Rálátással a Mont Blancra
A Grande Rousse déli lejtőjén fekvő üdülőhelyről Pic Blanc 3330 méteres csúcsáig liftek sokasága röpíti fel a hósportok megszállottjait. Több mint 3000 hektár a besíelhető terület, amelyet 236 kilométernyi pálya hálóz be, egy csusszanással akár 2200 métert meghaladó szintkülönbséget lehet legyűrni, ha úgy tetszik, megállás nélkül akár másfél órát tölthetünk lefelé sítalpon. És ha kevés lenne a hó, 700 ágyú gondoskodik a pótlásról, mert ebben a franciák nem spórolósak. Alpe d'Huez esténként is elszórakoztatja a tömeget, kilátással a Mont Blanc-ra, nyitott medencében lazíthatják megfáradt izmaikat a sportemberek, majd utána következhet egy kiadós francia vacsora. Az egész várost belengi egyébként a fondü illata, a többség viszont emiatt is választja Franciaországot. Ha pedig valaki szellemi táplálékot is igényel, nézzen be a 2700 méteren elhelyezkedő, művészeti tárlatként működő jégbarlangba. Tehetséggel megalkotott, fényekkel is játszó jégszobrokat lehet megcsodálni az évente más témát feldolgozó művészek keze nyomán. Az idén Kína inspirálja az alkotókat.
A Portes du Soleil-el - "a Nap kapujával" nyílik meg az igazi napsütötte francia terepek sora. Alig kétórányira Genftől, a francia-svájci határon helyezkedik el a világ második legnagyobb összefüggő síterepe. Francia oldalon Morzine a legnagyobb település e régióban, míg Svájcban Champéry, ahol rengeteg szálloda található, ám ide a pályákról csak kabinos lifttel lehet lejutni. Morzine pezsgő életű, hangulatos kis piacváros, de valójában alacsonyan fekszik, így kevés hóval borított pályája van. A felette 1800 méteres magasságban épült utópisztikus kinézetű Avoriaz mind a pályák, mind az egyéb szórakozások tekintetében kimagaslót nyújt. Összesen 650 kilométernyi a pályarendszer, amelyen észrevétlenül lehet átsiklani Svájcba, hiszen a terep két ország területén fekszik. Innen tulajdonképpen csak egy ugrás Svájc egyik legkedveltebb sírégiója, amely Valais, vagy ha úgy tetszik, Wallis kantonban terül el a Genfi-tó csücskétől délnyugatra. Napban, hóban és persze ínyencségekben itt sincs hiány, talán csak annyi a különbség a francia körülményekhez képest, hogy a svájciak racionálisabbak, úgy is lehet fogalmazni: jobban tekintettel vannak a természetre a pályák gondozásában. A kevesebb hóágyúzást svájci precizitással pótolják, így nem lehet hiányérzete a lejtőkön senkinek. A régió több mint 120 települése között lehet válogatni. Arolla, Blatten, Crans-Montana, Lauchernalp (Lötschental), Saas-Fee, Val d'Anniviers, 4 Vallées és a Zermatt a legismertebb nevek, e helyek mindegyikén mód van a tengerszint felett 3000 méterrel a sportolásra.
A zermatti pályák 3900 méter magasságig húzódnak, ez egyike a világ legmagasabban lévő síterületeinek. Közel kétszáz kilométeres pályarendszeréből 48-at hóágyúznak. Egy kabinos lifttel eljuthatunk innen az olaszországi Breuil-Cervinia lejtőihez, így a Zermatt International régióban közel 400 kilométernyi pályán lehet csúszni egy bérlettel. Amúgy az 1620 méter magasságban fekvő Zermatt autómentes övezet, autónkat Täsch vagy Visp településeken tehetjük le, ahonnan egy fogaskerekűvel juthatunk el úti célunkhoz. Az Alpok gyöngyszemének nevezett Saas-Fee-i síparadicsomban 1800 és 3600 méter közötti lejtőkön lehet mozogni. A völgyből, ahol a szintén autómentes Saas-Fee fekszik, a mélygarázsok közeléből indul az Alpin Express kabinos felvonó, ami egészen 3000 méterig, azaz a glecscserig visz fel. Innen a világ legmagasabban mozgó földalatti vasútjával, a Metro Alpinnal mehetünk tovább, 3500 méterre. A csúcson pedig a világ legmagasabb pontján épült forgó étteremből lenyűgöző kilátás tárul a környező négyezres hegyekre. Saas-Fee dicsekedhet a világ legnagyobb jégpavilonjával is.
Mediterrán hangulatban
Tökéletesen kezelt, már-már szédítően széles pályákra, minden várakozást felülmúló napfénymennyiségre számíthatnak az osztrák Alpoknál messzebb merészkedők. Olaszországban mindez kiegészül egy sajátosan mediterrán hangulattal, amely a legzordabb hegyek között sem hagyja magát legyőzni.
Ha valaki igazán meg szeretné ízlelni milyen is egy mediterrán téli üdülés, érdemes elmennie az Appenninekbe, Abetonéba, ahol 1400 méteres magasságban meglehetősen hóbiztos pályákra lel a téli szezonban. Pár száz méterrel lejjebb ereszkedve pedig kiélvezheti a toszkán ízeket, illatokat, az igazi déli kiülőket egy több mint ezeréves, Fiumalbo nevű kisvárosban. A csodás, alig ezerlakosú település a középkort idézi ma is. De visszatérve fegyelmezetten az Alpok vonulatába, az olasz étlapból Bormióba kalauzolnánk a kalandorokat. Nemcsak azért mert a városhoz kapcsolódó mintegy 50 kilométeres pályarendszer minden igényt kielégít, hanem, mert az antik település ugyancsak a már említett sajátosan déli élvezeteket nyújtja a sportolásban megfáradtaknak. A főtéren, ha nincs ítéletidő, barátságos, szükség esetén ponyvával védett kiülők csábítanak egy aperitifre, amelyet királyi módon szolgálnak fel a vendéglátók, apró csemegékkel, házi sajtokkal, olajbogyóval savanyított fokhagymával csinálva kedvet a következőre. Ja, és mindezt olcsóbban, mint egy hazai restiben.
Bormió közelségében nyáron is lehet síelni a Stelvio gleccseren.
(R. J.)
