Alpakkazakónak hívták a képen látható felöltőt a nevezetes ezüsthelyettesítő fémötvözet után, amellyel leginkább háború előtti kávéházak jelzeteivel ellátott evőeszközök formájában találkozhat az ember a pesti konyhakredencekben. Ahány darab, annyi történet.
 |
| Földi Imre / Népszabadság |
Mai szemünkkel leginkább a megkomolyodott és családja fenntartható fejlődése érdekében felelős beosztást vállaló Bádogemberen éreznénk adekvátnak ezt a fajta viseletet. Ezért különös felidézni, hogy volt egy korszak hazánkban, amikor egészen drámai gyakorisággal bukkant fel, olykor tehát a legváratlanabb helyeken, egyszer például még az Eötvös utcai Helvéciai pincében is, ahol pedig az ilyesminél sokkal kevesebbért is ütöttek már.
Ez a megflekkesedett, de szebb napjaiban szinte ezüstös fényt szóró felső azonban műtárggyá nemesült: minden magyar idők legmeghatározóbb rock ’n’ roll gitárosa, Faragó Judy István kelléke volt, aki a Lenin körút 41. sz. alatti Minőségi KTSZ-től vette 1974-ben, 2200 forintért. Forrásunk, Zoltán János rockzenei szakíró és gyűjtő, a zenészt is megidéző Vesztesnek születtünk c. könyv szerzője szerint Faragó a maga elhatározásából soha nem ragadtatta volna el magát ennyire. A vásárlásra a sorozatunkban már méltatott Komár László vette rá hősünket, nem tudjuk mivel, mindenesetre Komár nagyon könnyen lefelejt bárkit annál jóval gyengébb riposztért is, mint hogy valaki azt mondja, hogy nincs kedve alpakkazakót venni. Tudomásunk szerint az énekes egyébként bizonyos szállodai fellépések okán sürgette a beruházást.
