Folyó havi műtárgyunk elsősorban a kommunizmus bűneit soroló filmekben megfigyelhető, vértől iszamos belbiztonsági kínvallató szobák hangulatát idézi, ilyenekkel szoktak rácsörögni az ingujjra vetkőzött pribékekre, hogy tévedés van, mégse ezt az ember kell verni, hanem egy másikat, habár baj nincs, pár pofon úgyis mindenkinek kijár.
Ez a telefon persze nem az a telefon, de ami azt illeti, ugyancsak sok szép nagy pofont láthatott volna, ha lenne neki szeme, amely a látványt a megfelelő idegpályákon át az agy vonatkozó részébe továbbítja.
Különleges készülékhez van szerencsénk. Mint látható, a tárcsa és a villa között van egy kis piros gombja, amelynek megnyomásával használója úgynevezett rendkívüli esemény bekövetkeztekor azonnali összeköttetést létesíthetett a legközelebbi rendőrkapitánysággal.
Úgy tudjuk, hogy a Belügyminisztérium 1956 után, a szovjet praxist követve ötezer ilyen sürgősségi gombbal ellátott ügyeleti távbeszélőt rendelt a Beloiannisz Híradástechnikai Gyártól. Kincsünk ebből a kontingensből való és sorozatunk szempontjából különösen fontos helyen szolgált egykoron: a Budai Ifjúsági Park igazgatói szobájában, a hírhedett despota, Rajnák László asztalán. Rá emlékezünk az alábbiakban.