A szlovén síszezon december közepén kezdődik, és az osztrák-szlovén-olasz hármashatár közelében fekvő Bovecban, ahol a felvonók 2000 méter fölé visznek, olykor május végéig is tart. Krvavec a ljubljanai repülőtérhez legközelebbi síközpont Szlovéniában. 1450-1970 méter magasan fekszik, a téli szezon itt általában 150 napig tart. A pályák hossza 33 kilométer, ebből öt a profiké, 18 kilométeren pedig a haladók suhanhatnak.

Mit tehet a kispénzű magyar, ha sízni akar, és nincs hó? A kőszegiek szerint beül a család az autóba, s elmegy Ausztriába a történelmi várostól mintegy 90-100 kilométerre lévő Semmeringre vagy az oda közeli Würzzuschlagba, hogy hódoljon szenvedélyének.

Horvátországban a Gorski Kotar, a Velika Kapela, a Medvednica- és a Velebit-hegységek rejtik a síelésre alkalmas pályákat. A horvát szezon sajnos nagyon rövid, általában 45 napig tart hóviszonyoktól és hőmérséklettől függően, mivel a legtöbb helyen nem tudják mesterségesen pótolni a havat.

Megérkezett a tél! Kelet-Ausztria fő síparadicsomába a Zauberberg Semmeringre.

Az ukrán Kárpátokban több síközpont is korszerűsödött az utóbbi években, de akik többet is megtapasztaltak, általában Bukovelre szavaznak. Ezt, a korábban meglehetősen elhanyagolt helyet ma már európai színvonalúnak mondják. A pályák teljes hossza 278 kilométer, s valamennyi fokozatot megtalálni benne. Egyelőre 35 lift van készen, és még újabbak épülnek.

A Népszabadság kiadója a múlt heti Hó-show mellékletet követve újabb havas kiadvánnyal állt elő. A Top sorozatban ezúttal Európa 50 legjobb síterepét válogatta össze a kiadványokat előállító szerkesztőség. A hasonló kiadványokból ismert szerzők ezúttal - dacolva a terjedelemmel - igyekeznek a lehető legtöbb kiváló ausztriai, svájci, itáliai, szlovákiai, lengyel és romániai síterepet bemutatni.

Felveszik a versenyt az alpesi terepekkel, ám Bosznia és Hercegovina pályáit csak azoknak ajánljuk, akik az alacsony árat, és nem a tökéletes kényelmet tartják a legfontosabbnak. Öt nagyobb síközpontot és tíz további lesiklóhelyet tartanak nyilván Boszniában. Bár 24 évvel ezelőtt a világ legjobb sízőit látták vendégül ezeken a pályákon, a kilencvenes évek háborúja miatt szinte megállt az idő a boszniai síterepeken. Ugyanazokat a sáncokat látni, és ugyanazok a liftek működnek, amelyek még az 1984-es téli olimpiára készültek.

Korán leesett idén az első hó az Alpokban. Már szeptember közepe táján, igaz, csak néhány napig, téli arcukat mutogatták az alacsonyabban fekvő osztrák sípályák is. A magasabb vidékeken így beindulhatott a rajtra kész gépezet, és azok a glecscserek is kinyithattak szeptember végén, amelyek a nagy nyári melegben nem állták a sarat, így a Mölltal, a Kaunertal, a Stubai és a Dachstein is feldübörgött, csatlakozva az év minden napján szolgáló Hintertuxhoz és Kaprunhoz. A nyári melegtől megtépázott gleccsereken az "új hó" jótékonyan befedte a jégpáncélon hol kiengedő, hol megmerevedő latyakot. Így azután a nyughatatlanok, akik már nem győzték kivárni a november közepe-vége táján esedékes szezonnyitást, nem csalódtak.

Szabó Barna, az Állami Egészségügyi Központ kardiológiai osztályának orvosa maga is rendszeres látogatója a havas lesiklópályáknak. Azt mondja, senki kezdőnek nem ajánlja, hogy autodidakta módjára próbálja elsajátítani a sízés tudományát. Az izomrándulások, ínszakadások, csonttörések fájdalmaitól igyekszik megóvni sporttársait, amikor emlékeztet rá: a síoktató arra is megtanít, hogyan lehet ügyesen esni. Orvosunk azt ajánlja, indulás előtt egy-két héttel kezdjék meg a bemelegítést. A napi 10-15 perces mozgás terjedjen ki a gerinc deréktáji részére is, amelyet a sízés különösen megterhel.

