A téma hamarosan elemi erővel betört az irodalomba is. Az egyik legismertebb kortárs író, Gore Vidal, aki mellesleg a Kennedy család tagja volt, ugyancsak 1948-ban publikálta A város és az oszlop (The City and the Pillar) című művét, amely egyértelműen foglalkozott a férfiak közötti szexuális kapcsolatokkal. A mindig nyitottabb értelmiségi világ, amely nem tudott megbirkózni a témával korábban foglalkozó európai művekkel, még ekkor sem mutatkozott elég érettnek.
A liberálisnak tartott The New York Times visszautasította, hogy a művet reklámozza, és a nagy újságok, magazinok Vidalt hat évig feketelistán tartották. Ugyanakkor a média igen óvatosan, de fokozatosan elkezdett a témával foglalkozni. A fordulópontot a Stonewall-lázadásként ismert esemény jelentette. A szexualitásukat nyíltan vállalók nehezen találtak maguknak szórakozóhelyet, és ahol összegyűltek, ott a rendőrség alig titkolt szándékossággal gyakran razziázott.
Egy idő után New Yorkban azonban a hatóságok egyre kevésbé tudtak ezekkel az eszközökkel élni. 1969-ben egy nyári napon egy razzia során a Stonewall szórakozóhely vendégei ellenálltak, és a karhatalmi akció véres összetűzéssé változott. Ezt követően a hely kultikus fórummá vált, és a brutális rendőri fellépés csak radikalizálta az erőszak elszenvedőit és a velük szimpatizálókat. Sorra alakultak meg a különböző melegjogokat követelő szervezetek az egész országban.
Új definíció vált ismertté: LGBT (Lesbian, Gay, Bisexual and Transgender, a magyar rövidítés szerint LMBT), amely felölelte az akkor még sokak által deviáns viselkedésként minősített leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális szexuális gyakorlatot folytatókat. Az US fegyveres erői a faji szegregáció megszüntetésében kiemelt szerepet játszottak, ugyanis Truman elnök utasítására itt számolták fel először a faji megkülönböztetést. Az azonos neműek kapcsolatát illetően ismét úttörő szerep jutott a Pentagonnak.
Az állami hivatalok, de különösen a fegyveres erők és az amerikai nemzetbiztonság intézményei hagyományosan szigorúan diszkrimináltak a szexuális preferencia alapján. 1998-ban Clinton elnök utasítására lehetővé tették melegek katonai szolgálatát azzal, hogy ezt a biztonsági ellenőrzések során sem fogják kérdezni. A teljes egyenjogúság végül Obama elnök döntése alapján vált hivatalossá, amikor elnöki rendelettel lehetővé tették, hogy szexualitásukat nyíltan vallók is tagjai lehessenek az amerikai fegyveres erőknek és állást kaphassanak a nemzetbiztonság legkülönbözőbb hivatalaiban.
2006-ban Massachusetts állam egy republikánus kormányzó alatt elfogadta az azonos neműek házasságának intézményét, s egyre több más államban is komoly erők kezdtek aktivizálódni hasonló törvények érdekében. 2008-ban California állam olyan törvényt fogadott el, amely alapján majd húszezer azonos nemű pár kelt hivatalosan egybe. A republikánusok még egy-két évvel ezelőtt védték a házasság intézményét mint férfi és nő frigyét.
Ez a széles tömegek számára jól értelmezhető volt, és néhány évvel ezelőtt még tükrözte a hagyományos, valamint a vallási értékeket valló aktivisták életszemléletét. Ennél fontosabb volt azonban, hogy e jelszavakkal még további, alapjában konzervatív, de passzív szavazókat is tudtak mozgósítani maguk mellett. A demokraták más lehetőséget láttak az ügyben: óvatosan, de néhányuk a melegek jogai mellett foglalt állást. A fejlemények őket igazolták.
A demográfiai változások értékrend-módosulást is hoztak: míg az azonos neműek házasságát 2009-ben a lakosság 37 százaléka fogadta el és 54 százalék ellenezte, addig ez az arány fokozatosan megváltozott, és 2014-ben már 54 százalék elfogadta, s 42 százalék ellenezte. Az országban gyökeresen megváltozott az emberi és szabadságjogok ezen aspektusának a megítélése. A republikánusok villámsebesen levették a kérdést napirendjükről, és inkább a család védelme jelszavával igyekeznek megtartani a befolyásos konzervatív, de ebben a kérdésben már kisebbségbe került támogatóikat.
Az amerikai jogrendszerben az elsőfokú bírósági ítélet ellen a szövetségi kerületi fellebbezési fórumokon lehet jogorvoslatot keresni. Amennyiben bármelyik fél a fellebbezési bíróság döntésével sem elégedett, akkor folyamodhat a legfelsőbb bírósághoz, amely évente átlagosan tízezer fellebbezési beadványt kap, s körülbelül százat fogad be. A nem befogadott ügyekben a másodfok ekkor hatályba lép.
Nem hivatalosan a befogadás kritériuma az, hogy az ügy közvetlen kapcsolatban legyen az Amerikai Egyesült Államok alkotmányával, országos jelentőségű legyen, és a döntés precedensértékkel bírjon a későbbi bírósági ítélkezésben. Október elején döntötte el a legfelsőbb bíróság, hogy a következő igazságszolgáltatási évben mely ügyekkel kíván foglalkozni. Óriási meglepetésre Indiana, Oklahoma, Virginia, Wisconsin és Utah államok beadványát az azonos neműek házasságáról a legfelsőbb igazságszolgáltatási fórum nem fogadta be, s azzal, hogy nem döntött – állást foglalt.
Az öt állam kérelme az volt, hogy a legfelsőbb bíróság semmisítse meg a másodfok azon döntését, hogy az azonos neműek házasságának adott állambeli tilalma alkotmányellenes, azaz az ilyen házasság törvényes. Ez a fejlemény a jog szempontjából azt jelentette, hogy az USA harminc államában és a fővárosban, Washington D. C.-ben törvényessé vált az azonos neműek házassága. Tekintettel arra, hogy a legfelsőbb bíróság sohasem indokolja, hogy miért fogad be vagy nem egy ügyet, természetesen politológusok és jogtudósok azonnal megpróbálták elemezni a nem döntés okait.
Joggal vélhető, hogy a bírák nem vállalták, hogy az utóbbi időben jócskán változó közfelfogás és értékek fölé helyezzék magukat, s nem kívántak belebonyolódni ebbe az eddig is szélsőséges indulatokat kiváltó kérdésbe. Nem kétséges, hogy itt és most érvényesült Thomas Jefferson, az amerikai alkotmány egyik megalkotója és későbbi elnök mondása: nem az emberek vannak a törvényekért, hanem a törvények az emberekért. Az idézet márványba vésve megtalálható a washingtoni Jefferson-emlékmű falán.
Fairfax, Virginia, USA
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
