galéria megtekintése

Megfelelő feszültség

0 komment


Bárkay Tamás

Ezt a szebb napjain vállra vethető, marhabőr tokkal ütközésvédett kis Philips magnót kiváltképp szerette a hanyatló Nyugat egykorú közönsége. Még az Egyesült Államokba is gigászi szériákat szállítottak belőle, ez itt speciel direkt onnan került hazánkba, konkrétabban a Böszörményi úti Tik Tak presszóba, ahol bizonyos Simon Rozália figyelt fel, majd alkudott meg rá egy amerikás magyarral: 600 forintot fizetett érte.

1970-et írtak ekkor, a honi szabadidős összejöveteleket még javában a Magyar Optikai Művek és a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) termékei dominálták, de leginkább BRG M5-ös jelzetű szalagos magnetofonja, a legendás anyagsűrűségű Mambó nevű konstrukció, amelynek hiányában kizárólag olyan zenés házibulikat lehetett rendezni, ahol óránként bemondták a híreket, ami akkor sem volt különösebben szexi. Az első magyar kazettás magnó éppen 1970-ben jött ki, ugyancsak a BRG-től, a sejtelmes M11-es nevet viselte, és igen különös szerzet volt, tekintve, hogy a kazettás szerkezetet egy szalagos magnóba szerkesztették bele furfangos híradástechnikai mérnökeink. Az innováció tizenhat kilót nyomott.

Akkor kapcsolta be, amikor akarta,  tudniillik a kifejlett  készüléket elemről is lehetett vezérelni.
Akkor kapcsolta be, amikor akarta, tudniillik a kifejlett készüléket elemről is lehetett vezérelni.
Szabó Miklós / Népszabadság

Nem úgy, mint ez a Philips, amelyet Simon Rozália enfiának, a jeles basszusgitárosnak, Czipó Tibornak továbbított. A kedvezményezett önbevallása szerint ­szinte kómába esett a pazar szerzemény átvételekor. Több szempontból is le volt nyűgözve, de persze leginkább attól, hogy a magnót könnyed, ruganyos léptekkel vihette magával bárhová, bármikor, de feltétlenül az utcák adta adottságok kihasználásával, így tehát kellő feltűnést kelthetett a korabeli Pesten, mi több, akkor kapcsolta be, amikor akarta, tudniillik a kifejlett készüléket elemről is lehetett vezérelni. Egy kis bibi azért volt: nem volt könnyű ceruzaelemhez jutni, a boltokban leginkább a fáradó Sokol rádiókhoz javallott, postásgumival rögzíthető lapos zsebtelepet és a góliátelemet lehetett akadálymentesen beszerezni, az ilyen AA jelzetűeket meg csak a dollárboltban vagy a zugkereskedelem szereplői­nek közreműködésével. Hősünk a szürke­zónában keresett és talált kellő feszültséget.

 

Czipó Tibor (1947–), amiként sorozatunk korábbi szereplői­nek szinte mindegyike, ugyancsak elemistakorában fonódott össze a zeneművészettel. Első zenekara egy mandolinra, egy bendzsóra és egy héthúros szovjet gitárra szerveződött, tekintve, hogy a padláson, ahol ezeket megtalálták, az égvilágon semmi más nem volt hajlandó megszólalni. Az együttes e korai korszakáról, azon túl, hogy a hét húrból egyet levettek, mit sem tudunk, de talán nem is baj. A helyzet 1967-ben kezdett valamivel komolyabbra fordulni, amikor Török Ádám természetes személyében új tag csatlakozott a formációhoz.

A csoport sokáig nem tudott dűlőre jutni, hogy mi legyen a nevük, mindaddig, amíg a divatszakmába be nem robbant Twiggy, a brit manöken, aki elsőként jelent meg a nyilvánosság előtt miniszoknyában, és a hazai hardverpiacon ugyanez idő tájt fel nem bukkant a Mini Calor nevű háztartási vaskályha. E két impulzus hatására született meg 1969-ben a ­Mini. A fiatal formáció elsőként a Budai Ifjúsági Parkban mutatkozott be, majd a Bem Rockpart 6.-ban, később a badacsonyi Tátika presszóban aratott zajos sikereket.

Czipó 1971-ben a Tolcsvayék és a Trió nevű zenekarba távozott, a monogám hajlamú basszusgitáros 45 éve hűséges tagja
a kiváló formációnak. Nem mellesleg vállalkozó Budaörsön, műsoros CD-ket és kompakt kazettákat sokszorosít különböző szériákban, igény szerint.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.