A kórházak ugyan kisajtolhatnának egy kis extra bevételt a körzeten kívüli pácienseikből, de valójában nem érdekük elriasztani a mások területéről érkező betegeket, mert végül így is ugyanannyi pénzt kapnak.

Érdemi megállapodás nélkül zárult Orbán Viktor moszkvai tárgyalása az orosz miniszterelnökkel kedden. Bár Vlagyimir Putyin és a magyar kormányfő találkozójától előzetesen számos fontos gazdasági kérdés megoldását remélte Budapest, egyelőre azonban nem tisztázódott sem a Mol 21,2 százalékos orosz részesedésének jövője, sem a Malév 102 millió eurós tartozása, sem a 2015-re lejáró hosszú távú gázszerződés meghosszabbítása. (Magyarországra az orosz gázexport több mint öt százaléka jut.)

Nem mérlegelte a monetáris tanács a jegybank működését újraírni szándékozó kormányzati terveket, kizárólag az inflációs cél teljesítése lebegett a tagok szeme előtt – adott lapunkban hátteret a hétfői kamatemelésnek Karvalits Ferenc, az MNB alelnöke.

A véráramba került levegő közismerten életveszélyes szövődmények forrása lehet. Ám az apróbb, mikroszkopikus nagyságú légbuborékok épp ellenkezőleg, gyógyíthatnak is. Vérrögöt oldhatnak fel, gyógyszert juttathatnak el a szövetekhez.

A korábbi évekkel ellentétben idén nem szivárgott ki idő előtt a győztes neve, és szigorú titoktartás után a meghirdetett időpontban hirdettek eredményt.

Milan Kundera 80. születésnapja alkalmából jelent meg tavaly a Gallimard kiadónál, Une rencontre címmel a szerző legújabb (átdolgozott régi és új írásokat tartalmazó) esszékötete. A magyar fordítás (N. Kiss Zsuzsa) elismerésre méltó gyorsasággal követte, az Európa Könyvkiadónál eddig 14 kötetes, összkiadás-jellegű vállalkozás folytatásaként, ám nem a kék borítós könyvekhez csatlakozva, hanem önálló kivitelezésben: a Találkozás borítóján és címlapján a szerző egyik rajza szerepel, s mellékletként képeslap formátumban további néhány rajzát kapjuk kézhez. A tervezés Kállay Judit munkája.

A hazai közvéleményt 2010 tavaszán sokkal inkább a választások foglalkoztatják, mint a baloldaliság mibenléte. Maga a Magyar Szocialista Párt is megrögzött politikai vélekedéseit és szokásait követi, nem ér rá értékein elmélkedni. Ebben az ideológiai eszmefuttatásoknak éppenséggel nem kedvező időszakban fordítom figyelmemet mégis arra, ami a baloldal megújulása felé vezethet. Célom a baloldali, szociáldemokrata értékek és lehetőségek felmérése. Összeállítottam ezt a tézisgyűjteményt, amely tükrözi, milyennek kellene lenni ma, itt a baloldali gondolkodásnak, magatartásnak. Gyűjteményem nem terjed ki minden fontos részletre. Elkerültem például szakpolitikai kérdéseket. Nem csak az a baloldaliság, amit gyűjteményem tartalmaz, téziseim a leírtak szellemében kiegészíthetők. Legfontosabb összefoglaló megállapításaim a következők:

Mi a közös egy köztiszteletben álló, jóhiszemű, középkorú tanár, hat szegény, de becsületesen élő cigányember (egyikük egy alig ötéves, éppen csak a világra ébredő kisfiú) és egy klasszis, körülrajongott idegenlégiós, válogatott férfi kézilabdázó meggyilkolásában? Látszólag semmi, ugyanakkor áldozattani és társadalom-lélektani szempontból nagyon is sok. A szükségképpeni közfelháborodás (mindenkiben megszólalt, igaz, különböző előjellel) értelmetlen és a józan észnek ellentmondó deliktumként magyarázza a történteket, mindazonáltal olyanokként, amelyek, ahogy mondani szokás, igenis benne voltak a 2000-es évek eleji Magyarország előítéletekkel, burkolt és nyílt cigánygyűlölettel, nagy adag – kisebbségi komplexusból táplálkozó – magyar felsőbbségtudattal, a nemzet tagjait képmutató módon egymás ellen uszító, egymással szemben kijátszó (mindeközben a megbékélést és a nemzettest egységét szajkózó) mindenkori politikai elit manipulációitól terhes levegőjében.

Kérjük, fejezzék be az olvasást! Ezzel a mondattal kezdődik Kemény István regénye, a Kedves Ismeretlen. S nem csak azért, mert a regény főhőse, Krizsán Tamás segédkönyvtáros a nyolcvanas évek elején az Állami Corvin Könyvtárban dolgozik. Kemény regényében az olvasás létezésmód, mely a világ félreértésén alapul. A könyvtár a felesleges tudományok helyszíne, az olvasó pedig a feleslegesség képviselője: Azért nagy mázlink van ám, hogy ezt a sorozatot se fejezték be! – fújtatott. – Mert ezt is huszonegy kötetre tervezték! Soha még egyetlen sorozatot se fejeztek be ebben a hülye országban. (9–10.)

