Kamarazenekari kísérettel szólal meg Mozart Figaro házassága című operája augusztus 2-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A Budapesti Nyári Fesztivál keretében bemutatkozó produkcióval debütál rendezőként Hábetler András operaénekes.

Kétszeresen is becsapós a cím. Bár azt sugallja, nem önéletrajzi film, nem egy életút bomlik ki a szemünk előtt, hanem az idős mester alkonyi időszaka, annak is egy szűk szelete, viszont cserébe két Renoirral is megismerkedünk: a már híres festővel és a leendő filmrendezővel. Plusz kettejük múzsájával, Catherine Hessling színésznővel. S valamiféle ártatlan érzelmi háromszöggel is.

Nehéz hetünk van, hiszen két nagyágyú közé szorult be az új Giuseppe Tornatore-film. A két nehézbombázó a Disney üdvöskéje (A magányos lovas) és Guillermo Del Toro vizuális naszádja, a Tűzgyűrű. És mindkettő méretéhez fogható csalódás.

A Rent című musical moziváltozata óta vártam azt a filmet, amely végre elég nagy, elég súlyos, hogy észrevegye a világ Rosario Dawsont. Mert ahogy abban volt, ahogy táncolt, énekelt… Most a Transzban nem kell se táncolnia, se énekelnie, cserébe meztelenül kell sétálnia egy folyosón, de jól áll neki.

Margaret Thatcher temetése miatt halasztják az Iron Man 3 brit premierjét.

Manuel Poirier francia rendező csinált belőle filmsztárt, bár Sergi López azóta számos nagy moziban bizonyította tehetségét. A Harry csak jót akar címszerepéért Európa-filmdíjat kapott, de a legemlékezetesebb fellépése mégis A faun labirintusához kapcsolódik. Legújabb filmje, a Tango Libre már megy a hazai mozikban. A színész Párizsban adott exkluzív interjút a Népszabadságnak.

Eheti filmajánlónkból kiderülhet, hogy nem csak az életért, vagy például egy jó házasságért, de néha a méltó halálért is meg kell küzdeni, még ha bizonyos esetekben ez a koncentrációs tábort jelenti is.

A héten moziba kerülő filmek főhősei egyformán haragszanak: valamelyikük a világra, valamelyikük önmagukra. Előbb-utóbb viszont mind rádöbbennek, soha sincs késő változtatni a dolgokon.

Vontatott történelmi dráma, vérbeli gengsztertörténet, sorozatgyilkos szerelmespár, rendőrök-rosszfiúk élethalálharca és klisészerű házassági válság. Heti filmpremierek.

Irigylem az amerikaiakat azért, ahogy a saját történelmüket képesek feldolgozni, vászonra vinni. Érdekesen, sokszínűen, vállalva a kényes részeket, és nem utolsósorban filmszerűen. Legyen szó a rabszolgatartásról, faji és nemi megkülönböztetésekről, Watergate-ről és vietnami háborúról, előbb vagy utóbb találunk egy nagyon is tényszerű és kritikus alkotást. De maradjunk csak most az álomgyár első számú iparosánál, Steven Spielbergnél. Ő mutatta be például először mellbevágó hitelességgel a normandiai partraszállás mészárszékét (Ryan közlegény megmentése). Előttünk szakadt fel a hús, tört a csont, szállt el a történelmi esemény pátosza, hogy aztán persze később visszaszivárogjon.

Dredd bíró minden bizonnyal sokáig téma lesz a filmértők körében. Persze azonnal felvetődik a kérdés, hogy miért éppen ezt a képregényfigurát tartjuk ennyire érdekesnek. A rövid válasz: mert a karakter mozis karrierje az ezredforduló szinte összes mozgókép-művészeti és ipari folyamatának nyomát magán viseli.

Csalódás. Mondjuk is már ki a legelején, hogy az elvakult rajongók ne is olvassák tovább. S most így utólag azt is láthatjuk, hogy voltak ennek előjelei bőven. A rendezőváltás, az egyre hosszabbra nyúló totojázás (pardon: előkészítés) és végül a hír, hogy trilógia lesz a nagyon is vékonyka nyersanyagból. Persze bízhattunk még abban, hogy visszatérnek a korábbi szereplők (és színészek), és hogy Guillermo del Toro (A Faun labirintusa, Pokolfajzat) forgatókönyves bábáskodása mellett végül mégiscsak A Gyűrűk Ura rendezője, Peter Jackson vette át a kormányrudat.

Kit érdekel Fluor Tomi? Álkérdés. Arról az emberről beszélünk, aki néhány hónap alatt sokmilliós nézettségűre futtatott fel egy elsőre talán nem túl bonyolultnak tűnő slágert. Ez volt a Mizu, amelyet jó ideig egyszerűen nem lehetett kikerülni.

Mindenkinek a sajátját kell megvívnia: a Culleneknek a vérfarkasokkal, Henriknek a keresztényekkel, míg egy fiatal, félárva lánynak saját magával. Végül kiderül, mindegyikük csak a boldogságot keresi. Heti filmpremierek.

A jövő bérgyilkosai időgép segítségével végzik a munkájukat, a hangtechnikus Gilderoy végül már nem tud különbséget tenni valóság és képzelet között, míg a két kisteknős egy megrajzolt világban kalandozik. Heti filmpremierek.

A Hunyadi László című Erkel-opera premierjével kezdődik meg hivatalosan a Magyar Állami Operaház 129. szezonja szombaton. Reviczky Zsolt képgalériája!

Egész nyáron vártam ezt az előadást. Ígérték Zsámbékon, aztán Szentendrén. A bemutató mindkét alkalommal elmaradt. Hosszú várakozás után az embert gyakran éri csalódás – még ha az előjelek nem egészen egyértelműek is. Legalábbis számomra nem voltak azok. Mert az elmúlt évad egyik meglepő sikere volt A Caligula helytartója, amelyet ugyancsak Szikszai Rémusz rendezett, és a főszerepeket is ugyanazok játszották, akik most. Fodor Tamás és Nagypál Gábor valóban remekelt. Ám a rendezést túlzónak, Székely János intellektuális szenvedélyektől izzó, filozófiai problémákkal átitatott drámájától merőben idegennek éreztem. Úgy véltem, a naturális hatáselemek, nyílt színi brutális gyilkolások éppen a szöveg lényegéről terelik el a figyelmet.

Mit tehet az ember, amikor rájön, hogy legjobb barátja éveken át besúgta? Mit tehet két fivér, amikor a közös ellenségen túl egymással is harcolniuk kell? És mit tehet a férfi, amikor két lánytestvér között őrlődik? Heti mozipremierek.