Mondják, negyven éven felül már nem változik az ember. Horn Gyula ötven körül kezdett átlábalni a létező szocializmus lecövekelt árnyain – és persze a sajátján is! –, méghozzá öles léptekkel, ahogy Gulliver járt-kelt a liliputiak között. Gulliverrel az is megesett a kis emberkék honában, hogy jobb híján vizeletével kényszerült eloltani a császárné palotájának lángjait, amivel rettentő haragot gerjesztett. Horn Gyula is képes volt a megbotránkoztatásra.

A Jelena Vasziljevna Mironova név legtöbbünknek alighanem semmit sem mond, de ha eláruljuk, hogy tulajdonképpen Helen Mirren Oscar-díjas brit színésznőről beszélünk, már egészen más a helyzet. A magyar nézők legutóbb Szabó István Az ajtó című művében láthatták, de a tévék előszeretettel sugározzák Stephen Frears A királynő című filmjét is, melyben II. Erzsébetet alakította. Az orosz származású művész a minap életműdíjat kapott a Karlovy Vary-i filmfesztiválon. Ezt követően a helyszínen adott a Népszabadságnak exkluzív interjút.

1. Dakota, fn., őslakos indián törzs Kanadában és az USA-ban. 2. Közmondás, fn., rövid mondat, mely igaz és hasznos tant fejez ki.

Hogy egy helynek, tájnak, falunak, városnak, háznak szelleme van, hogy az égben, a fűben, a fában, a macskakőben, a sárban, a falban, a mészben ott van, ott kövül azoknak ereje, szelleme, lelke, akik alatta, rajta, benne éltek, tettek-vettek, kínlódtak, haltak, azt mindenki tudja, érzi, sejti, aki képes ilyesmire.

Már régóta kíváncsi voltam Jan Klatára. Nagy lengyel színházcsináló, már egy évtizede meghatározó reformátorként, állandóan ifjú titánként ünneplik. Megkapott minden díjat, amit egy mai kulturális hős megszerezhet. A zongoristáknál és a sakkozóknál léteznek csodagyerekek. Pontosabban, van technika a nagyon fiatal, váratlanul érkező tehetségek kiemelésére, ünneplésére, sőt imádatára.

Valakik a Balatonban ma meg fognak halni – egy szakács közli ezt velünk a tihanyi étterem még üres teraszán, reggel nyolc óra tájban, olyan szárazon, mintha csak azt nyugtázná, hogy beléptünk a júliusi nyárba. Kissé sóváran pislog a tó felé, kezefejével letörli a homlokát, az arcát fehér pólójába dörzsöli, ahogy a focistáktól látta, aztán egy sóhajtással nekilát a napnak. Még nyitás előtt megszán bennünket egy kávéval, a teraszon a rádióban arról beszélnek, hogy ilyen forróságban kedvenc kutyánkat egy percre se hagyjuk magára az autóban. Mi pedig ne fürödjünk felhevült testtel, ne igyunk alkoholt, és úgy általában vigyázzunk magukra.

A József utca vége felé járunk, ott, ahol távol a körút csörömpölésétől néhány száz méter után beletorkollik a Mátyás térbe. Ott, ahol a szerelem cselédei annak idején hígan és olcsón mérték az örömöt. Az egyik földszintes ház fölött színes felirat: Megálló. Nem buszra, villamosra várnak itt az emberek, hanem arra, hogy az itallal vagy a kábítószerrel félig-meddig elpusztított életükből átlépjenek egy tiszta valóságba.

Beata huszonhárom éves, csinos lány. Abban az évben született, amikor összeomlott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Hároméves volt, amikor a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság is szétesett. Tizenöt éves koráig Dunaszerdahelyen élt, ahol édesapja sebész volt. Aztán elköltöztek Pozsonyba. Érettségi után Bécsben kezdte meg egyetemi tanulmányait, onnét Berlinbe került, és a múlt év szeptemberétől Angliában tanul.

Született szegény. Lent a mélyben született. A betevő falatért foggal, könyökkel, tíz körömmel kellett ott küzdeni. Karikás szemű, halkan köhécselő külvárosi házak, tenyérnyi nagyságú szoba, salétromot izzadó falak, mindig összezárva mással.

