galéria megtekintése

Ezüstös csillogás

1 komment


Bárkay Tamás

Alpakkazakónak hívták a képen látható felöltőt a nevezetes ezüsthelyettesítő fémötvözet után, amellyel leginkább háború előtti kávéházak jelzeteivel ellátott evőeszközök formájában találkozhat az ember a pesti konyha­kredencekben. Ahány darab, annyi történet.

Földi Imre / Népszabadság

Mai szemünkkel leginkább a megkomolyodott és családja fenntartható fejlődése érdekében felelős beosztást vállaló Bádogemberen éreznénk adekvátnak ezt a fajta viseletet. Ezért különös felidézni, hogy volt egy korszak hazánkban, amikor egészen drámai gyakorisággal bukkant fel, olykor tehát a legváratlanabb helyeken, egyszer például még az Eötvös utcai Helvéciai pincében is, ahol pedig az ilyesminél sokkal kevesebbért is ütöttek már.

Ez a megflekkesedett, de szebb napjaiban szinte ezüstös fényt szóró felső azonban műtárggyá nemesült: minden magyar idők legmeghatározóbb rock ’n’ roll gitárosa, Faragó Judy István kelléke volt, aki a Lenin körút 41. sz. alatti Minőségi KTSZ-től vette 1974-ben, 2200 forintért. Forrásunk, Zoltán János rockzenei szakíró és gyűjtő, a zenészt is megidéző Vesztesnek születtünk c. könyv szerzője szerint Faragó a maga elhatározásából soha nem ragadtatta volna el magát ennyire. A vásárlásra a sorozatunkban már méltatott Komár László vette rá hősünket, nem tudjuk mivel, mindenesetre Komár nagyon könnyen lefelejt bárkit annál jóval gyengébb riposztért is, mint hogy valaki azt mondja, hogy nincs kedve alpakkazakót venni. Tudomásunk szerint az énekes egyébként bizonyos szállodai fellépések okán sürgette a beruházást.

 

Faragó Judy István (aki Zalatnay Sarolta halványuló emlékei szerint Komár kutyája után kapta a nevét, ami nem tűnik kifejezetten úri gesztusnak) 1949-ben született a Bács-Kiskun megyei Borotán, a jugoszláv határ közelében, szívszaggatóan szerény körülmények közé. Budapestre küldték tovább tanulni, de ez valamiért nem sikerült, István visszatért szülőfalujába, ahol a megyei tanács alkalmazta népszámlálóként. Zenei érdeklődését a helyben gyakran előforduló citera és tambura hangja keltette fel, a bimbódzó viszonyt az újvidéki rádió könnyűzenei műsora, abban is mindenekelőtt a Shadows és ­legfőképpen Elvis Presley művészete mélyítette el. Faragót voltaképpen a helyi pap indította el pályáján: a tiszteletes először egy tangóharmonikát (rétegnyelven orosz expandert), majd egy akusztikus gitárt szerzett neki tartós használatra. A szakma alapjait az utóbbin sajátította el, játékát a fővárosba való visszaérkezése után egy Thököly úti zeneoktatói munkaközösség csiszolta fényesre, 12 Ft/90 perces díjazás ellentételezéseként.

Judy István 1962-től a Vigyázó Ferenc utcai Földmunkát Gépesítő Vállalat segédmunkásaként igyekezett kerülni a szakmai kihívásokat: még ugyanabban az évben megalapította első zenekarát, a Szinkront, amely a legújabbkori Magyarország első szponzorált könnyűzenei formációja lett, ugyanis a vállalat KISZ-bizottsága adott neki termet, hangosítást és fényt, sőt egyszer még egy repülőt is, azzal szálltak el egy pocsaji fesztiválra. A történet folytatását már ismeri a sorozatunkat követő olvasó, a Szinkronból hamarosan Tacskó együttes lett, abból meg az időközben csatlakozó Köztársaság téri biciklijavító, Komár László javaslatára Scampolo.

Faragó a Scampolo után ­mindössze két olyan együttesben játszott, ahol jól érezte magát. Sorkatonaként a Flottilla nevű zenekarban állott helyt, annyira, hogy 1964-ben a kerületi bemutatókon nyújtott kiemelkedő művészeti teljesítményéért oklevelet is kapott – némi kárpótlás lehetett ez a két évért, amely alatt rejtélyes okból Buddy Holly, de még inkább Szörényi Levente-hasonmássá változott –, majd 1974-től 78-ig a Sprintben, amelynek azonban csak egy dala lett igazi sláger: a Postakocsi. A nyolcvanas években Szandi háttérzenekarában sínylődött, egyre inkább magába fordulva. Utolsó éveiben illatszer-kereskedőként kereste a kenyerét, hosszan tartó, súlyos betegség után 2003-ben érte a halál. Csak 53 éves volt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.