Ahogy Amerika Európára figyel
Az amerikai média hétfőn sokadik hírként számolt be az európai parlamenti választásokról. A nemzetközi eseményekkel foglalkozó riportokban az EU törvényhozási választásokat megelőzték az ukrajnai választásokról és harcokról, az új indiai elnök beiktatásáról, az egyiptomi elnökválasztásról és a thai katonai hatalomátvételről szóló tudósítások. Ez a kép azonban csalóka, mert az Amerikai Egyesült Államok nagyon is figyel és számít Európára és az Európai Unióra.
Az USA Európában most különösen egy egységes, erős szövetségest szeretne látni. Szövetségest, amellyel együtt tud fellépni a Közel-Keleten, az ukrajnai kérdésben és az Iránnal folytatott tárgyalásokon. Mint ahogy a mindig nagyon kiegyensúlyozott véleményeket megfogalmazó Charles Kupchan, Clinton Nemzetbiztonsági Tanácsának volt tagja, jelenleg a Georgetown Egyetem tanára megfogalmazta: ez az újonnan megválasztott parlament aligha lesz ilyen intézmény. Majd hozzátette: s ki tudja, hogy mi jön még?
Bár az Európai Parlament szerepe és befolyása semmilyen formában nem hasonlítható a nemzetállamok törvényhozásához, az amerikai elemzők és döntés-előkészítők tisztában vannak azzal, hogy szabad kereskedelmi térség, a biztonsági együttműködés és a protekcionizmus/szabad kereskedelem kérdéseiben az eddigieknél lényegesen nehezebb partnerrel kell majd együttműködést kialakítani. Az Egyesült Államoknak számolnia kell azzal is, hogy az ún. NSA-botrány, az internetes behatolása kapcsán kibontakozott Amerika-ellenesség Európában új, az eddigieknél még nagyobb figyelmet élvező fórumot kaphat.
Mindezzel szinte biztosan megjósolható tényként számolnak az elemzők, ami akkor is így van, ha majd fanyalgó kommentárokat fogunk olvasni arról, hogy az európai választások a résztvevők alacsony száma miatt nem tükrözik hűen a vélemények teljességét, s ezen belül is, a tradicionális pártok óriási kommunikációs hibákat követtek el. Az amerikai médiában megjelenő véleményeket természetesen a helyi érték- és érdekrendszerbe ágyazva fogalmazzák meg. Ilyen értelemben nehezebb dolga a konzervatív publicistáknak lesz, hiszen ők pontosan felismerik azt az ellentmondást, ami az állam korlátozását követelő, s szupranacionális fejlődést élesen kritizáló ideológiájuk és (Európát illetően) az amerikai nemzeti érdekek között van.
Antoine Ripoli, az Európai Parlament washingtoni összekötő irodájának vezetője úgy magyarázta a választási eredményeket, hogy az emberek a globalizáció hatásai miatt aggódnak a jövőjükért, s nem látják, hogy az EU és intézményei ez ellen biztosítékot jelentenek. Hozzátette, hogy a választók a nemzeti médiák befolyása alatt állnak, mivel nincs egy európai médiarendszer, amely a kontinens fejlődését tudná bemutatni.
Amerikai részről egyértelműen az EU bővítésében, a bevándorlási politikában és a gazdasági válságban keresik a mostani választási fejlemények okát. A döntés-előkészítőket leginkább az foglalkoztatja, hogy vajon az „európai projekt” elérte-e a fejlődése csúcsát vagy sem. Megítélésük szerint bár a centrum pártok továbbra is uralják a nemzeti és az európai parlamenteket, a szélsőbal- és -jobboldali pártok támogatottsága nő, s ezzel élve nagyobb zajt fognak csapni, a befolyásuk is jelentősebb lesz. Igen, Amerika figyel Európára, de reméljük, hogy a jövőben kicsit többet és jobban.
Fairfax, USA
