Szólni antiakadémikusként szólhatok ezen a születésnapon, az akadémikus Csányi Vilmos antiakadémikus oldaláról: a szabályszegőről, a kiszámíthatatlanul vakmerőről. És a barátról, aki kiszámítható. Ostobaság, tudom, 2015 májusában erre gondolni, mégis tudom, ha el kellene rejtőznöm mindenféle hatalmak és hatóságaik elől, Vili benne lenne abban az ötben, akiről hiszem, hogy elrejtene. Lenne helyem a Belgrád rakparton vagy a nógrádi házban. Ahogy ő is tudja: nálunk biztosan lenne helye. Gondolkozzanak el egyszer, kire számítanának hasonló esetben.
Csányi Vilmos nekem nagy adomány. Úgy válhattam, remélem, válhattunk részesévé a hatalmas természettudományos kultúrának, hogy egy folyamatos csevegésnek voltam, voltunk részesei. Csak úgy mellékesen mindent megtudtam a darwini és Darwin utáni fejlődéselméletekről, amit tudnom érdemes. Nem igazán tudom, hogy biológiai és etológiai felfedezései, írásai mennyivel járultak hozzá a világ tudományának fejlődéséhez.
De a tudományt népszerűsítő írásai és előadásai bizonyosan a legnagyobb tömeghatást érték el. Nagy élmény, ahogy a tudományt sokszor rajtunk próbálja ki. Sosem fogom elfelejteni, hogy egyszer, Pannonhalmáról jövet, a mögöttem ülő Csányi Vili és Hankiss Elemér hogyan beszélgetett a világ keletkezéséről. Elemér minden szóba és mondatba belekötött, Vili valamennyi okfejtését megkérdőjelezte, voltaire-i módra komiszkodott. És hallom Vili türelmes és nyugodt, minden oldalú magyarázatát.
