Esni tudni kell!

Szabó Barna, az Állami Egészségügyi Központ kardiológiai osztályának orvosa maga is rendszeres látogatója a havas lesiklópályáknak. Azt mondja, senki kezdőnek nem ajánlja, hogy autodidakta módjára próbálja elsajátítani a sízés tudományát. Az izomrándulások, ínszakadások, csonttörések fájdalmaitól igyekszik megóvni sporttársait, amikor emlékeztet rá: a síoktató arra is megtanít, hogyan lehet ügyesen esni. Orvosunk azt ajánlja, indulás előtt egy-két héttel kezdjék meg a bemelegítést. A napi 10-15 perces mozgás terjedjen ki a gerinc deréktáji részére is, amelyet a sízés különösen megterhel.

A sípályák környékén, a magas hegyek között számunkra szokatlan az időjárás: melegen süt a nap, de a levegő hideg marad. Az erős UV-sugárzással szemben a szemünket és a bőrünket kell megóvni. Ezt megteszi egyfelől egy jó síszemüveg, másfelől ha nem akarunk vörösen lángoló vagy rongyosra hámlott arccal hazatérni, akkor magas faktorszámú napozókrémet vigyünk fel minden olyan bőrfelületre, amelyet kiteszünk a magaslati napsugárzásnak.

A sízők általában sok meleg ruhát visznek magukkal a túrára, de a helyszínen megtévesztheti őket az erős napsütés, és a szükségesnél könnyebben öltözve mennek a pályára.

Orvosunk azt mondja, öltözzenek rétegesen, és ha melegük van, csak fokozatosan, egy-egy ruhadarab levételével alkalmazkodjanak hőérzetükhöz, mert a megfázás ilyenkor reális veszély.

Akár a szervezet kiszáradásához is vezethet, ha a síző a száján veszi a levegőt. Sokkal több folyadékot veszít, mint mások, ezért feltétlenül vigyen magával innivalót. Természetesen szeszmenteset. Mert az is veszélyeket rejt, ha a sízésre összejött társaság esténként alkoholt fogyaszt. Szabó Barna állítja: nemhogy a kifejezett másnaposság, de még egy erősebb fejfájás is elég ahhoz, hogy a síző egy élesebb kanyart rosszul vegyen be, és lecsússzon a pályáról.

Akit bármilyen okból baleset ér, semmiképpen se erőltesse, hogy önállóan, a saját lábán jusson le a hegyről, hiszen minden sípályán működik hegyimentő-szolgálat.

Top cikkek