Agnosztikus és nem ateista. Nem hisz abban, hogy nincs Isten, de nem is tudja bizonyítani – mondja magáról a 80 éves a Széchenyi-díjas biológus-biokémikus-etológus, író Csányi Vilmos. Szó esik kertészkedésről és fotókról, kutyákról, az álllatkísérletekről és ellenük a harcról, de arról is, miért drukkolt, hogy meglegyen a Fidesz kétharmada.

Agnosztikus és nem ateista. Nem hisz abban, hogy nincs Isten, de nem is tudja bizonyítani – mondja magáról a 80 éves a Széchenyi-díjas biológus-biokémikus-etológus, író Csányi Vilmos. Szó esik kertészkedésről és fotókról, kutyákról, az álllatkísérletekről és ellenük a harcról, de arról is, miért drukkolt, hogy meglegyen a Fidesz kétharmada.

A kutyák legjobb barátját és ismerőjét, a Széchenyi-díjas biológust, az etológust és szépírót, Csányi Vilmost ünnepli 80. születésnapja alkalmából május 18-án a New York Művész Páholy.

Különös jelenség, amikor egy politikai csoportosulás nem hajlandó megkülönböztetni a valóságot a saját kommunikációs stratégiájától és ezzel nemcsak a társadalomban kelt zavart, hanem a saját hosszú távú érdekeit is sérti.

Mit tudnak a politikusok a társadalom működéséről? Ahogyan szemléljük az izgalmas napi híreket, úgy tűnik meglehetősen keveset. Biztosan vannak közöttük, akik ösztönösen megérzik, hogy mi a helyes következő lépés, és ha meg is teszik, nagy népszerűségnek örvendhetnek, legalábbis addig míg valóban hallgatnak az ösztöneikre.

Az erkölcs nem az izgága hatalmat szolgálja, hanem a stabilitást, kaotikusan törvénykező időszakokban az erkölcsös viselkedés visszaszorul, és az ima itt már nem segít. Idősebb polgárok emlékeznek még, hallották a papájuktól, hogy azokban a „régi időkben” az emberek erkölcsösek voltak, sokszor írott szerződések se léteztek, csak egy kézszorítás, kimondott szó. És a szóbeli egyezségeket jobban megtartották, mint ma a törvényeket. Régi szép idők...

Némelyek csodálattal, mások enyhe rémülettel állják körül a bűvészt, aki végre elkezdte a nyulakat kihuzigálni a kalapjából. Végül is minden politikus bűvészkedik. Választás előtt mindent elfedő színes leplek, varázsszavak, elegáns játék a pálcával, utána ugrik a nyúl. Tudtuk, tudjuk, hogy ez a fajta népszerű mágia a javak elosztásáról szól. A haza javait osztják persze, ezért is kell annyit a hazáról beszélni.

Az evolúció sok mindennel felruházta reményteljes gyermekét, az embert. Remek új tulajdonságokkal: közösségi érzéssel, vezetők iránti tisztelettel és elfogadókészséggel, szociális tanulóképességgel, együttműködési hajlammal, nyelvvel, szabálykövető képességgel, a hit lehetőségével és varázsával, hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki e bőségszaruból, ami az embert az állatoktól megkülönbözteti.

Csányi Vilmos az ország egyik legnépszerűbb tudósa, aki minden területen maradandót alkot. A kutyák viselkedésével kapcsolatban például világszerte új irányt indított kutatásaival. Van véleménye társadalomról, politikáról és egyáltalán bármiről, ami az emberrel kapcsolatos. Mostanában ezt regényekben és művészi fényképeken kamatoztatja.

Csányi Vilmos etológus Jeromoshoz fűződő barátságáról, és általában az ember-kutya kapcsolatról beszélt nekünk. Készítette: Takács Mária

Túl vagyunk egy relatíve békés március 15-én, és most már tényleg a választásokra kéne koncentrálni. Választási programnak nevezett írások is előkerültek a különböző pártoktól, és ezeket lapozgatva az ember azon töpreng, hogy egy magát demokráciának képzelő rendszerben hogyan lehetne a választókat, meg persze a pártokat is, olyan elemi ismeretekkel ellátni, hogy ezeket az írásokat valamennyire értékelni legyenek képesek. Természetesen nem azt képzelem, hogy bárki, legyen az társadalomtudós esetleg, képes lenne az ország helyzetét objektíven értékelni, a lehetséges fejlődési irányokat elfogadható valószínűséggel felvázolni.

Nyögve-nyelve elindult a kampány. A Fidesz békésen üldögél, és még talán ő sem tudja mit forgat a fejében. Reméljük, Orbán tudja. A szocik nem varázsoltak elő egy tisztességes baloldali értékeket tükröző programot, ki kéne takarítani ehhez a pártot, és ez sokkal egyszerűbb lesz a nagy megfogyatkozás után. Az ijesztgetés már teljesen hatástalan, és még az sem segít sokat, ha az ellenzéktől átvesznek bizonyos erkölcstelen kommunikációs taktikákat, például a differenciálatlan mindenttagadás eszközét.

Ha az ünnepi médiaapály nyugalmában gondol vissza az ember az elmúlt esztendő eseményeire valamivel élesebben tűnik fel néhány alapvető probléma. Eluralkodott a csalódottság, az emberek többsége kiábrándult a demokratikus intézményekből, és ennek csak részben az az oka, hogy az idesorolható intézmények nem működtek tökéletesen, én a legnagyobb gondnak azt látom, hogy a társadalom nem értelmezi megfelelően a demokrácia fogalmát. Ezért a tavaszi választásokig sokat kéne erről beszélgetni.

A természet nagyon mozgalmas és a táplálékszerzés, szaporodás eseményei számára nem az állandó körülmények a legfontosabbak. Az ember közösségei éppen azért alakultak ki az evolúció során, hogy a kiszámíthatatlan természettel szemben az ember megteremtsen egy stabilis társadalmi valóságot, amelyet kedvére formálhat, de akkor működik normálisan, ha egy-egy generáció számára valamiféle szociális állandóságot képes biztosítani.

Az ember természetében fontos helye van a közösségek ünnepeinek. Ősidőkben írás, komputer, média hiányában csak a memóriánk, a tárgyaink és a rítusaink hordozták a megélhetésünkhöz nélkülözhetetlen információkat, azt, hogy mit és hogyan kell megszerezni, elosztani, felhasználni. Az ünnepi rítus a legtöbb közösségben összetett, sűrített információhordozó volt, amelynek segítségével újra és újra végig lehetett gondolni, a rituálék elvégzésével újra lehetett élni azt, ami a közösség életében valaha fontos volt.

Négymilliárd volt a számla, nem számítván a kampány költségeit, de megérte! Lerendeztük "ezeket", akik nemhogy ki akarják tölteni a terminusukat, de még arra a képtelenségre is ragadtatták magukat, hogy ők akarják eldönteni, hogy kinek mit és hogyan fizessünk.

A hír arról szólt: a magyar kutatók közel állnak ahhoz, hogy "kutyaszótárat" állítsanak össze. Ám: ha az ember a teremtés vagy az evolúció csúcsa, miért nem tanult még meg eddig "kutyanyelven" beszélni. Van egyáltalán ilyen? - ezzel kerestük fel Csányi Vilmos etológusprofesszort.