Június elején a NOL-t Svédországból, a malmői Nemzetközi Utcapiaci Fesztiválról tudósító Staffan Perger azon méltatlankodott, hogy egy ilyen nagy fesztiválon, amelyre a világ szinte valamennyi jelentős élelmiszer-termelő országa elhoz néhány igazán igényes, kézművesterméket, Magyarország egyáltalán nem vesz részt, egyetlen szál kolbászt, egy gramm fűszerpaprikát vagy más magyar terméket sem találni, pedig itt aztán van fizetőképes kereslet, a skandináv gourmet-k elözönlik a malmői utcákat ilyenkor.

Mostanában hajlamos előtörni mindenkiből az amatőr osztályú kriminálszociológus, hogy vészjósló hangon megállapítsa: ami itt van, kérem, az nem közbiztonság. Súlyos és kevésbé súlyos bűncselekmények százai, illetve az ezekre adott politikai és társadalmi reakciók nyomán kialakult az az ellenzéki politikusok által igen plasztikusan, és igen gyakran megállapított érzet, hogy az állam nem képes hatékonyan védeni polgárai életét és vagyonát.

"- Ezt a rémületes pillanatot - folytatta a Király - soha, de soha nem felejtem el!" (Lewis Carroll: Alice Tükörországban)

Overdose éppen ólint mondott volna kettespárra, amit Voksán Virág kezében bubi kilencessel akár meg is adhatott volna, amikor az Országos Meteorológiai Szolgálat UV-B riasztást adott ki, miszerint senki ne menjen azonnal a fényre, ellenkező esetben befeketedik, és az nagyon rákkeltő.

"Add ide a didit, az anyád jómindenit" (Fekete Pákó)

Megjött a júniusi jó idő, a vízhőmérséklet újra emelkedik, az elmúlt napok esői följebb hozták egy kicsit a vízszintet, de nem zavarosodott be, a hét végére már Szolnoknál is húsz fok körüli lesz a Tisza, és ha minden jól megy, akkor már ma vagy holnap elindul a tiszavirágzás Szeged környékén (a Maroson és a Tiszán is láttak már néhány kirepült rovart az elmúlt napokban), és aztán, ahogy az időjárás alakul, halad szépen fölfelé, északnak.

Tulajdonképpen már nem is vagyok érintett. (Illetve: dehogyisnem.) Évek óta nem járok már kocsmába. Meg is látszik rajtam. Bőröm egészségtelenül lilás, szinte áttetsző, mozgásom bizonytalan, mondataim élettelen szóhalmazok, tájékozatlan, humortalan, besavanyodott, antiszociális ember vagyok.

Progresszív választ kell adni a válság kihívásaira, nincs mese, most kaptam egy e-mailt a tárgyban, persze sokkal jobb, hitelesebb és hivatalosabb lett volna, ha faxon, pláne postán kapom, a fene nagy progresszióban úgyis ezek az államilag elfogadott kommunikációs csatornák, talán azért, mert drágák, korszerűtlenek, lassúk, de legalább nem működnek.

"Másnap aztán felébredt, forgott vele a világ, feje szét akart repedni, ott ült ez a félig isteni előember egy kiégett, füstölgő fennsíkon, iszonyú másnaposan, a szél a szemébe fútta a hamut, okádnia kellett, és rohadtul nem értette, mi van." (Váncsa István: Ezeregy recept; a Szabadtűzön készült ételek című fejezet elé írt esszészerűség)

- Mi van itt, motorostalálkozó? - Nem. Tavasz. (Párbeszéd egy kis alföldi város családi házában, a húsvéti ebédnél.)

Itt a tavasz (nasztupilo ószeny), langyos fuvallat költögeti a rügyeket, bátortalan napsugarak melegítik életre a dermedt bogarakat, éledezik a természet. Csak populizmus ne legyen. Vidám télbúcsúztató népszokásokkal szokta búcsúztatni a telet ilyenkor a nép, vidáman.

Folyóról, vízlépcsőről, természetről lesz szó, nagy ívben, óvatosan fordulok rá, mert rossz tapasztalataim vannak. Persze, milyen vitával kapcsolatban lennének jó tapasztalatai az embernek 2009-ben Magyarországon? Hol ne találkozna primitív előítéletekkel, nyereségvágyból elkövetett hazudozással, üres, buta hangoskodással, sunyítással, vörös fejű anyázással?

Vegyük úgy, hogy a cigányozást már unjuk. A patrióta gazdaságpolitikának vagy az élőmunkára rakódott (csak úgy, rakódott, szomorú természeti csapás, a bosszúálló isten igazságtalan büntetése) terhek csökkentésének, áldozatvállalásosdinak és a többinek meg annyi jelentőséget tulajdonítunk, amennyit tényleg szükséges, semmit tehát, ma egy kis áfaemelés, holnap csökkentés, ma mérséklünk, holnap növelünk és így tovább, kit érdekel, ugye, akkor marad az a téma, amely hetek óta fehérizzásban tartja a közvélemény érdeklődését: a lefagyott Ügyfélkapu miatt lemondatott Kopint-Datorg-vezér ügye.

Folytatódik az egész országra kiterjedő pszichológiai (vagy inkább pszichiátriai) tesztsorozat és önismereti vetélkedő, a magunk részéről legszívesebben Budai Bernadett álláspontjára helyezkednénk, miszerint dobnánk egy szépen ívelt hátast a padlóra (szögezzük le, hogy a miniszterelnök karjai ebben az összefüggésben szóba sem jöhetnek).

"Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének!" (Kölcsey Ferenc, 1823. január 22-én, Csekén)

"Turkálj a szekrénybe Nézd apu bárányfelhőit Óh, telihold Pompás időkre emlékezem Egy hatalmas szendvicset ettünk Apa felhőivel De jó, hogy vége a hatvanas éveknek És nem jön újra el" (Kispál és a Borz: A hatvanas évek)