Hiányzik a pult mögül a tanár szelíd mosolya, gyakran nézek ösztönösen a sarok felé, arra a helyre, ahol ülnie kellene, így tettem már az affér előtt is, sajnos nincs itt, hazament költeni vagy aludni, bárcsak tudna álmodni, hét év után megérdemelné, az ő kedélyes tekintete segíthetne most, az irónia fájóan hiányzik ezekből a pillanatokból. Paul, a színész nyilván majd csak akkor kezd el hangoskodni, mikor már nem leszünk itt, egyelőre retteg Molekulától, van rá oka, bár én tudom, hogy újabb támadástól nem kell tartania. Nyilvánvaló tény, hogy ennyien semmiképpen nem férünk fel a robogómra, egyszerre két sérültet kellene vinnem, plusz a vöröst, nem fog menni, egy utasra van kalibrálva a Vespa, az se esik jól neki, egyébként egyáltalán nem világos, mi a cél, hova kell ilyenkor menni, ki gyógyít kutyaharapást az éjszaka közepén, taxit hívok, az lesz a legokosabb, ha a sofőr járatos a budapesti éjszakában, tudnia kell, melyik kórház az illetékes.

Végre egy nem nyafogós értelmiségi, Asztrov doktorként (Hegedűs D. Géza), végre egy nem siránkozó férfi (Ványa: Gálffi László). Kemény előadás, borotvaélen táncol a fájdalom és a kívülről láttatás szélsőségei között – de hajszálpontosan a pengeélen marad (rendező: Marton László). Hát persze ehhez Morcsányi Géza fordítása is kellett, a régen játszott szöveg túlbeszélt volt, a Csehov rövid mondatos és brutális dialógjaival szemben: most ez utóbbi van színpadon – némi húzással: jó dobbantó.

A Warner Classics kínálatában örömmel fedeztem fel Bartók egyfelvonásosának, A kékszakállú herceg várának DVD-felvételét. A borító szcenírozott előadást ígért, Robert Lloyd és Elizabeth Laurence alakításával, a Londoni Filharmonikus Zenekarral, Fischer Ádám vezényletével. A kísérőszövegből az is kiderült, hogy az 1989-es Prix Italiát elnyert operafilm vált ily módon közkinccsé. Több szempontból is érdekes ez a produkció; túl a hanglemezfelvételek esetében oly különbözőképp vizsgázó szövegérthetőség szempontján, nagy kérdés, hogy „mit tud” a film, mint megjelenítési lehetőség, amire a színpadi megjelenítés alkalmatlan.

Radnóti Sándor harminckét szerzőről vagy műveikről szóló írásokat tartalmazó kötetének tematikus és műfaji skálája igen széles: közöttük a köszöntések (Konrád György, Kertész Imre, Réz Pál, Heller Ágnes, Bodor Ádám, Lengyel Péter, Tamás Gáspár Miklós, Margócsy István, Lakatos András) és a méltatások (Tar Sándor, Eörsi István, Sántha Ferenc) rövidebb, felvillantásszerű, szükségszerűen különféle műfajokra és világalkotói kísérletekre reflektáló írások; a tanulmánykötetekről szóló írásaiban (az ókortudománnyal foglalkozó Szilágyi János Györgyéről, az irodalomelméleti-filozófiai körülírásértelmezést megalkotó Bagi Zsolt könyvéről, Vajda György Mihály személyesebb írásokat tartalmazó könyvéről) különbözőek a megszólalói regiszterek is, amelyek közül a pastiche tartogatja a legtöbb meglepetést az olvasó számára annyiban, hogy közvetlen személyességgel fedi fel a többi írásban – szükségszerűen rejtettebben – megjelenő szerzőt, akit azonban – érezhetően – leginkább a 2000-es évek magyar regényei, prózai művei (Nádas Péteré, Spiró Györgyé, Krasznahorkai Lászlóé, Parti Nagy Lajosé, Márton Lászlóé, Závada Pálé, Darvasi Lászlóé, Csalog Zsolté, Karátson Gáboré) foglalkoztatnak, még akkor is, ha a dráma, a színház (Térey János, Papp András), a film (az ’56-os filmek nagy ívű áttekintése és kritikája) és a képzőművészet (az ’56-os emlékművek befogadói különbözőségének értékelése) sem mellékes rész Az Egy és a Sok című kötetben.

Két hetet kapott Ángeles Espinoza, a spanyol El País tudósítója, hogy elhagyja Teheránt. A házát, a barátait, az egész ottani életét. Gom városába indult épp egy interjúra, amikor letartóztatták. Egy tea mellett – mert az irániak adnak a formaságokra –őrei azt is elmagyarázták, hogy nem kért engedélyt a főváros elhagyására.

Vélhetően egy kutya ölte meg azt a Tormás községben élő, 61 éves férfit, akinek összemart holttestére hétfő reggel találtak rá saját házának udvarán. Az ügyről a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság szűkszavú nyilatkozatot adott ki, amiből mindössze annyit tudtunk meg, hogy a rendőrség igazságügyi orvos szakértő bevonásával vizsgálja, mi történt a férfival, és terhel-e valakit felelősség.