Nagy bajnok Rákosligetről

Nagynak hívják.

Viagrával az ajatollahok ellen

Az „iráni Eminem”, a „zene Salman Rushdie”-ja. Ilyen jelzőkkel robbant be Shahin Najafi iráni származású, Németországban élő zenész a német és az angolszász médiába. Ő a perzsa nyelvű hiphop szcéna vezető előadója.

Szabadalom a buszülés alól

Zachary Tiptonnál egy igazi bakelitbirodalom rejtőzködik, az ódon hangulatú fiókban pedig bakelitből készült szemüvegkeretek sorakoznak.

Zörgő-zúgó videóval New Yorkba

Véletlen volt az egész – így kezdi mesélni annak a történetét Kállai Ernő, hogyan is került a neves New York-i Juilliard Schoolba, ahol május végén szerzett diplomát.

Tatu gördül a macskakövön

Jogot tanult az egyetemen, de a művészetet valamilyen formában közel akarta tartani magához. Shakespeare-sorozattal kezdett, de Szilas Rita divattervező táskakollekcióit nem csak az irodalom inspirálja.

 

Készítsék a kockás abroszt!

A kevés újraéledő és látványos fejlődésben lévő terület közé tartozik a mai magyar gasztronómia – olvashatjuk több helyütt is, ám az állítás kétségkívül valós elemeinek elismerése mellett érdemes árnyalnunk a képet. A Népszabadság Az 50 legjobb magyar étterem című kiadványának hat szerzője az elmúlt hat hónapban több mint száz étteremben járt.

A látogatások száma, a csapat felkészültsége és a hazai éttermi kultúra iránti feltétlen elkötelezettség miatt éreztük fontosnak, hogy néhány jelenségnek utánajárjunk. Az éttermi tesztek mellett a gasztronómiai piac tíz legfontosabbnak tartott képviselőjét is szóra bírtuk, egy-egy szakterület két-két képviselőjét párban kérdezve kerestük a főbb irányvonalakat és a lehetséges változásokat.

-
FORRÁS: GASTRO PHOTOGRAPHY, TUUKKA KOSKI, KÁLMÁN EMESE

Így került egymás mellé a többi Gerendai Károly (Costes) és Pintér Katalin (Onyx), akik éttermükkel mindketten egy-egy Michelin-csillag büszke tulajdonosai, Maros Róbert (Rézangyal) és Zwack Sándor (Zwack Nemespálinkák), akik a pálinkáról értekeztek, vagy a hazai mellett a nemzetközi piacra is nagy rálátással bíró Mautner Zsófia és Molnár B. Tamás szakírók.

Mert valóban tapasztalható újraéledés és fejlődés, csak éppen egy bizonyos szegmensben. Azaz vannak világszínvonalú helyeink, ahogyan ezt a nagy tekintélyű nemzetközi kalauzok (Michelin, Gault Millau) is egyre inkább észreveszik, elismerik. Csakhogy ebben a ligában nagyon szűkös a hely, csúcsétteremből tényleg csak párat bír el az ország, és ez rendjén is van így. Kivételesen ez nem olyan dolog, ami miatt szomorkodnunk kellene.

A csúcsétterembe járás, amúgy sem napi rutin, arra rákészül a vendég, és nemcsak pénzt gyűjt rá, hanem olyan kondícióban is érkezik, hogy be tudja fogadni azt a komplex élményt, amit egyezményesen angolul fine diningnak hívnak. Ez nem feltétlenül egyenlő a luxussal, ahogy mondjuk zenében sem csak a szimfonikus zenekar tud kiemelkedőt nyújtani, úgy az éttermi élmények közül is többféleképpen érhetjük el a tökéletest.

Szerzőink és interjúalanyaink egybehangzó állítása szerint Magyarországon a legnagyobb hiány a jó minőségű alapanyagokból tisztességes fogásokat készítő, akár napi beugrásra is alkalmas vendéglőből van. Azokról a sarki kedvencekről lenne szó, ahol nem lisztezik túl a főzelékeket.

Ahol igazi csirke kerül a tányérra, friss, szezonális zöldségekkel és szívvel-lélekkel dolgoznak. Idézzük csak fel, hogy hol is ettünk étteremben kiváló húslevest? Elég vastag lével, félig roppanós zöldségekkel, szép állagú húsokkal, házi tésztával – ugye, nem is olyan egyszerű? Arról megoszlanak a vélemények, hogy a csúcsszinten elért sikerek inspirálják-e a tisztességes középréteg megerősödését, vagy éppen fordítva, a közép megerősödése nélkül csak elszigetelt jelenségek maradnak a biztató eredmények. Az biztos, mindkét folyamatnak összhangban és jó ritmusban kell történnie. Ráadásul nehezített pályán, olyan időszakban, amikor maga az étteremlátogatás a mérlegelés tárgya, nem pedig az, hogy melyikbe.

A listánkra felkerült ötven, valamint a séfváltások, a friss nyitás vagy újranyitás miatt csak a kiegészítő összeállításban szerepelő tizenegy, így összesen hatvanegy étterem azonban megérdemli, hogy egy pillanatra megálljunk. S rögzítsük, még mindig minden adott ahhoz, hogy az újraéledés és a látványos fejlődés ne csak kötelező szólamok legyenek, hanem hosszú távon is megélhető valóság.

A legjobb élményeket a csúcséttermeken kívül, amelyek méltán azok, jellemzően a családi vagy baráti vállalkozásokként futó éttermekből gyűjtöttük. Azokból a „kockás abroszosokból”, ahol a tulajdonos naponta jelen van, figyel és természetesen maga is kiveszi a részét a munkából. Bármelyikükkel akárcsak néhány szót váltva azonnal kiderül, hogy bizony ide jóféle őrültség és megszállottság kell.

Jó, ha akad józan befektető, de a megtérülés ebben a játékban nem feltétlenül rögtön forintban mérhető. A vendég óvatos jószág. Olvas, figyel, számára fontosakat megkérdez, és mindezt azonnal el is felejti, ha már ott van, hiszen a személyes tapasztalás során kialakított saját vélemény ellenében hiába állít bárki bármi mást.  halakat, melyek a bajnok levesek, a perfekt tészták vagy hol találjuk a legjobb kenyereket a kosárban.

Top cikkek
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.