A mozgástér és kényszerpálya kettős lehetőségével és szorító kényszerével először valószínűleg a kitűnő magyar történész, Ránki György foglalkozott 1983-ban A vonakodó csatlós vagy utolsó csatlós című tanulmánykötetben.

Francis Fukuyama amerikai filozófus 1992-ben A történelem vége és az utolsó ember című könyvével lett a legismertebb szerzők egyike az USA-ban. A mű a liberális demokratikus eszme gyors közép- és kelet-európai győzelme feletti túláradó örömében azt vetítette előre, hogy a folyamat belátható időn belül globálissá válik.

Történészek, újságírók megújult lelkesedéssel kutatják az első világháború okait, kirobbanásának okait, a véletlenszerű elemeket és az úgynevezett nem tervezett következményeket, amelyek egy merénylet után elvezettek az első, óriási áldozatokat követelő globális konfliktushoz. Ma az ukrán helyzet eszkalációja különösen időszerűvé teszi az ilyen gondolkodást.

A második elnöki terminusát kezdő Obama elnök, követve a GeorgeWashington által kezdett tradíciót február 12-én jelentést tett a törvényhozásnak az ország állapotáról, az unió helyzetéről. A beszámoló törvény által előírt kötelezettség, aminek minden elnök legalább egyszer, de 1934 óta évente eleget tesz. Az elnökök örömmel élnek ezzel a lehetőséggel, mert ez olyan alkalom, amikor hosszabb ideig és „zavartalanul” csak ők vannak a figyelem középontjában és szuverén választásuk, hogy milyen kérdésekkel foglalkoznak.

Magyarország évszázadok óta nem volt ilyen szerencsés nemzetközi helyzetben, mint most. Az országot semmilyen külső veszély nem fenyegeti, s ha lenne is ilyen, mint a leghatalmasabb politikai-katonai szövetségi rendszer tagja, teljes védelmet élvez.

A magyar újságolvasó lassan nagyobb szakértője lesz az amerikai választási rendszernek, mint sajátjának. A hazai és nemzetközi elemzők bőségesen értékelték az októberi első elnöki vitát. Mitt Romney remek szereplése után a republikánusok joggal triumfálnak, míg a demokraták a legkülönbözőbb kifogásokat hozzák fel jelöltjük védelmére. Az elnök pozicionálására tett erőfeszítések magától értetődően nem említik a gyenge szereplés egyik döntő okát. Barack Obama elszokott a kemény vitáktól. Az utóbbi évtizedek elnökeivel összehasonlítva a legkevesebb sajtókonferenciát tartotta, főleg jól előkészített, kevés meglepetést sejtető interjúkat vállalt, és az utóbbi években sok bólogatójánossal vette magát körül.