Háromszázhúsz darab csavar
Rég nem látott ismerősömtől kaptam egy esemest, hogy visszahívást kér, föl is hívtam rögtön, kezdek hozzászokni, hogy újabban mindig mindenki visszahívatja magát. Csevegtünk sokáig, hogy elvált, egyedül él, nyugdíjas, pénze alig, nem szokott menni sehová, s végül meginvitált a falusi házába, ugyanis ezért hívatta föl magát, hogy meghívhasson engem. Arra kért, látogassam meg, meg fogom ismerni a portáját, a falu szélén lakik nádfedeles parasztházban, három diófa van az udvarán. Hahaha, nevettem, vicces ember, mindig hülyéskedik, mióta ismerem. Született városi ember, most meg parasztházban, nádfedél alatt, diófával, hát persze.