Elfogták azt a 43 éves férfit, aki február végén kirabolt egy bankfiókot a fővárosban, az Oktogonon, és akit két másik rablással is gyanúsítanak - közölte a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) kedd reggel internetes oldalán.

Keresik a rendőrök azt a férfit, aki a fővárosban, a VI. kerületi Oktogonon szerda délelőtt kirabolta a Citibank fiókját.

Autósoknak énekeltek és a zebrán sétálva gitároztak azok a fiatalok, akik a Mindenki Gyalogosnak Születik elnevezésű kampányt népszerűsítették. Magyarországon tavaly csaknem 2 ezer gyalogost gázoltak el - igaz, az esetek nem elhanyagolható részében a gyalogosok voltak a figyelmetlenek.

Újra jár a 4-es, 6-os villamos az Oktogon és a Blaha Lujza tér között, ahol baleset miatt villamospótló autóbuszok közlekedtek - közölte a BKV fődiszpécsere az MTI-vel.

Főpolgármesteri biztossá nevezte ki Demszky Gábor Bojár Iván András művészettörténészt, akinek az lesz a feladata, hogy kidolgozza a "Budapest - Európa fővárosa 2011-ben" projektet. A szakember ősszel az SZDSZ listáján is szerepel képviselőjelöltként - jelentette be tegnap a főpolgármester.

"A magyar írók és művészek nem engedik, hogy meggondolatlan hivatalnokok elkótyavetyéljék fejük fölül a szigligeti alkotóházat" - állt abban a nyílt levélben, amelyet a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) 165 tagjának aláírásával küldött a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványnak (MAK).

Hat évtizeddel ezelőttig tükörrel bélelt aknákon jutott át a fény a turai kastély mesebeli várat idéző tetőzetén. Egy tetőablakon át besurrant a csőbe, onnan pedig ráhullott az impozáns előcsarnok felett feszülő üvegtetőkre. A nyolc akna minden bizonnyal káprázatos fénnyel borította be két emelettel lejjebb az elegáns földszinti teret - mintha csak szabad ég nyílna odafönt, az üvegtetők fölött.

Kecskemét természetesen nem kisváros, sőt. Még építészeti értelemben sem feltétlenül az, fújná is minden lokálpatrióta: van itt Cifrapalota, zsinagóga, városháza, és foglalatuk a főtér, amely nemcsak méreteivel közelíti a megyeszékhelyet a nagyobbakhoz, Szegedhez, Pécshez, Debrecenhez.

Egy korszakot jól jelez, hogy kik vannak divatban éppen, kik azok azalkotók, akiket a piac megbízói oldala is sűrűn visszaigazol.

Harry herceg magára vonta a világsajtó haragját, amikor náci egyenruhában jelent meg egy farsangi bulin. A közelmúltban elhunyt Philip Johnsont, a híres amerikai építészt, aki a harmincas években aktív náci volt, senki sem ítélte el.

Emlékszem, már két és fél éve is az első impresszió, amivel ez az épület megajándékozott, a kivételes pillanaté volt. 

Ausztria közel van. Nem tudom, csak érzem ezt, ebbe az új egyetemi épületbe lépve.

Irigyelt zöldövezet, egyedülálló panoráma, eklektikus épített környezet, és mindez egy lépésre a várostól. Ki ne választaná szívesen lakóhelyül a budai hegyek között is előkelő helyet elfoglaló XII. kerületi kényelmes telket, amely - függetlenül az építészeti minőségtől - tényleg jó befektetés, és biztos sikert ígér..

Zöldalmafagylalt színű, újdonatúj társasház áll az Izabella utcában. Talán azért éppen ilyen színű, hogy a trolik pirosát komplementerként kiegészítse, ezzel társasházunk szervesen, mégis ötletesen kapcsolódjék a hetedik kerület körúton túli gondolatiságához. Persze nem a szín teszi a házat, de az almafagyi érzékletesen jeleníti meg a színfalak mögött húzódó konfliktusokat.

Négy közismert, jól kipróbált modernista "őstípust" feltétlenül produkált a XX. század családiház-építészete. Gondolhatnánk, hogy az elmúlt tizenöt év piaci viszonyai között köznevesült formában ugyan, de jelentős számban alkalmazták építészeink e négy stiláris főcsapás alapelemeit a privát tulajdonú családi otthonok tervezése során is. Adolf Loos geometrikus síkokból szerkesztett felületei, Mies van der Rohe fekvő üveghasábjai és természetesen Le Corbusier vasbeton vázas hófehér, korai villáinak szellemi kisugárzása azonban szinte kimutathatatlan az időszak hazai családiház-építészetén. Sajátos ízlésviszonyainknak megfelelően a negyedik, nevezetesen Frank Lloyd Wright regionalista, a genius locit, vagyis a hely szellemét messzemenőkig alkotótársnak tekintő modora volt az egyetlen, ami jelentősebb arányban bemosódott napjaink építészeti közgondolkodásába. Szeretjük, ha az alaprajz világos, de nem minimalistán mechanikus. Ha a tető nem lapos, de már nem is alpesiesen terül fölénk. Ha feltárulkozik valamilyen természetesebb, hagyományosabb anyagminőség - mondjuk tégla - a homlokzat bizonyos szakaszain, de már nem feltétlenül erőltetjük a harsogó terméskő lábazatot. Stb. stb�

Turányi Gábort is elérte a végzete. Pár hónappal ezelőtt két utcával lejjebb, a Rózsadomb lábánál futó Tölgyfa utcai irodaház kapcsán a kiváló Ekler Dezső szomorú kudarcát követhettük nyomon az építés hónapjai során, most a hazai kortárs architektúra másik nagy alakját vitte jégre a tervezői lét logikája.

Olvasói levelek, riportok tucatjai jelentek meg mostanában a szombathelyi újságok oldalain. A cikkek alapján igencsak negatív kép körvonalazódik a lépten-nyomon épülő lakóparkok építőiről, a családi házas övezetbe erőszakolt hosszú udvaros társasházak nyerészkedőiről.

Amikor a városi vándor leginkább ki van éhezve színekre, fényre, a harsány napsárgákra, amikor a lehámlott vakolat alól előburjánzó rendetlen, sötétszürke téglasorok, a lemenő naptól felfénylő tűzfalak nem lehangolóak, hanem szinte nosztalgikusan bájosak - egy ilyen kora tavaszi napon bukkantam rá a Futó utcai friss házsorra. Szemközt egy éppen csak kizöldült füvű foghíj, leborítva korábbi lomtalanítások mocskával, macskakő és csorba járdaszélek. Vagyis a környezet kihívó kontrasztja a két egymásba kapcsolódó társasház.

De tényleg van-e egység? Mert a kissé talán talányos cím számmisztikájába konkrét tények és némi patetikus túlzás is keveredik.

Az Amfiteátrummal szemben kevés választása van az építésznek.