi blogbejegyzésében.

Nevetségesnek nevezte Lendvai Pál az „ügynökvádat”, és igaza van. A bécsi újságíró, az osztrák szociáldemokrata párt kádere egyáltalán nem volt ügynök, hanem, mint a Heti Válasz dokumentumokkal alátámasztott cikkéből tudjuk, a Kádár-diktatúra önkéntes kollaboránsa volt. S mint ilyen ártott a magyarországi demokratikus ellenzéknek s az ’56-os forradalom emlékének, legalább annyit, hogy azt a Kádár-rezsim értékelje.

A Fidesz veszélyesebb, mint a Jobbik – idézi az osztrák Kuriernak írt vendégkommentárjában Paul Lendvai a Orbán Viktor „legjobb ismerőit, Debreczeni Józsefet, Bauer Tamást és Vásárhelyi Máriát. „Félzöld alternatívaként” az LMP csak átmeneti jelenség marad a parlamentben.

Arthur Schopenhauer írta valamikor a XIX. század közepén a gyakran idézett bonmot-t: „Minden nemzet gúnyolódik a másikon és mindegyiknek igaza van”. A világháborúk, a holokauszt, az etnikai tisztogatások és a 2001. szeptember 11-i terrorakciók után ez a megállapítás túl könnyednek hat. Ma és itt sajnos inkább időszerűnek tartom Ivo Andric, a horvátnak született és szerbbé vált Nobel-díjas író 1920-as híres levelét a „gyűlölet laboratóriumáról“, Boszniáról. „Egy gyűlölet, amely mint önálló erő lép fel és önmagában talál egy célt. Egy gyűlölet, mely az embert az ember ellen izgatja fel és aztán mind a két ellenfelét egyszerre taszítja a nyomorba és a szerencsétlenségbe vagy kergeti őket a föld alá.” S Andric hozzáteszi: „Bosznia a félelem és a gyűlölet földje… ezt a gyűlöletet tanulmányozni kell, mint egy veszélyes és elterjedt betegséget, és harcolni kell ellene.”

1939-ben jelent meg Szekfű Gyula szerkesztésében Mi a magyar? címmel egy máig is tanulságos esszégyűjtemény, amelyben a magyar szellemi élet kiválóságai a nemzeti identitás kérdésével foglalkoztak. Babits az "ezerarcú magyarságról" írta: "... a magyar kevert és állandóan keveredő nép Szent István óta s egész bizonyosan már azelőtt is.

A Népszabadság olvasói az elmúlt két hétben (szeptember 12-25.) részletesen tájékozódhattak arról a titkosszolgálati lehallgatási botrányról, amely a rendszerváltás óta valószínűleg a legnagyobb veszélyt jelenti a fiatal magyar demokrácia jövőjére. Már az eddig nyilvánosságra került adatok is megerősítik, hogy Magyarországon egy kettős hatalom jött létre, s ezen belül a titkosszolgálatok közötti burkolt harc párhuzamosan tombol a nyílt politikai csatákkal.

A Népszabadság (július 18- 31.) számaiban sok érdekes és vitatható cikk, hír jelent meg, de én most politikai fontossága miatt elsősorban két olyan írással szeretnék foglalkozni, amely mind a lap hasábjain, mind a magyar politikában erős visszhangot váltott ki.

A Népszabadság (július 5-12.) számaiban a publicisztika középpontjában direkt és indirekt a radikalizálódás elleni útkeresés állt. Helyesnek tartottam a főcímet: Július ötödike, szégyennap Budapesten, s azt, hogy a szerkesztőség részletesen és kiemelten foglalkozott a radikális jobboldali szélsőséges csoportok erőszakos támadásaival a budapesti melegfelvonulás résztvevői ellen.

– A nacionalizmus nem recept a globalizáció okozta bajokra – jelentette ki Washingtonban Paul Lendvai. A magyar származású, Ausztriában élő, nemzetközi tekintélyű újságíró Forradalom tabuk nélkül című, 1956-ról szóló könyvének amerikai kiadása kapcsán érkezett az Egyesült Államokba. A magyar diplomáciai képviseleten tartott könyvbemutató házigazdája egyszerre volt jelen Eva Nowotny osztrák és Somogyi Ferenc magyar nagykövet.