galéria megtekintése

Szürke Gandalf

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 21. számában
jelent meg.


Lengyel László
Népszabadság

Szólni antiakadémikusként szólhatok ezen a születésnapon, az akadémikus Csányi Vilmos antiakadémikus oldaláról: a szabályszegőről, a kiszámíthatatlanul vakmerőről. És a barátról, aki kiszámítható. Ostobaság, tudom, 2015 májusában erre gondolni, mégis tudom, ha el kellene rejtőznöm mindenféle hatalmak és hatóságaik elől, Vili benne lenne abban az ötben, akiről hiszem, hogy elrejtene. Lenne helyem a Belgrád rakparton vagy a nógrádi házban. Ahogy ő is tudja: nálunk biztosan lenne helye. Gondolkozzanak el egyszer, kire számítanának hasonló esetben.

Csányi Vilmos nekem nagy adomány. Úgy válhattam, remélem, válhattunk részesévé a hatalmas természettudományos kultúrának, hogy egy folyamatos csevegésnek voltam, voltunk részesei. Csak úgy mellékesen mindent megtudtam a darwini és Darwin utáni fejlődéselméletekről, amit tudnom érdemes. Nem igazán tudom, hogy biológiai és etológiai felfedezései, írásai mennyivel járultak hozzá a világ tudományának fejlődéséhez.

De a tudományt népszerűsítő írásai és előadásai bizonyosan a legnagyobb tömeghatást érték el. Nagy élmény, ahogy a tudományt sokszor rajtunk próbálja ki. Sosem fogom elfelejteni, hogy egyszer, Pannonhalmáról jövet, a mögöttem ülő Csányi Vili és Hankiss Elemér hogyan beszélgetett a világ keletkezéséről. Elemér minden szóba és mondatba belekötött, Vili valamennyi okfejtését megkérdőjelezte, voltaire-i módra komiszkodott. És hallom Vili türelmes és nyugodt, minden oldalú magyarázatát.

 

Érvet érvre, tényt tényre épített, minden hiedelmet és mítoszt lerombolt. Türelmes volt és nyugodt. Egy reneszánsz, shakespeare-i szellem és jellem viaskodott a XXI. század megfontolt, ugyanakkor önironikus tudósával. Egyikük egész életében úgy érezte, hogy idegen világban él; Csányi Vilmos világa otthonos, feltárt és berendezett. Mentünk az éjszakában, és tudtam, hogy valami nagy megnyilatkozásban van részem.

Kedvenc regényében, A Gyűrűk Urában bizonyosan ő Szürke Gandalf, aki mágusként minden nyelven beszél, otthon van hobbitfalván és Morea bányáiban, és nincs otthon sehol. Aki talán egyedül tudja, hogy mi a köz – a világ: ember, fa, kőszikla, kutya és a hallgatag halak – érdeke, jövője. Aki valahogy mindig tudja, merre az út, még akkor is, amikor nem tudja. Hobbitok és tündék, emberek és törpök, mi, akik annyifélék vagyunk, magunk se tudjuk miért, de megbízunk benne. Megmondja, hogy remény szinte semmi, már tönkretettük egymást, bolygónkat, magunkat, de aztán hunyorít és int: arra. Aki viselkedni tanít. Morogva, tüskésen, ezt már igazán illene tudnotok hangján pofozgatva minket.

A kutyáknak nem kell ennyit magyarázni. Csakhogy a kutya okos és jó szándékú, mi, emberek ostobák és rosszindulatúak vagyunk. Egyáltalán nem zavar, hogy mágusként téved, mást jósol, szakadék felé vezet – azért ember, hogy saját tévedésén kuncogjon, hogy beismerje, ez hülyeség volt, és új utat találjon, megkerülve a szakadékot.

És megbocsássatok, kedves értelmiségi barátaim, de ő a legszeretetreméltóbb közülünk. Nem véletlen, hogy a kutyák az ő lábához simulnak, az ő ölébe hajtják bizalommal a fejüket. Ha kutya volnék, ami a legnagyobb kitüntetés a szemében, ilyen gazdát szeretnék magamnak.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.