Mire figyelj, nyájas politikai programolvasó?

Túl vagyunk egy relatíve békés március 15-én, és most már tényleg a választásokra kéne koncentrálni. Választási programnak nevezett írások is előkerültek a különböző pártoktól, és ezeket lapozgatva az ember azon töpreng, hogy egy magát demokráciának képzelő rendszerben hogyan lehetne a választókat, meg persze a pártokat is, olyan elemi ismeretekkel ellátni, hogy ezeket az írásokat valamennyire értékelni legyenek képesek. Természetesen nem azt képzelem, hogy bárki, legyen az társadalomtudós esetleg, képes lenne az ország helyzetét objektíven értékelni, a lehetséges fejlődési irányokat elfogadható valószínűséggel felvázolni.

Nem, a választás a hatalomról szól, tudjuk, merünk is majd választani, aztán később tesszük, amit ilyenkor szoktunk, szidjuk a rendszert. Inkább arra gondolok, hogy a választónak megfelelő jártasság kéne a rendszerszintű gondolkodásban, a megfelelő kérdések megfogalmazásában és a válaszok hozzávetőleges értékelésében. Csak ennyi, nem több. Nagyon régen, sok ezer évvel ezelőtt a társadalom szerkezete egyszerű volt, bár már akkor is legalább két szerveződési szintje nyilvánult meg. Az első, ma is megvan, a személyes szint. Tíz-tizenkét éves korára mindenkinek kialakul a részben genetikai, részben kulturális hatások nyomán formált személyisége. Bezárkózó vagy nyílt, együttműködő vagy magánakvaló, szabálykövető vagy szabálytörő, és még számos, a pszichológusok által jól ismert tulajdonság tartozik ide, amelyek együttesen formálják viszonyunkat egymással és a következő, magasabb szerveződési szinttel, amely a közösség viszonyaiból alakul ki.

A régi, valódi közösségek együttműködnek, együtt formálnak véleményt, alakítanak ki hiedelmeket, és együtt hozzák létre a közösség működési rendjét. Az egyén és a közösség folyamatosan tükröződik egymásban, az egyén tulajdonságait a közösség befolyásolja, esetleges szélsőségeit tompítja vagy éppen erősíti, és az egyéneknek is jelentős befolyásuk van a közösség szerkezetére, aktivitására.

Modern időkben, mint annyi más, ez a viszony is megbolondult, az egyén személyisége ritkán alakul ki harmonikus igazi közösségben, és ennek megfelelően bizonytalan, értékeit váltogatja, véleményével sodródik. A modern társadalom sok kváziközösségében – munkahelyen, vallási csoportokban, lakóhelyi társulásokban, politikában – keresi helyét, és ritkán biztos abban, hogy megtalálta. A szerveződési szintek száma is megnövekedett. Sokféle, sokszor egymásra épülő szerveződés szeretne közösség lenni, a kerület, a város, az ország, a földrész, sőt még a glóbusz is, pedig valódi közösségek csak száz-százötven emberből alakulnak ki és működnek optimálisan.

A tömegtársadalmak kialakulása paradox módon a közösségek méretének elképesztő redukcióját eredményezte, és megjelentek az egytagú közösségek, amelyek tagjai önérdekűek, csak kényszerhelyzetben hajlandóak némi együttműködésre, és gyakran változó véleményüket is véletlenszerű külső hatások alakítják. A választók legnagyobb része ilyen egytagú közösség, és emiatt érdekük, véleményük is roppant szerteágazó, ezért is nincsenek karakteres pártprogramok, mert a pártok kampányszervezői a lehető legnagyobb számú egytagú közösséget szeretnék magukhoz sorolni, és ez csak sejtelmes általánosságok megfogalmazásával lehetséges valamennyire.

