Botrány a magyar Legfelsőbb Bíróság ítélete, amellyel bűnözőként bélyegezte meg a második világháború egy antifasiszta hősét - írta a balliberális brit Guardian véleményrovatában megjelent cikkében Krausz Tamás.

A Legfelsőbb Bíróság fölmentett egy volt csendőrt, aki részt vett Ságvári Endre letartóztatásában, és a pártállam idején halálra ítélték.

Szilágyi Péter jogászprofesszor, az ELTE ÁJK tanára azon a tájékoztatón fejtette ki véleményét, amelyet Ságvári Endre családja és a  Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen tiltakozók nevében hívtak össze a mozgalom szervezői.

A Jobbik minden karácsonykor pártpolitikai - szavazatszaporító - célra használja fel Krisztus keresztjét. Lelkük rajra, tiltakozni a hívőknek és az egyházaknak illenék.

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma - igen szokatlan módon - sajtópolémiába bocsátkozik (Kell-e menteni a Legfelsőbb Bíróság ítéletét?, március 17.).

A Népszabadság 2006. március 9-i számában, a 13. oldalon, a vélemény rovatban, Lelőtték Ságvárit? Bravó! címmel jelent meg Tamás Gáspár Miklós írása, mellyel kapcsolatban álláspontunk a következő:

Leszedték a fekete leplet Ságvári Endre budai emléktáblájáról, amelyet szerdán a Jobbik takart le. Ennek előzményeként hétfőn a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta az illegális kommunista Ságvári megölése miatt 1959-ben kivégzett Kristóf László egykori csendőrt. Ebből a Jobbik arra következtetett, hogy joga van Ságvári-ellenes indulatainak szabadon engedésére.

Nagyon kevés evidencia belátása kell ahhoz, hogy ebben a köztársaságban békében lehessen élni. A politikai élet konszenzusának elengedhetetlen feltétele a második világháború történetének alapvető mozzanataiban való nemzeti egység.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete számos tekintetben menthető. A néhai vádlott csak egyike volt a Ságvári Endre kommunista ellenállóval tűzharcba keveredett csendőröknek, nem is ő lőtt.

- Nem hős volt, hanem terrorista. Nem mártírként halt meg, hanem jogszerűen intézkedő rendőr gyilkosaként - ezzel az indoklással fedték le fekete lepellel Ságvári Endre budai emléktábláját a Jobbik aktivistái tegnap.

Negyvenhét évvel a kivégzése után a Legfelsőbb Bíróság felmentette Kristóf László egykori csendőrt, akit a történelemkönyvek évtizedeken keresztül Ságvári Endre gyilkosaként neveztek meg. Azt a Legfelsőbb Bíróság ítélete sem kérdőjelezte meg, hogy 1944-ben ő ölte meg a kommunista vezetőt.

"A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, valamint a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete tudomásul veszi a bíróság ítéletét, de tiszteletben csak a háborús bűnösökkel szembeszegülők emlékezetét tartja" - ez áll a két szervezet közleményében, amelynek előzménye: a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában, illetve elévülés miatt felmentette Kristóf László kivégzett csendőrnyomozót, aki részt vett Ságvári Endre letartóztatásában és megölésében.

Nem lehet minden jogtalan, ami erkölcstelen, helytelen, bűnös. Demokratikus jogállamban pláne nem. Ha lehetne, el kellene ítélni mindenkit, aki ekkor vagy akkor - a demokratikus jogállam szempontjából nézve - a rossz oldalra állt. Milliókat. Ez nyilvánvalóan képtelenség. De ez a képtelenség a rossz oldalra állás tényén és súlyán nem változtat. Jogi felmentésből nem lehet sem erkölcsi, sem történelmi felmentés. Az ideológiai céloknak alárendelt, a tényeket meghamisító, a jogot megcsúfoló eljárásban elítélt emberek jogi rehabilitálása föltétlenül szükséges és helyénvaló, de nem föltétlenül segíti a tisztánlátást. Akkor segíti, ha a jogi rehabilitáció jogi marad, s nem válik ideologikus, erkölcsi, történelmi ítélet perdöntő hivatkozásává - mint egykor az ítélet. Az állam bírája nem döntheti el helyettünk, mit tartunk világnézetünk és történelemképünk alapján helyes és erkölcsös magatartásnak.