Tanított magyarra és történelemre általános iskolásokat Cserépfalun, traktoros szakmunkástanoncokat Kunhegyesen. Dolgozott újságíróként, írt két útikönyvet, az egyiket a Tisza-tóról, a másikat az Őrségről. Belekezdett egy harmadikba is, Tokajról, ám a kiadó anyagi nehézségekre hivatkozva megszüntette a sorozatot, a félig kész könyv azóta is a fiókjában hever.

„A sör a szívnek valóságos benzinje”, olvasható egy 1947-ből származó, az interneten fellelhető, házisör-recept alján. A szívnek ebből a valóságos benzinjéből 2012 óta legálisan és adómentesen készíthet bárki ezer liternyit saját használatra. Ennek örömére tavaly megalakult az Első Magyar Házisörfőző Egyesület, amely az idei hózivataros március 15-én immár II. Sörversenyét rendezte.

Rózsaszínre festettem a cowboyt, ráültettem egy pink pónira, majd a kezébe gyöngyből font lasszót tettem – meséli Lőrincz Réka (képünkön), aki ékszereivel élvezettel kérdőjelezi meg a sztereotípiákat. Hataloméhes férfiak, vásárlásmániás nők, fogyasztói társadalom és a mindent uraló pénzvilág inspirálja a harmincnégy éves dizájnert. Nála az ékszer nemcsak csillog, de mesél is. És provokál.

„Tökéletes tolvaj lehetne belőled” – élcelődtek Koszpek Józsefen az ismerősei, miután kiderült, hogy a székesfehérvári okmányirodában nem tudtak ujjlenyomatot venni tőle. A 74 éves nyugdíjas férfi új útlevelet akart csináltatni, ám a hivatalban hiába keresték a bőrredőket az ujjbegyén, nem találták. Mind a tíz ujja simára kopott. Így öt év helyett csak egy évre kaphatott útlevelet.

Hullámokban robbannak be – mondja Nagy Zoltán bartender, amikor az egyes italok népszerűségét kutatjuk. A ginnek most lesz megint jó dolga, mert generációs italként működik. A szüleink annyira nem szerették, tehát mi nagyon fogjuk – magyarázza az elv lényegét. A világ ötven legjobb bárja közé beválasztott budapesti Boutiq’ Bar egyik tulajdonosa most újabb különleges világba kalauzolja a komoly italokat kedvelőket, megnyitotta Budapest első ginezőjét, a Gin Shopot.

Ellenállhatatlan vonzalmat mutat a világ vezető iparművészeti múzeuma, a londoni Viktória és Albert (V & A) a popkultúra iránt. Alighogy bezárt a hollywoodi jelmezeknek szentelt időszaki kiállítás, talán még a filmkosztümöknél is káprázatosabb show nyílt a minap.

Mikor Eduardo Ferreira (képünkön) sminkmester interjút ad, bárszékének peremén ülve fordul hallgatósága felé. Kezei gondolatának ritmusát ütik és a sminkelés finom fogásait illusztrálják. Baritonja betölti a teret, angolját pedig egy amerikaihoz vagy angolhoz képest százszor több szenvedéllyel artikulálja. Nem egy szokványos sminkmesterről van szó. Eduardo vérbeli portugál, a szépség hamisítatlan guruja, aki a sminkóriás Bobbi Brown jobbkezeként érkezett Magyarországra, a márka első budapesti üzletének megnyitására.

Végy egy kiváló szakácsot, valamint csokornyi magyar borászt a legjavából, adj hozzá ötleteket és lelkesedést, mindezt fűszerezd jókedvvel titkos kerted friss hajtásaiból – a hatás nem marad el. – Harmadszor veszek részt a Zwack Izabella Borkereskedés főzőversenyén, de ma igazán kíváncsi vagyok. Tartok tőle, hogy a „borgyilkos” kínai konyha ízei mellett a boraink háttérbe szorulnak – kanyarítja magára a kötényt Légli Géza, a Kislaki Bormanufaktúra borásza, aki a tésztafőzők csapatát erősíti. Wang mester szecsuáni ételeit a hazai borásztársadalom krémje készíti el, az öt fogást szakértő zsűri értékeli.

Vajon hogy kerül egyazon történetbe egy matematikatanár, egy kenguru és több tucat lufi? Pláne, hogy ez a történet a lámpákról szó? Kaszanitzky Anna (felső képünkön), a Kangu-LUM tulajdonosa és tervezője szerint a válasz pofonegyszerű.

Nem az iszákosok itala. Berúgni belőle nem élvezet. Pálinkából az, a Becherovka azonban nem erre való. Pedig sokáig abban a hitben voltam, hogy dehogynem. Réges-régen, egy messzi prágai galaxisban a kora délutáni szieszta eltöltésére mi sem bizonyult igényesebb társaságnak, mint egy korsó a jobbnál jobb helyi sörökből, hozzá egy hörpintés Becherovka. Amit aztán, ahogy illik, sorban követtek az újabb rendelések.

– Otthon az édesanyám is mindig köftét készít – súgja meg Murat Kaya, az isztambuli Filizler Köftecisi étterem vezetője. Mögöttünk hatalmas sürgés-forgás a konyhában, a parázs fölött vasrácson sülnek a darált húsból téglalap, négyzet vagy kör alakúra formázott falatok. A fehér inges férfi diplomatikus mosollyal válaszol a kérdésre, hogy az anyja vagy a Filizler készíti-e a finomabb ételt.

– Aranyoskám, értse meg, magából soha nem lesz cukrász – e szavakkal tessékelték ki a szőke, kék szemű, álmodozó lányt a 140 éves múltra visszatekintő, jó nevű budai cukrászdából.

Belegondolt már abba, hogy a mai gyerekek több márka logóját ismerik, mint ahány madárfajta nevét? Vagy hogy milyen hatással van az internet a memóriánkra? Hogy a mesterséges és a természetes nem is áll olyan távol egymástól manapság – bizonyítékul elég bemennünk egy élelmiszerüzletbe.

Kisírt szemmel és szétfolyt sminkkel szerepelt első albumának borítóján. Akkor még sértett kamasz lány volt, de mára érett nő lett belőle. Mészáros Zsuzsanna, vagyis Marge mégis képtelen megmaradni egy zenei stílus mellett. Mostanság az elektronikai és a klasszikus zenei megoldásokat vegyíti egymással a soul-, dzsessz- és hiphopénekesnő.

Még hogy veszélyt kereső turista lennék? Ugyan, dehogy – fakad ki Mads Brügger. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a jóvágású dán újságíró befizet egy pihentető karibi nyaralásra, nem árt felidézni, hogy ő Észak-Koreát és Afrikát kedveli, miközben a cenzúrát és a diktatórikus kormányokat kijátszó filmeket forgat útjairól. A veszély megtalálja őt, nem kell azt külön keresnie.

„The more butter the better”, azaz a „Több vaj nem baj” a norvég Flying Culinary Circus egyik angol nyelvű szlogenje. Persze nem a több vajtól izgalmas a húszas-harmincas éveikben járó északi séfek sztorija, hanem attól a show-tól, amivel már elkápráztattak királyi családokat éppúgy, mint például a Guns N’ Roses és a Depeche Mode tagjait. A Repülő Kulináris Cirkusz (angol rövidítéssel FCC) tagjai nem befelé forduló típusok – hedonista bulira számíthat, aki őket választja.

Maurice Joseph Micklewhite nyolcvanadik születésnapjának aligha lenne hírértéke, ám a Michael Caine-ként ismert veterán színészt szülővárosa, London és a nemzetközi mozivilág egyaránt megünnepli. Megszámlálhatatlan alkalommal írták már meg róla, hogy művészi álnevének ötletét az örökzöld Zendülés a Caine hadihajón című film adta.

Ha nincs pornóbotrány két éve, akkor idén nincs savasbotrány, és ma talán csak a botrányosan lassan és botrányosan drágán elvégzett felújítás ügyeitől volna hangos a moszkvai Bolsoj Tyeatr (Nagyszínház) – no meg a jegyüzérekről, akik a szovjet idők óta a balettművészet világhírű szentélyének „kapcsolt részei”.

Nem kizárt, hogy már találkoztak vele. A Szent István park–Kossuth tér–Szabadság tér–Bazilika–Erzsébet tér vonalon közlekedik, meg-megállva; van nála egy oldaltáska, és a napszaknak megfelelő köszönés után többnyire ekképp nyit: „Lehet egy abszurd kérdésem?”

Amikor Joey Ellis (képünkön) 2005-ben megérkezett Kínába, viszonylag biztos terepet, az amerikai főiskolát hagyta ott, hogy „hazát” váltson, noha egy szót nem tudott mandarinul.