– Jogot tanultam az egyetemen, nagyon utáltam. Az ember a sokműszálas talár és polgári jogi bejegyzés szorításában elfelejt gondolkodni. Hiába nem volt rá időm, a művészetet valamilyen formában közel akartam tudni magamhoz. A polcomon meglátott Shakespeare-sorozat adta az ötletet egy saját tervezésű Rómeó és Júlia-könyvborítóhoz, amit rákasíroztam egy könyvformájú táskára. Így, a városban járva, a villamosokon, a buszokon, ott lógott rajtam az irodalom – vallja a kezdetekről Szilas Rita divattervező.

Ha valaki mosolyogva küld el bennünket a fenébe, az kevésbé hihető, mintha ugyanazt haraggal, fenyegető testtartással teszi. Ha a gesztusok nem erősítik a mondanivalót, nem hisszük el. Ezeket a csapdahelyzeteket az embernek tudnia kell kezelni – véli Pléh Csaba pszichológus, akinek a napokban jelent meg könyve A társalgás pszichológiája címmel.

– Két ember szerette egymást, összeházasodtak, szocpolt vettek fel azzal, hogy meghatározott idő alatt két gyerek születését vállalják. Mire felépült a szocpolos ház, a férj közölte, hogy mást szeret és elváltak. Ennyi a történet. Ezek után a katolikus egyház megállapítja, hogy érvénytelen a házasságunk, méghozzá az én hibámból, mert nem akartam gyereket. Kovács Katalinról annak ellenére ítélkezett az egyházi bíróság, hogy nem katolikus, nincs megkeresztelve és soha nem kötött szentségi házasságot.

Akkora romkocsmája egyetlen városnak sincs, mint Veszprémnek. Egy egész belvárosnyi. Igaz, csak szombat estig büszkélkedhetnek vele a bakonyiak, amikor is véget ér az idei utcazene-fesztivál. Aztán egy ideig marad a rom, tekintettel arra, hogy javában zajlik a belváros rekonstrukciója. A fesztivál eredeti helyszínének egy részét „szétbombázták” az erőgépek, így aztán idén az egész rendezvényt száz méterrel odébb kellett tolni a munkaterülettől.

Az orosz nagykövet, Alekszandr Tolkacs minapi állásfoglalása a „horthyzálásról” ismét ráirányította a figyelmet a magyar–orosz kapcsolatokra. Érdemes szélesebb történelmi összefüggéseiben vizsgálni, hogy értelmezni tudjuk a megnyilatkozás mibenlétét, jelentőségét.

Már Henry Kissingerben sem bízhat az ember. Évtizedek óta idézik költői kérdését, miszerint kit hívjon fel, ha Európával akar beszélni, most meg kiderül, ő nem is mondott ilyet, a 89 éves egykori amerikai külügyminiszter legalábbis nem emlékszik rá. „De jó mondás, miért ne valljam hát a magaménak?” – mondta nemrég, Radek Sikorski lengyel külügyminiszterrel találkozva.

Závada Péter: Ahol megszakad; Libri, 72 oldal, 1490 forint

A hőségben reggelente többnyire meghallgatjuk a meteorológiai előrejelzést. Amely egyre pontosabb, egyre megbízhatóbb. Harminc éve még 85 százalékos volt a háromnapos előrejelzés biztonsága, mára pedig már elérte a 98 százalékot, vagyis csak két százalékkal tér el a valóságos helyzettől! De még az ötnapos prognózis pontossága is jócskán megnőtt: ma átlagosan akkora, mint tíz éve a 3-naposé volt.

Egy kurityáni terhes asszony vajúdni kezdett a minap, mentőt hívtak hozzá. Megnyugodva ült be, csak akkor lett ideges, amikor észrevette, hogy nem a tíz kilométerre lévő kazincbarcikai kórházba viszik, hanem a negyven kilométerrel odébb lévő ózdiba, ahol senkit sem ismer. Kiabálni kezdett, hogy azonnal tegyék ki bárhol az útszélén, inkább hív magának taxit, de abban a kórházban akar szülni, ahová gyerekkora óta jár.

A kevés újraéledő és látványos fejlődésben lévő terület közé tartozik a mai magyar gasztronómia – olvashatjuk több helyütt is, ám az állítás kétségkívül valós elemeinek elismerése mellett érdemes árnyalnunk a képet. A Népszabadság Az 50 legjobb magyar étterem című kiadványának hat szerzője az elmúlt hat hónapban több mint száz étteremben járt.