Ritka alkalom, amikor az újságombudsman politikai rendünk alapvető erkölcsi kérdéseit érintő ügyről szólhat rövid dolgozatában. A Népszabadság egyik olvasója, aki nem rajong az ünnepeltért, a július 5-i lapszámban Horn Gyula születésnapjára megjelent összeállítást nevezte aránytévesztőnek, és aránytévesztően elfogultnak.

A Népszabadság által felkért lapombudsmanok értékelésének témáiból: Halálos vízbe ugrás - Reménytelen küzdelem az örvénnyel - Markáns redők - Kolozsvár, magyar egyetem - Akiknek semmi sem szent

Sólyom László államfő szűk három hete jelentette be: Majtényi Lászlót jelöli az állampolgári jogok országgyűlési biztosának. A Fidesz és a KDNP azonban előre jelezte; nem fogja támogatni a volt ombudsman újbóli megbízatását, mert nem tartják őt elég pártatlannak. Nem is támogatták. Nehéz azonban rájönni, hogy mire is gondolhattak pontosan.

Kezd ennek a konzultációk nélküli államfői jelölésnek bukéja lenni. Lehet persze mindezt egy öntörvényű ember eljárásának tekinteni, lehet az is, hogy nem szerencsés a pártokkal való előzetes egyeztetés nélkül embert ajánlani olyan pozícióra, amelyről végül is a pártok képviselői szavaznak, de látva, hogy a pártokból való kiábrándultságért kevesen tesznek többet, mint maguk a pártok - Sólyom László kitartó ragaszkodása az önálló jelöléshez fölmagasztosul. Választása előbb-utóbb értékké válik, amelyet cseppet sem homályosít el a parlamenti kudarc, sőt, az ad majd neki igazi patinát. A köztársasági elnök szándéka tudniillik azt testesíti meg, amiről naivul azt hittük, hogy a rendszerváltozás természetes velejárója - a rátermettség, a felkészültség, a feddhetetlenség előrébb lesz a sorban, mint a politikai megbízhatóság. Persze az illúziókkal már rég leszámolt mindenki, de az azért újra és újra meglepetést okoz, hogy a késő Kádár kori káderszelekció, ha úgy tetszik, nagyvonalúbb volt, mint a mostani. Sok minden vezetett ehhez az állapothoz, az okok listája szomorú következtetésekre sarkall, de taglalása nem e cikk feladata.

Egy dühös olvasó ezúttal a Népszabadság június 2-i számában megjelent Matyi Dezső-portrét kifogásolja (Matyi tud valamit, a Misinára költözik). A pécsi üzletember az elmúlt években elsősorban az Alexandra Könyvkiadó tulajdonos-vezetőjeként vált ismertté, és cége piaci részesedésének növekedésével egyidejűleg szaporodtak a vele kapcsolatos kritikus és csodáló vélemények.

A hozzánk érvelő levelekkel forduló olvasók - a nem érvelőkről itt nem szólva - ezúttal nem is csak mérgelődnek, hanem most komolyan mérgesek is.

Beindultak az olvasók, hála istennek immár csordogálnak hozzánk az olvasói megjegyzések. A T. Szerk. pedig arra kért, néha egynél több témáról is írjunk. Most néha van.

Nem minden héten fordul elő, hogy Magyarország a nemzetközi politika érdeklődésének előterébe kerül. Az pedig még ritkább, hogy ez egy olyan kormányzati döntés nyomán történik, amely sok megfigyelő szerint ellentétes az ország általános külpolitikai céljaival.

A Népszabadság által felkért két lapombudsman a kormánynak a Nabucco illetve Kék Áramlat nevű nemzetközi gázvezetéktervek kapcsán tett állásfoglalásaival kapcsolatban elemzi lapunk teljesítményét.

A titkosszolgálatok és az újságírás újabb története konfliktusos. Egy 1997-es adatvédelmi biztosi vizsgálat nyomán például hétszázkilencvenhat magyar embertől - köztük számos újságírótól - volt kénytelen a Nemzetbiztonsági Hivatal bocsánatot kérni jogellenesen elrendelt "biztonsági ellenőrzése" miatt. Voltak olyan későbbi esetek - csak a példa kedvéért Csík Ritáé (Népszava) és Rádi Antóniáé (HVG) -, amelyeket az újságíró-társadalom akár kollektív megfélemlítési kísérletként is értékelhetett (lásd: A Btk. és a nyilvánosság - Az újságíróktól fél az állam. Népszabadság, 2006. január 9.).

Csak most, csak itt ünnepélyesen szeretnénk bemutatkozni. Ünnepélyesen, mert szerintünk fontos, hogy legyen nálunk Magyarországon újságombudsman. Hogy legyen fontos a lapnak, az olvasónak, a nyilvánosságnak, de talán egy hangyasóhajnyit még a hazának is.