Jó nézőt nevelnek a drámapedagógusok – minden értelemben. Szülők, tanárok és színházi emberek is belátják, hogy a drámapedagógiában rejlő lehetőségek mennyire fontosak a fiatalok képességeinek és készségeinek fejlesztésében.

A coming out helyett a coming inre, a befogadói oldalra összpontosított az a drámapedagógiai műhely, amelyet a Budapest Pride keretében szerveztek.

A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban nem engedték felolvasni az iskola hagyományos félévi Teadélutánján a drámatagozat egyik diákjának, a 18 éves Purosz Leonidasznak a Homo Ethicus Hungaricus című versét.

Mire jó a tanítási dráma? Kiderült, hogy azok a gyerekek, akik részt vesznek a foglalkozásokon, könnyebben megküzdenek a stresszel, kreatívabbak és még a humorérzékük is jobb. Ha rajtam múlna, első osztálytól alaptantárgy lenne.

Anyád halott, apádról nincs híred. Testvéreid vannak, de nem vagy rájuk kíváncsi. Nevelőotthonokban tengődtél, most végre önálló vagy. 18 évesen, a zsebedben egy kisebb öszszeggel Budapestre érkeztél. Reménykedsz és bízol. Kardos Péter és Nyári Gábor Cigánylabirintus című könyve szerepjáték: szociografikus pontossággal pereg le előtted egy cigány fiú élete. Te döntesz, te irányítod az eseményeket, oda lapozol, ahova akarsz. Szabad vagy. Csak Stark Attila zseniális rajzai nevettetnek meg a harcban.

M, vagy mégsem. Nyíregyházi színjáték, amelyet a kísérletekre nyitott közönségnek ajánlott a rendező. De nyolc-tízévesek is betévedtek az előadásra - s élvezték. Ennek kapcsán beszélgettem Bodó Viktorral.

Leáldozni látszik a hazai játéktermek aranykora. A konkurencia az otthonra beszerezhető Playstation - annak ára rövid idő alatt megtérül. De a különféle plázabarlangok öregedő gépparkját még így is busás haszonnal lehet üzemeltetni.

A művészeti nevelés tapasztalatait időnként felajánljuk a köz javára. 1988 óta kínálgatjuk azt a csomagot a tanárképzésnek, melynek segítségével a pályára alkalmasakat (!) harmadannyi idő alatt lehet megtanítani a térrel és az idővel való gazdálkodásra s a személyes hatóerővel való élni tudásra.

Az anyát mostanában többet látom a játéktárban. Szinte hetente jön óvodáskorú kislányával, játszanak együtt egy-két órát, majd elmennek. Kicsit mintha bezárkóznának, pedig sok játszó anya-gyerek páros vagy család van körülöttük, de ők szinte csak egymást látják. Bár időnként a kislány megpróbálna kezdeményezni, másokkal kapcsolatokat építeni, de anyja mintha nem venné észre, így aztán nem is bátorítja ezeket a törekvéseket. Együtt vannak, játszanak, az anya általában követi a kislány kívánságait, játékválasztását. Mégis úgy érzem, nem tudja átadni magát teljesen önfeledten a játék, az együttlét örömének.

Az egyik kereskedelmi televízióban szőke nők vetélkednek barnákkal, kis mellűek nagy mellűekkel, kopaszok a hosszú hajúakkal. "Az evolúció csúcsragadozóját" kereső műsort állítólag nem kell komolyan venni, játék csupán.