Valamivel később elhuligánosodott, és a hírhedt Nagyfuvaros utcai galeri tagja lett, amelyhez képest az ugyancsak hírhedt Nagyfa és Kalef nevű korabeli ifjúsági csoportosulások még egészen jó viccnek tűntek. A Nagyfuvaros utcai fiúk szabadidős aktivitásának fókuszában a Rákóczi téri Kun testvérek nevű fiúkkal és barátaikkal folytatott állandó és tömeges verekedés állott, nyilván innen jött Komárnak az a haláláig tartó szokása, hogy mindenkit lefejelt, aki görbén nézett rá, habár állítólag viszonylag könnyen békült.
Kevesekhez hasonlóan nem alapított elemisként zenekart, ideje fennmaradó részében az iskolát kerülte, és a Köztársaság téri biciklijavítónál mosott alkatrészeket benzinben. A zene irányába 1962. május elsején tolódott el, miután a hűvösvölgyi Nagyréten, a Földmunkát Gépesítő Vállalat sátrában meghallotta játszani a Tacskó együttest. Nem tudjuk, ezúttal kit hányszor fejelt le, de a Vigyázó Ferenc utcai kultúrházban berendezkedett Tacskóék azonnal bevették maguk közé, annyira, hogy még az általa javasolt névváltoztatásba is simán belementek. Így született meg a legendás Scampolo zenekar.
A legnagyobb rock and roll számokat – köztük mindenekelőtt Elvis-dalokat – játszó Scampolónak már a kezdetektől igen jól ment a sora. 1963 tavaszán a Földmunkát Gépesítő Vállalat repülőgépével ment koncertezni Pocsajra (derecskei járás), a még ugyanazon évben Zalatnay Saroltával megerősített formáció '64-re a Budai Ifjúsági Park, illetve lakóinak téli szálláshelye, a Balzac utcai Dália presszó legnagyobb attrakciója lett.
A kiváló szólógitáros, Faragó Judy sorkatonai szolgálatából kifolyólag a zenekar egy rövid időre ugyan szétment – Komár ezalatt a Demjén Ferenc által is megjárt Dogs nevű formációban teljesített –, de aztán jobb lett, mint valaha, pláne, hogy két teljes hónapra Presser Gábor is feliratkozott a stáblistára. Ekkor keletkezett a Scampolo két saját száma, a Ne írjon fel rendőr bácsi! és a Maradj egy percig című lírai beatmelódia.
A szárnyalás 1971-ig tartott, az énekes ekkor Szemek, Szájak, Szívek címmel alakított új zenekart, amelyet azonban a gyűlölt könnyűzenei főítész, dr. Erdős Péter letiltott, mert az imp'ri'lista hippimozgalom kinyújtott csápjait vélte felfedezni a projektben. Jórészt ugyancsak Erdős a felelős azért is, hogy az összetéveszthetlen hangú és mozgású Komárnak – aki pedig közben a vígszínházi Képzelt riportban is szerepet kapott Pressertől – egészen 1981-ig kellett várnia, hogy végre nagylemezt készíthessen. Az üzlet akkor viszont beindult: az énekesnek húsz lemeze készült haláláig. Komár László 2012. október 17-én távozott el.
