Míg Csehország, Lengyelország, Magyarország és a három balti állam felvétele az euroatlanti szövetségbe helyes volt, utána a folyamatot lassítani kellett volna. A tény, hogy az USA felmondta az 1972-es ABM-szerződést, s ezzel szabad kezet kapott, hogy bármilyen rakétavédelmi rendszert kiépítsen. Földi telepítésű elfogórendszerek és radarok telepítése Alaszkában és Kaliforniában, Ukrajna és Grúzia potenciális NATO-tagsága, Koszovó függetlenségének támogatása 2007-re mélypontra juttatta az amerikai–orosz kétoldalú kapcsolatokat.
Rakétaelfogó rendszerek lengyelországi és ehhez csatlakozó radarok csehországi telepítése tovább erősítette Moszkva félelmét, hogy nukleáris elrettentő ereje veszélybe kerül és folytatódik az ország „bekerítése”. Moszkva tényként kezelte az európai telepítést, annak ellenére, hogy Washington szerint a cseh és lengyel fél „keménykedett”: Varsó a NATO 5. cikkelyénél több biztonsági garanciát akart, s rövid hatótávolságú rakéták ellen védelmet is kért, Prága pedig saját vállalatait is versenyeztetni kívánta az infrastruktúra kiépítésénél, és egyértelművé tette, hogy az amerikai cégeknek és alkalmazottaknak helyi adót is kell fizetniük.
Mindezt csak tovább rontotta a meggondolatlan és agresszív grúz elnöknek az óvatlansága, aki besétált az orosz csapdába, s csak hathatós segítséggel tudta megmenteni országát egy totális háborútól és teljes vereségtől. Mielőtt a türelmes olvasó sutba vágná az újságot, vagy hitetlenkedve rugaszkodna neki, hogy ismét elolvassa az előző mondatokat, töredelmesen be kell vallanom, hogy eddig kimerítettem a plágium minden kritériumát.
A fenti gondolatok eredeti szerzője ugyanis Robert Gates, aki karrierje során Carter, Reagan, majd Bush elnök alatt a Nemzetbiztonsági Tanács vezető munkatársa, később a CIA vezetője, majd a republikánus „43.” Bush és a demokrata Obama alatt egyaránt védelmi miniszter volt. Az okfejtés és a jelzők is (!) a legutolsó könyvének, a Kötelesség angol kiadásának 157. és az azt követő oldalain találhatók. Ezt a kópéságot azért követtem el, hogy megfelelő súllyal érzékeltessem: az Egyesült Államokban is vannak, akik képesek túllátni a politikai retorika és a harctéri események ködén és a komoly tárgyalások előtti szokásos pozícionáláson.
És itt következne az első világháború tanulsága: jó lenne felmérni a különböző lépések következményeit, és lehetőleg óvakodni attól, hogy a másik féltől jól-rosszul értelmezett stratégiai érdekeinek mellőzését, politikailag számára vállalhatatlan engedményeket várjunk. 1914-ben a Monarchia ezt nem mérte fel, és elfogadhatatlan ultimátumot adott a szerb királyságnak. Ma a történészek között egyetértés van abban, hogy Bécs és Budapest háborút akart, s ebben Berlin támogatta.
De az antanthatalmak sem idegenkedtek a fegyveres konfliktustól. Az utána következő láncreakciószerű események ismertek. Ma senki sem akar háborút, de a helyzet kezd tarthatatlanná válni. Sok a jele annak, hogy a NATO- és EU-tagországok fővárosaiban és Moszkvában is vannak, akik Gateshez hasonlóan józanul, a reális és kölcsönösen elfogadható érdekek alapján gondolkodnak.
Egy ilyen megegyezés azonban nem történhet az ukrán nép feje felett, mert egy modern kori Jalta elfogadhatatlan lenne, különösen mert a Majdan ismét hamar benépesülne. Az ukrán társadalomnak fel kell ismernie, mint a finn és az osztrák is tette, hogy helyzetéből adódóan kell kialakítania terveit, formálni vágyait. Helsinki és Bécs egy ilyen felismerésből kiindulva nagyon is élhető országot teremtett.
Fairfax, US
*A Fórum rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában
