Néha szívesen nézek profi ökölvívó-mérkőzést. Nem komédiát, hanem igazi hivatásosokat. Egy súlycsoportba való, felkészült öklözőket. Ahol tétje van a mérkőzésnek. Valami ilyesmit vártam, amikor nemrégiben leültem a két miniszterelnök-jelölt vitáját megnézni. Láttam már őket külön-külön sokszor, s egy ízben még elemzést is írtam egy vitájukról, nem politikai, hanem rendezői megfigyeléseket, kicsi, de fontos mozzanatokról, amelyek a tartalom mellett a forma és taktika eszközeit engedik elemezni. Ezúttal csalódtam. A mérkőzés elmaradt. Már a ringbe lépés után megjelent egy árulkodó jel.

A választás első fordulója előtti hét a demonstráló tömegek budapesti víkendje utánra esett; ez magától értetődőn határozta meg a hét elejének médiát. Ezek tematizálták a közbeszédet - hogy a közkézen forgó vérlázító fordulattal éljek. "Teljesen magától, egy hirtelen ötlettől vezérelve mondta szombaton, hogy »húzzunk bele!«, az amerikaiak is elélveztek" - mondja Gyurcsányról egy elméleti fronton dolgozó kormányzati tényező az edzőteremben, ahol összefutunk véletlen. "Ez hülye!" - mondja ismeretségi körömben az ellenzék vezéréről mindenki, ahogy ő is belehúzott a Kim Ir Szen, Mao- és Sztálin-papírszobrokkal az antibolsevista nemzetegyesítésbe.

A kampány finiséhez közeledve az egyetlen pozitívnak nevezhető fejlemény az, hogy a Fidesz egyre őszintébb pártnak mutatja magát: ami Orbán szívén, az Mikola és Semjén száján. Igaz, a jelek szerint mindkét tekintetes helyettes kétélű fegyver.

A korábbi hetek legalább mulatságosak voltak. Ott volt például a költészeti program, amelyben Orbán Viktor bizonyult a legnagyobb költőnek. Pár nap alatt ígéretek formájában elköltötte a büdzsé jelentős részét. Petőfi azt írta (holnap március 15.), ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék.

A kampány elmúlt hete biztosan nem a Fidesz álmai szerint alakult. A hét végi, Tony Blair fellépésével erősített MSZP-kongresszus mind formájában, mind tartalmában messze felülmúlta azt, amit a baloldaltól ebben a műfajban valaha láthattunk. Az MSZP-től korábban teljesen szokatlan egység és profizmus, továbbá a jövő optimista képét sugárzó Gyurcsány-beszéd magasra állította a mércét Orbán Viktor és a Fidesz számára.

Úgy vannak a politikai pártok ezzel a választási kampánnyal, ahogy a régi rendszerben a köztisztasági hivatal vezetői voltak a hóval: "dolgozóink felkészültek a télre", nyilatkozták ősszel. Amikor aztán beköszöntött a hideg évszak, közölték: "váratlanul ért minket a nagy havazás".

Eredetileg arra készültem, hogy érdeklődésem és gazdaságunk helyzete okán a pártprogramokról szól ez az elemzés. A hétvégére azonban bizony zavarba került az elemző. Elvileg parázs vitának kellett volna támadnia abból, hogy 18-án a szocialisták kongresszust tartottak, és programot hirdetett Gyurcsány Ferenc. Az Új Magyarország elnevezésű választási program autó- és gyógyszeripari, információtechnológiai, építőipari, valamint idegenforgalmi fejlesztést vázolt, és még a falusi turizmust sem felejtette ki a fejlesztendő területek közül. A következő tíz évben ezer általános iskolát újítanak fel, háromszázat teljesen átépítenek (csak gyermek is jusson ezekbe...). Érdekes hangütés volt a matematika- és fizikatudás kiemelése; főként úgy, hogy kormányának oktatási minisztere a tudás helyett inkább a készségekről szeret beszélni. Ami pedig a ma érettségizettek tudásszintjét illeti, arról az egyetemi felvételiztető kollégák tudnának egyet s mást mondani.

Ha belegondolunk, végül is szinte mindegy, hogy a parlamenti választásokat három, hat vagy - ahogy a köztársasági elnök elrendelte - nyolc hét múlva tartják-e Magyarországon. A pártok mindenféle hivatalos kampánykezdés nélkül is gőzerővel folytatják választási agitációjukat, s bár a nagyok még lakat alatt őrzik programjukat (az MSZP már csak e hét végéig, a Fidesz - MPSZ viszont egészen március 18-ig), a lényegen azok majdani közzététele aligha fog érdemben változtatni. A szocialisták mindenáron meg akarják őrizni a kormányhatalmat, és ennek érdekében részben az elmúlt négy év legjobban dokumentálható eredményeivel kérkednek, részben "korszakváltást" ígérnek, erős, építkező, jó hangulatú Magyarországot, ahol minden és mindenki fejlődni, gyarapodni fog, szárba szökken a növény, és eső nélkül is szivárvány feszül majd az égbolton.