Ria, ria

Kékes Zoltán 1949-ben született Budapesten. A hatvanas évek elején olyannyira a The Beatles hatása alá került, hogy eladta a biciklijét, és egy gitárt vett az árából (nem drágát). Első zenekarát, a Sinus együttest 1963-ban alapította, tehát a gimná­ziumban; az autodidakta művész a jelek szerint szépen és gyorsan fejlődött, 1967-ben ugyanis már Gyenes Rudolf népszerű Majakovszkij (azelőtt és után Király) utcai tánciskolájában működött közre zeneszolgáltatóként, mások mellett azzal a Szilas Imrével az oldalán, akivel ugyanazon évben saját Beatmisét celebrált a Mátyás-templomban, minden hazai előzmény nélkül. Hősünk 1968-ban az akkor már alaposan befutott Gemini együtteshez csatlakozott, 1971-ben a Ferm nevű formációhoz, amelynek emelkedéséhez az LGT-s Karácsony János is hozzájárult. 1974-ben a Juventusba migrált, majd 1975-ben csatlakozott Fenyő Miklóshoz, Szikora Róberthez és Sipos Péterhez, azaz a Hungá­riához.

Fenyő 1979-ben meggyőzte magát és társait, hogy a rock and rollban van az igazi energia. Az új stílushoz azonban új hang kell – nyugtázták – méghozzá női. Először Zalatnay Sarolta mondott határozott nemet nekik, majd Serfőző Sarolta (Illés). A helyzetet végül az ugyancsak remek Dolly mentette meg, Fenyő egykori iskolatársa, történetünk e pontján a mentők telefonos szolgálattevője, akinek persze tudjuk a polgári nevét, de nem írjuk le, mert nem örülne neki, és az kinek jó. A Hungária 1980-ban, a Műegyetem E klubjában debütált, hangos ünneplés közepette, a nagypapák és nagymamák gardróbjainak setétlő mélyiből válogatott csőnacikban és bokazoknikban. Mint képünkön látható, nagy utat tettek meg.

Kékes a Dolly Rollban folytatta zenészpályafutását, amely a mai napig töretlen: Dollyval alkotott duó­ja mostanság vidéki kultúrközegekben lép fel meglehetős sűrűséggel, estjeik a Felvidéken és Erdélyben is sikeresek.