A hagyományos sí és a snowboard mellett továbbra is hódít a freestyle minden változata, és sok újdonsággal nem álltak elő még erre a szezonra a legelvetemültebb veszélyt keresők sem. Inkább ufókhoz hasonlítanak például a feszes ruhában, a szivárvány minden színében pompázó bukósisakban két keréken száguldó bringások, akik óránkénti 200 kilométernél is gyorsabban engedik le magukat kerékpárjukon.

Szlovákiában ma 320 helyen hódolhatnak szenvedélyüknek a téli sportok szerelmesei.

Önkényes választással a Genfi-tó környékére kalauzoljuk a havas sportok szerelmeseit. Egy kicsit azért is, mert a régió klímája a magasságok ellenére is lágyabb, kellemesebb, mint az osztrák hegyeké. Bármilyen hihetetlen, de Európa csúcsának környékén a szezon nagy részében ragyog a nap. "A napfény szigete" - így nevezik Franciaország egyik legközkedveltebb síparadicsomát, Alpe d'Huezt, ahol évi 300 a napsugaras napok száma. Decemberben este fél nyolckor még kitartanak a jótékony sugarak, áprilisban pedig nemritkán éjjel 11-kor még besütnek a lejtőre.

Az utóbbi időben egyre hevesebben támadják a zöldek a síparadicsomok üzemeltetőit a hóágyúzás miatt. Állásfoglalásra nem vállalkozunk, legfeljebb arra, hogy megosszuk felületes ismereteinket az ágyúzás technikájáról. Eszerint léteznek lándzsás és ventilátoros rendszerek. Ezek a műhavat víz, levegő és elektromos áram segítségével állítják elő. A lándzsás szerkezetek olcsóbbak, viszont kisebb mennyiség előállítására képesek.

Kifinomult ízlésű sportemberek szerint az Arlberg egyike Európa legszebb télisport-régiójának, St. Anton pedig egy igazi gyöngyszem az Alpokban. A hírek szerint idén november 17-én beindulnak a felvonók a 2800 méteres magasságig emelkedő lejtőkön. Csúcsidőben egyébként 86 felvonó szolgálja ki a 260 kilométernyi pályarendszert.

Ahogy a sífelszerelések fejlesztése vagy a síoktatás és maga a sízés stílusa, úgy a felkészülés is a kényelem és a sízéssel kapcsolatos pozitív élmények megszerzésének irányába mutat. Alapszabály: készületlenül ne induljunk a hegyekbe, ám túlzásba sem szabad esni. Az ugyanis megint csak baleseti forrás és különben is, izomlázzal, húzódással küszködve, kinek van kedve a hegyekben gyönyörködni?

Tavaly óta csak kevés újdonsággal rukkoltak elő a síelést és egyéb havas szórakozást kiszolgáló gyártók. A sílécek esetében a legtöbb módosítás a rezgéscsillapításra és a lehető leggazdaságosabb erőátvitelre koncentrál változatlanul, a kötések biztonsága, a cipők kényelme tovább javult. Egyeduralkodónak mondható a "kanyarsí", azaz a carving. Továbbra is a minél jobb irányíthatóság a tét. A lécektől egyszerre megkövetelt rugalmasság és merevség összhangját próbálják tökéletesíteni, különböző, a lécbe épített, intelligens szálakkal, amelyek elektromos jeleket továbbítanak a hatásokról egy beépített mikrocsipnek.

Ma már szinte kötelező a ruhába beépíthető adóvevő vagy csak adó viselete azok számára, akik a magashegyi sízésnek vagy bármely ott űzhető sportnak hódolnak. Ezek a kis ketyerék a lavina alá temetett személy megleléséhez nélkülözhetetlenek. A Recco, az egyik legegyszerűbb szerkezet, egy gyufásdoboz nagyságú adó, amelyet ma már a legtöbb korszerű sínadrágba vagy kabátba beépítenek. Valamivel komolyabb az úgynevezett lavina "pibsz", amely adó-vevő. Alapállásban adó helyzetben van, és így is marad, ha viselője lavina alá kerül. A keresőosztag ugyanakkor saját pibszét vevő állásba tudja állítani, amely jelez, ha veszi a bajba került társ adójának jelét.