Alpakkazakónak hívták a képen látható felöltőt a nevezetes ezüsthelyettesítő fémötvözet után, amellyel leginkább háború előtti kávéházak jelzeteivel ellátott evőeszközök formájában találkozhat az ember a pesti konyha­kredencekben. Ahány darab, annyi történet.

Cowboyos operett stílushű velejárójának képzeltük az első szembesüléskor ezt a cifra felöltőt, már-már láttuk is a jelenetet, ahogy Nebraska Joe, lábán piros csizmával, kitömött bölénnyel a hátterében elénekli benne, hogy „Kis lak áll a nagy Grand Canyonban”, ám ekkor mégse.

Folyó havi műtárgyunk elsősorban a kommunizmus bűneit soroló filmekben megfigyelhető, vértől iszamos belbiztonsági kínvallató szobák hangulatát idézi, ilyenekkel szoktak rácsörögni az ingujjra vetkőzött pribékekre, hogy tévedés van, mégse ezt az ember kell verni, hanem egy másikat, habár baj nincs, pár pofon úgyis mindenkinek kijár.

A lappangó tálentumokban tobzódó magyar népi demokrácia népszerű televíziós tehetségkutató versenyét, a Ki mit tud?-ot és egyik legnagyobb hatású zenekarát idézzük meg soros műtárgyunkkal.

Ezt a szebb napjain vállra vethető, marhabőr tokkal ütközésvédett kis Philips magnót kiváltképp szerette a hanyatló Nyugat egykorú közönsége. Még az Egyesült Államokba is gigászi szériákat szállítottak belőle, ez itt speciel direkt onnan került hazánkba, konkrétabban a Böszörményi úti Tik Tak presszóba, ahol bizonyos Simon Rozália figyelt fel, majd alkudott meg rá egy amerikás magyarral: 600 forintot fizetett érte.

Egy gyárcsarnokban vagyunk a Váci úton, a Láng Gépgyár volt telephelyén. Ez a Budapest Art Factory: egy ipari helyszínből kialakított kollektív műterem. Kucsora Márta tulajdonképpen az ­alapító tagok közé tartozik. A helyet egy amerikai művészetszervező hölgy, Dianne C. Brown találta tíz éve, és ő hívta Mártát is a „művészetgyár" ­alkotói közé. Az amerikai hölgy ma már Dubajban él, de az Art Factory megmaradt, a művészek tovább bérlik a helyet.

E parádés bullával a népi demokratikus kultúr- és ifjúságpolitika egyik legmegrázóbb kísérletét vagyunk bátrak felidézni: az első hazai polbeatfesztivált, amelynek következtében lett egy második is, emiatt viszont harmadik már nem, és amiből kifolyólag néhány óráig nagyon sok embernek volt nagyon kínos. S. Nagy István viszont megint jól járt.

A 05/200-as leltári számot viselő műtárgyunk a fenntartható gazdálkodás jegyében született. Egy darabig a Magyar Rádió törekvéseit szolgálta, aztán kapott egy szabadkőműves-modorban szobor bádogpiramist maga alá, és lett belőle máris Arany Mikrofon díj. A kompozíció felirata szerint a trófea a Magyar Ifjúság című periodika szerkesztőségének megrendelésére készült, és az 1967-es táncdalfesztivál legjobb előadói teljesítményét honorálták vele.