Program a kézben - Mesterházy többször is hangoztatta, hogy egyesekkel szemben neki van programja
MSZP, kampánynyitó

Mindegyik párt megígéri például, hogy letöri a korrupciót. Bravó, remek a cél, gondolja a választó. A megfelelő gondolat viszont az, hogy megkérdezzük: hogyan tetszik ezt végrehajtani? Nem úgy nagy általánosságban, hanem konkrétan, holnaptól kezdve. Milyen egymás utáni intézkedések következnek, amelyek majd a korrupció eltűnését eredményezik? Ha esetleg vannak ilyenek a párttarsolyok legmélyén, arról a kampányban mélyen hallgatnak, mert a megvesztegetést igazán hatásosan letörő intézkedések sok ember, sok szavazó személyes érdekét sértenék. A valódi közösséghez kötődő ember elfogadja, hogy a közösség érdekében esetenként valamiről, például az apró, de sokszor megkapható korrupciós összegekről le kell mondania. Az egyszemélyes közösségként működő ember viszont úgy gondolja, hogy persze, szüntessék csak meg a korrupciót általában, kivéve azt, ami nekem jövedelmez. Ezért, ha meghallaná, hogy mit terveznek, azonnal kiábrándulna pillanatnyi választottjából, mert ez őt is hátrányos helyzetbe akarja hozni. Nem könnyű a választáskor pártnak lenni.

„Megvédjük a drága magyar földet!” Nagyszerű, mert az ember territoriális lény, és élőhelyét mindig hajlamos megvédeni a betolakodóktól. Ez nagyon hasznos volt régen, amikor háborúval, csatákkal tényleg lehetett védeni a földeket. Biológiai alapjai vannak a territórium védelmére hívó szónak. Ebben a modern világban a föld viszont akkor hajt hasznot, ha valaki a kor színvonalán megműveli, és a termést a piacon olcsón meg lehet venni. Ha a drága magyar földre egy hollandus jön megfelelő felszereléssel, tudással és ontja az olcsó mezőgazdasági termékeket, az a drága magyar lakosságnak sokkal jobb, mintha a magyar föld parlagon hever. A földet ugyanis elvinni nem lehet, művelni igen, és ma a művelési színvonalban rejlik az érték.

Megvédjük a magyar vállalkozók érdekeit! Ezt is jó hallani. Legalább két kérdés azért felmerül: tessenek már megmondani, hogy a tulajdonosi részvétel hány százalékától kezdve jár a védelem? Mert ugye nagyon sok vállalkozásban sokféle tulajdonos van, magyar is, német is, amerikai is. Ha most a magyar csak harminc százalékban tulajdonol, akkor le a céggel? Hány százaléknál óvjuk, és hogyan? Világgazdaság van, ha bemegyünk egy műszaki boltba és körülnézünk, a drága magyar termékek többnyire csak alkatrészek. Úgy nem kellenek? Továbbá örülünk, hogy a kisvállalkozóknak, akik legfeljebb az eszközeiket meg a tőkéjüket kapják külföldről, nagyon jó lesz, hiszen ők is drága magyar vállalkozók. De mi lesz az árakkal? Azt ugye mi drága magyar vásárlók fogjuk megfizetni. Most akkor kinek lesz itten jó?

És legfőképpen hogyan?

Gyakran olvasni olyat is, hogy a nemzet, az ország, a nép ezt vagy azt a fennkölt dolgot gondolja, és majd ha az igazság győzedelmeskedik, teszi is. Az ilyen kijelentéseknél kell nagyon ügyelni a szerveződési szintekre. Az ember gondolkodik. A nemzet, az ország, az állam nem, mert ezek társadalmi szerveződések, nem gondolkodó lények. A „haza” nagyon fontos személyes érzelmi viszonya az egyéneknek egymáshoz, a történelemhez, sokmindenhez, de a haza nem hív, nem fogad be és nem zár ki. A nevében emberek cselekednek ilyen vagy olyan érdekek szerint. Lehet, hogy egy-egy emberi gondolatot sokan elfogadnak, remélhetőleg ezek értik is, miről szól az a bizonyos gondolat, és van sejtelmük arról, hogyan lehet esetleg meg is valósítani azt, de a „gondolat” mögött pártok, pártvezetőségek, média, tehát emberek vannak, és ők, emberek gondolják így vagy úgy. Lehet, hogy velük értek egyet, és akkor én is úgy gondolom, de a haza, az ország, az állam nem gondol semmit.

Csak az emberek gondolkodnak, és ez néha még nekik is nehezükre esik.

Program a kézben - Mesterházy többször is hangoztatta, hogy egyesekkel szemben neki van programja
MSZP, kampánynyitó
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.